Megfordult és indulni készült. Dominic azonban elkapta és durván beültette az autóba.

Ahogy Seraphina beesett, a feje az ülésnek ütődött. Összeráncolta a homlokát, arcát eltorzította a fájdalom. Indulattól fűtve meredt dühösen Dominicra.

„Vance úr, mi nem is ismerjük egymást, úgyhogy ne avatkozzon a dolgaimba” – jegyezte meg.

Úgy érezte, Dominic viselkedése nevetséges. Hálás volt neki, amiért megmentette, de érezte a férfi megvetését.

Ha lenéz, nem kell megmentenie. Békén is hagyhatott volna. Miért ment meg, ha utána így bánik velem?

Dominic beszállt az autóba, és utasította a sofőrt: „Hajtson a...”

Hirtelen rájött, hogy nem is tudja, hol lakik Seraphina. Ridegen megkérdezte: „Hol laksz? Elviszlek.”

Dominic teljesen figyelmen kívül hagyta a nő korábbi megjegyzését.

Seraphina lassan felült, gyönyörű arcán gúnyos mosoly jelent meg.

„Vance úr, nem értette, amit mondtam? Nincs szükségem a fuvarjára, azt akarom, hogy engedjen kiszállni” – válaszolta.

Ezzel a mozdulattal megpróbált kijutni a kocsiból, de Dominic szorosan megragadta a kezét, és ráförmedt: „Seraphina, gondolj végre a lányodra! Olyan tündéri kislány, te meg ilyen veszélyes helyen dolgozol. Ha bármi történik veled, mi lesz vele?”

A gyerekei említésére Seraphina még inkább kijött a sodrából, és kifakadt: „Igen, ilyen ember vagyok! Nemcsak hogy egyetemre nem jártam, de tizennyolc évesen teherbe is estem! Ráadásul anyaként is akkora kudarc vagyok, hogy a gyerekeimnek miattam kell szenvedniük. Az ön szemében egy romhalmaz vagyok, szóval nyugodtan nézzen le... De nem kértem a segítségét, úgyhogy kérem, ne tartsanak nekem többé erkölcsi prédikációt!”

Kiszabadította magát Dominic szorításából, feltépte az autó ajtaját, és elviharzott a Velvet Lounge irányába.

Dominic elővett egy cigarettát és meggyújtotta. Nézte, ahogy a nő dühösen elviharzik, majd mélyet szívott a cigarettába.

Hátradőlt az ülésen, és kifújta a füstöt.

Nem tudta, mi ütött belé. Valahányszor látta Seraphinát szenvedni, egy szúrást érzett a szívében, és megmagyarázhatatlan vágyat, hogy segítsen rajta. Így volt ez most is, és a múltkor is.

Súlyos gondterheltséggel a szemöldöke között gondolt vissza a nő vádjára, miszerint ő lenézi őt.

„Hmph!” – horkant fel, majd utasította a sofőrt: „Haza.”

A sofőr visszatartotta a lélegzetét. Habár Dominic alapvetően uralkodó típus volt, ez volt az első alkalom, hogy nőt hozott az autójába. Seraphina lenyűgöző jelenség volt, még ha kicsit hirtelen természetű is.

Ez a nő aztán bátor, hogy így leordította Vance urat. Még sosem láttam senkit így viselkedni előtte.

„Igen, Vance úr” – válaszolta.

Miután Seraphina visszatért a Velvet Lounge-ba, összeszedte a ruháit, és átöltözés után távozni készült. A mai jelenet után tudta, hogy nem maradhat tovább a klubban.

Miután átöltözött, fogta a táskáját és az öltöző felé indult.

Jó barátnője, Clara Miller lépett oda hozzá, és szorosan átölelte.

„Sera, már mész is? Még korán van, miért nem maradsz még egy kicsit?” – javasolta Clara.

Cigarettát tartott a kezében. Clarának sűrű, vállig érő hullámos haja volt, és egy feszülős piros ruhát viselt, ami kiemelte az alakját. Erős smink tette teljessé a megjelenését; ő volt a csábítás megtestesítője, ahogy ott állt a cigarettafüstbe burkolózva.

Seraphina megkérdezte: „Mit mondott az üzletvezető? Ki vagyok rúgva?”

Habár ő volt a Velvet Lounge tartóoszlopa, tisztában volt vele, hogy a botrányért nem fognak kegyelmezni neki.

Clara csak elmosolyodott és így felelt: „Menj és nézd meg magad. De Sera, mióta ismersz te ilyen nagymenőket?”

Seraphina biztos volt benne, hogy kirúgják. Mentálisan már egy alapos fejmosásra is felkészült. A Velvet Lounge-ban az íratlan szabály az volt, hogy a vendégnek mindig igaza van, és az ő szava a törvény. Ő viszont ma megsértett egyet. Tudta, hogy ezt nem ússza meg szárazon.

Az öltöző bejáratánál tömeg gyűlt össze. Mind az ottani alkalmazottak voltak. Némelyikük, mint Clara, az italfelszolgálásért felelt. Mások, mint Seraphina, a színpadi fellépésekért és a táncért.

Látva Seraphina érkezését, mindannyian köszöntötték: „Fawn kisasszony.”

Az üzletvezető odaoldalgott, és átkarolta Seraphina vállát.

„Fawn kisasszony, ne felejtsen el visszajönni hozzánk látogatóba! Ne legyen idegen! A munkabérét a ledolgozott napok alapján fogjuk elszámolni. Mellesleg... közel áll Vance úrhoz? Esetleg tudna rólunk mondani neki egy-két jó szót?” – kérdezte.