Dominic még Seraphináénál is közönyösebb hangon válaszolt a nőnek. Ezután gőgösen elviharzott, és csak a hátát mutatta a többieknek.

Colin kínos helyzetbe került. „Akkor mi most indulunk, Stirling kisasszony.”

Seraphina dühösen meredt Dominic távolodó alakjára. Szerette volna alaposan lehordani, de a lánya jelenlétében el kellett fojtania a haragját. Magában azonban tovább szitkozódott. Micsoda pimasz alak vagy, Dominic Vance! Mire fel ez a nagy arc? Ha nem fogod hordani a kabátot, akár ki is dobhattad volna. Nem csoda, hogy azt a dögöt, Viviant veszed feleségül. Tökéletesen összeilletek.

Chloe megérezte anyja dühét, és kuncogni kezdett a nő felfújt arcát látva.

„Ne haragudj, Sera. Nem gondolod, hogy Sármos úrnak mekkora egyénisége van? Szerintem elképesztően jóképű.”

Chloét mindig is könnyen levették a lábáról a helyes pasik. Seraphina szóhoz sem jutott a lánya megjegyzésétől. Vajon az anyjára vagy az apjára ütött ez a gyerek?

Miután befejezték az evést, hazamentek. Seraphina két fia már az ajtóban várta őket.

Egyikük Chloénak készített ki házi papucsot, a másikuk pedig Seraphinának.

Arthur komoly tekintettel figyelte az anyját, miközben Seraphina cipőt cserélt – pillantása túlságosan is érett volt egy korabeli gyermekhez képest.

„Mami, itt volt korábban a főbérlő asszony. Azt mondta, jövő hétfőig fizessük ki a lakbért. Különben kiadja a házat másnak. Ráadásul ötszázzal megemelte a bérleti díjat.”

A kisfiú enyhén összevonta a szemöldökét, látva Seraphina arckifejezésének változását. Vajon észrevette a pénzt, amit a számlájára utaltunk? Abból kifizethetné a lakbért.

Chloe behúzta Rowant a szobába, és becsukta az ajtót. Aztán elővett egy névjegykártyát.

„Rowan, nézd! Találkoztam egy nagyon jóképű férfival, aki hasonlít rád és Arthurra. Azt akarom, hogy ő legyen az apukánk.”

Rowan szeretetteljesen megborzolta húga haját, miközben kíváncsian felvonta a szemöldökét. „Hadd lássam.”

Átvette a névjegykártyát, de látva, hogy Dominic a Vance Csoport vezérigazgatója, megcsóválta a fejét. „Túl okos. Sera nem bírna el vele.”

Végtére is, túlságosan jól ismerte anyja természetét. Seraphina nem volt egy lángész, és túl lágyszívű volt. Félt, hogy egy ilyen tekintélyes férfi mellett csak elnyomásban lenne része.

Chloe duzzogott. „De én őt akarom apukának! Mivel te és Arthur is olyan okosak vagytok, mellettek nincs mit félnünk az ő eszétől, nem igaz?”

Megrángatta Rowan ingujját, és várakozással teli szemmel nézett rá.

Arthur és Rowan eleve imádták Chloét. Minden kívánságát igyekeztek teljesíteni, így látva húga lelkesedését, Rowan végül bólintott.

„Jól van. Ha ennyire tetszik neked, segítünk Maminak meghódítani a szívét.”

Seraphina, miután végighallgatta Arthurt, így felelt: „Rendben. Megértettem. Menj és játssz a testvéreiddel.”

Arthur ott maradt és tovább figyelte őt. „Mami, van még elég pénzünk, ugye?”

Próbálta kipuhatolni, észrevette-e a pénzt, amit a számlájára juttattak.

Seraphina megsimogatta Arthur jóképű arcát, és megnyugtatta: „Ne aggódj. Holnap befizetem a lakbért. Nem fognak kitenni minket.”

Arthur már hozzászokott ehhez a bizonytalan életmódhoz. Korábban egyszer már kirakta őket egy főbérlő, és kénytelenek voltak az utcán vándorolni a csomagjaikkal. Ezért is remélték Rowannal együtt, hogy hamarabb felnőnek, és átvehetik Seraphina válláról a terhet.

Seraphina arca elkomorult, amikor a hálószobájában átnézte a kifizetetlen számlákat. A lakbér havi kétezer volt, ami fél évre összesen tizenkétezerre rúgott.

Emellett Arthur és Rowan különórái, valamint Chloe zongoraórái egyenként húszezerbe kerültek, így összesen még hatvanezret kellett előteremtenie.

Seraphina úgy érezte, az összeomlás szélén áll.

Nem maradt más választása, mint visszatérni korábbi munkájához a Velvet Lounge-ba. Ő volt ott a legjobb táncos, és a fizetés is viszonylag tisztességes volt. Ebből a bevételi forrásból nevelte fel három gyermekét eddig is.

Seraphina eredetileg azt hitte, végleg maga mögött hagyhatja ezt a pályát. A valóság azonban kegyetlen volt. Addig ott kellett tovább dolgoznia, amíg nem talál egy új állást.