11. fejezet: Blackwood úr, van valaki, akit szeret?

Elowen abbahagyta az írást, de nem emelte fel a fejét. „Nem kell velem visszajönnöd. Majd megmagyarázom anyának, ha hazaértem.”

„Mégis mit fogsz megmagyarázni neki?” Julian arca elsötétült, és összeszűkült szemmel nézett a nőre. „Elowen, nem vagy dühös, ugye? Sosem hittelek volna ilyen kicsinyesnek.”

Kicsinyes? Elowen lehunyta a szemét. Mit kellene tennem, hogy ne legyek kicsinyes? „A férjem éppen ruhát készül venni a szeretőjének, mielőtt hazavinne. Julian, nem gondolod, hogy ez kegyetlenség?”

Mivel tudta, hogy képtelen lenne a tervezésre koncentrálni, letette a tollat, és felnézett a hihetetlenül jóképű férfira. Julian valóban vonzó volt – az égiek magas orrnyereggel és vékony ajkakkal áldották meg. Amikor gyengéden nézett egy nőre, az olyan volt, mintha az egész világot a lábai elé akarná fektetni. Melyik nő ne szeretett volna bele egy ilyen férfiba?

„Sterling úr, ha nincs más megbeszélnivalónk, kérem, távozzon. Nem tudok Önnel foglalkozni, mert még más dolgaim is vannak.” Elowen higgadtan kérte meg a távozásra.

Ennek hallatán Julian arca végképp elkomorult. Hideg tekintettel mérte végig a nőt, majd horkantott egyet. „Tégy, ahogy akarsz!” – vetette oda, mielőtt távozott.

Elowen a távolodó hátát nézve mély lélegzetet vett, hogy enyhítse a szívében érzett fojtogató érzést. Ebben a pillanatban hirtelen megcsörrent a telefonja. Egy pillantást vetett a kijelzőre, az arca megkeményedett, és azonnal elutasította a hívást. Az asztalra tette a készüléket, és maga elé, a tervrajzra meredt, miközben a tekintete lassan elrévedt.

Amikor eljött az irodából való távozás ideje, a gyönyörű Elena összecsomagolt és elment, Elowen pedig hűvös tekintettel nézte, ahogy távozik. Ő maga továbbra is bent maradt túlórázni, hogy tökéletesítse a vázlatokat.

Áttanulmányozta Dom hátterét, beleértve a korábbi ingatlanprojektjeit is, hátha talál valamilyen hasznos információt – például a kedvenc építészeti stílusát –, amit beépíthetne a terveibe.

Eközben véletlenül rábukkant egy rövid videóra, amit aznap délelőtt forgattak a férfiról. Makulátlan fekete öltönyt viselt, amely kiemelte magas, nyúlánk alakját; hosszú lábait lazán keresztbe tette, jóképű arca pedig rezzenéstelen volt. A nézők a videón keresztül is könnyen megérezhették egyedi kisugárzását.

A videó első része Dom karrierjének alakulásáról szólt. A vége felé a műsorvezető játékos mosollyal az arcán kérdezte meg: „Blackwood úr, az utolsó kérdés személyes jellegű. Természetesen nem én vagyok az egyetlen kíváncsi ember. Szerintem a képernyők előtt ülő összes egyedülálló hölgyet ugyanúgy furdalja a kíváncsiság. Íme a kérdés: Blackwood úr, van most valaki, akit szeret?”

A kérdés elhangzásakor a stúdióban azonnal csend lett, mert senki sem számított arra, hogy a műsorvezető ilyen kérdést mer feltenni.

Mindenki azt hitte, hogy nem fog válaszolni egy ilyen banális kérdésre, de Dom váratlanul így felelt: „Nem mostantól.”

A műsorvezető nem tudott mit kezdeni a válasszal, és egy pillanatra zavarba jött. Azonban hamarosan értelmet nyertek számára a szavak, és izgatottan kérdezett tovább: „Más szóval, Blackwood úr, van valaki, akit már hosszú ideje szeret? Jelenleg kapcsolatban él az illetővel? Amennyire én tudom, Ön még mindig nőtlen. Ez azt jelenti, hogy titokban rajong valakiért?”

Dom összeszűkítette a szemét, és nem válaszolt a kérdésre, bár a válasz mindenki számára nyilvánvalónak tűnt.

Épp amikor a műsorvezető tovább akart faggatózni, egy reklámot vágtak be a videóba, amivel véget is ért a rövid interjú.

Elowen kikapcsolta a videót. Kicsit megdöbbent, mert nem várta volna, hogy egy olyan férfi, mint Dom, titokban szeressen egy nőt. Vajon milyen nő illik egy ilyen férfihoz? Hamarosan félretette azonban a kérdést, és folytatta a munkát a vázlaton.

Ekkor ismét megcsörrent a telefonja. Rátekintett a kijelzőre, és bosszúsan azonnal feketelistára tette a számot. Kisvártatva megint megszólalt a telefonja. Ezúttal azonban megkönnyebbült, és felvette.

„Elowen!” – hallatszott Viv kissé izgatott hangja a vonal másik végén.