Két tekintélyt parancsoló férfi ült a Velvet Lounge nevű földalatti éjszakai klub központi, legdrágább páholyában.

Azonban nem ittak alkoholt, és hölgykoszorú sem vette körül őket.

Declan a mellette ülő, kőszikla arcú férfira pillantott. Utóbbi egy meggyújtott cigarettát tartott az ujjai között, és időnként beleszívott.

„Dom, azért hoztalak ide, hogy érezd jól magad. Szerinted hogy szórakozhatnánk, ha minden nőt elijesztesz? Mit szólnál, ha hozatnék ide még pár lányt?”

Declan azonnal elvetette az ötletet, amint Dominic gyilkos pillantást vetett rá.

„Jól van, értettem. Nem hívok senkit. Most már boldog vagy? Különben is, a ma esti műsornak lesz egy fénypontja: a Velvet Lounge legjobb táncosa visszatért, és ma fellép. Úgy hallottam, gyönyörű nő, elképesztően szexi alakkal.”

Declan szemében vágy csillant, miközben beszélt, láthatóan alig várta az előadást.

Dominic leütötte a hamut a cigarettájáról, és közönyösen annyit mondott: „Nem érdekel.”

Declan kitöltött két pohár bort, és megkérdezte: „Dom, az a lány, akit keresel... hogy néz ki?”

Dominic közeli barátai tudták, hogy a férfi már hat éve keres egy lányt. Tudni akarták, milyen nő az, aki ennyire rabul ejtette Dominic szívét.

Dominic kortyolt egyet a Declantól kapott borból. Szemét résnyire húzva válaszolt: „Nem tudom, hogy néz ki.”

Declan félrenyelt a válasz hallatán, és köhögve köpte vissza a bort. „Nem... nem tudod, hogy néz ki? Akkor mégis hogy akarod megtalálni?”

Dominic válasza teljesen váratlanul érte Declant. Declan szemében Dominic Port Kingsley leghatalmasabb családjának feje volt, az üzleti világ legendája, aki rendkívüli intelligenciájáról és ravasz taktikáiról volt híres.

Ám ez az őszinte válasz most úgy tüntette fel, mint egy balekot.

Dominic egy húzásra kiitta a borát, és nagyot sóhajtott. Tekintete elhalványult, ahogy magában töprengett. Valóban embert próbáló feladat megtalálni azt a lányt, de hiszem, hogy egy napon rálelek.

Abban a pillanatban a DJ izgatottan bejelentette a színpadon: „Kérjük, fogadják szeretettel legjobb táncosunkat, Fawn kisasszonyt!”

Ezt követően egy fehér szaténruhás nő jelent meg mindenki szeme láttára. Kecsesen táncolni kezdett a rúd körül. A fehér ruha csak még inkább kiemelte a gyönyörű táncosnő eleganciáját.

A tömeg a következő másodpercben megvadult, és torkaszakadtából éljenzett.

Declan, aki képtelen volt levenni a szemét a színpadról, megpaskolta Dominic térdét.

„Hű, de gyönyörű! Ez az első alkalom, hogy egy rúdtáncost ilyen visszafogott öltözékben látok fellépni. Egyáltalán nem hat közönségesnek. Sőt, szerintem úgy néz ki, mint egy istennő.”

Dominic azonnal felismerte Seraphinát, a nőt, akivel korábban a kórházban találkozott.

Tekintete megkeményedett, miközben mélyet szívott a cigarettájába.

Declan közelebb hajolt hozzá: „Dom, ez a nő nem semmi. Bejön nekem.”

Dominic így felelt: „Nyugodtan ráhajthatsz, ha van kedved nevelőapává válni.”

„Micsoda?” – Declan értetlenül fordult felé.

„Már van egy négy-öt éves lánya” – magyarázta Dominic, miközben magában arra gondolt: Az a kislány elég érdekes teremtmény. Úgy beszélt, mint egy felnőtt, még vacsorázni is meg akart hívni.

Declan elhűlt. „Még mindig ilyen csábító az alakja, pedig már van egy lánya? Micsoda kár. De nagy pazarlás.”

Declan úgy érezte, megszakad a szíve. Sejtette, hogy ha a tömegben lévő többi pasi is tudná ezt, ugyanígy éreznének.

Seraphina a produkció végén a színpad elejére lépett, és meghajolt a közönség előtt.

Ezt követően licitálás tört ki a nézőtéren. „Tízezer!”

„Húszezer!”

„Ötvenezer!”

A Velvet Lounge szabályai szerint a legjobb táncosnak koccintania kellett a legmagasabb licitálóval, a licit összege pedig a táncos borravalója volt.

Seraphina számára ez volt a legjobb módszer a legtöbb pénz megszerzésére. Miközben a tömeg kiáltozásait hallgatta, magában azért imádkozott, hogy a licit még magasabbra szökjön.