Egész héten nem láttam Declant a tanulás és a projektek befejezése miatt. Emelt szintű osztályokba jártam, és volt egy olyan érzésem, hogy jövő héten nem akarok majd suliba jönni, ezért Sashával együtt odatettük magunkat, hogy mindennel végezzünk.

– Izgulsz a holnapi szülinapunk miatt? – visított fel Sasha.

Átfordultam az ágyban. – Naná! Alig várom, hogy találkozzak a farkasommal! Kíváncsi vagyok, mekkora lesz, milyen színű, és mi a neve.

– Én is! Örülök, hogy a szüleid megengedték, hogy nálad aludjak ma. Jó, hogy ezt együtt élhetjük át.

– Nos, egész héten kidolgoztuk a belünket, úgyhogy ma és jövő héten nem kell suliba mennünk!

Sasha arca hirtelen komollyá vált. – Mit fogsz csinálni, ha Declan nem a társad? – Sasha ismerte a gondolataimat és a félelmeimet. Mindent elmondtam neki.

Sóhajtva válaszoltam: – Őszintén, nem tudom. Aludjunk. Úgy érzem, a holnapi hosszú nap lesz.

„Kelj fel, hétalvó!” – hallottam hirtelen egy kiáltást a fejemben. Talán még mindig álmodtam. „Nem álomlány vagyok! ÉBREDJ!” Kipattant a szemem, és rájöttem, hogy megvan a farkasom!

„Istenem, mi a neved? Milyen színű vagy? Már most imádlak!” – kiabáltam gondolatban. Próbáltam mozdulatlan maradni, hogy ne ébresszem fel Sashát, de annyira izgatott voltam!

Hallottam, ahogy kuncog. „A nevem Vesper, és majd meglátod, milyen színű vagyok, ha átváltozunk!”

„A fenébe, átváltozhatok most?”

„Milyen türelmetlen... de igen, megteheted. Nagyon fog fájni, de segítek átvészelni” – mondta Vesper.

Nagyon halkan kikeltem az ágyból, lábujjhegyen leosontam a lépcsőn, és kimentem a házból. „Oké, most mi legyen?”

„Menj be az erdőbe! Érdemes lenne levetkőznöd és elhelyezkedned. Ez eltart egy darabig.”

Harminc perccel később érezni kezdtem, ahogy tűz mardossa a testemet. Megharaptam a nyelvem, hogy ne kiáltsak fel és ne áruljam el a jelenlétemet. Hirtelen hallottam, ahogy a csontjaim ropogni kezdenek. „VESPER, mi történik?”

„Képzeld azt, hogy a kezeid mancsok, és te egy farkas vagy” – instruált Vesper. „Tudom, hogy fájni fog, de csak rövid ideig tart. Meg tudod csinálni!” Magzatpózban feküdtem, hallgattam a csontjaim törését, és a következő pillanatban már a földet néztem. Éreztem a nedves föld illatát és ezer más szagot. Nem tudtam, mik azok. Lenéztem, és sötétbarna, vöröses mancsokat láttam. Körbenéztem; minden élesebb, világosabb, hangosabb volt, és sokkal több illatot éreztem, mint korábban.

„Azta!” – csak ennyit tudtam mondani hirtelen.

Nevetve mondta Vesper: „Fussunk!” És úgy is tettünk. Elmentünk egy patakig, és lenéztem a vízbe. Vesper gyönyörű volt. Az én smaragdzöld szemeimet örökölte, és sötétbarna szőre volt, szinte vöröses árnyalattal. Órákig futottunk, mielőtt visszakötöttünk volna a szüleim házához.

„Jobban tennéd, ha visszaváltoznál és aludnál egy kicsit. Szükséged lesz rá ma!”

„Öhm, pontosan hogyan, Vesper?”

„Képzeld magad újra embernek!” – Vesper megforgatta a szemét a fejemben.

Úgy tettem, ahogy kérte, és hirtelen érezni kezdtem a hideget. Lenéztem, láttam, hogy meztelen vagyok, és visszavettem a ruháimat. Visszamásztam az ágyba, és teljesen kimerültnek éreztem magam.

„A nap hátralévő részében fáradt leszel, de azért: Boldog Születésnapot!”

„Köszönöm, Vesper! Jó éjt!”

– Ó, ISTENEM, Ó, ISTENEM! – kiabálást hallottam, és azonnal felültem az ágyban. Elsimítottam a hajam az arcomból, és láttam, ahogy Sasha ugrál fel-alá és sikoltozik. A szívemhez kaptam, próbáltam magamhoz térni, de mielőtt megkérdezhettem volna Sashát, mi a fene van, a szüleim rontottak be a szobába, majdnem letépve az ajtót a zsanérjáról.

– Mi történt? Mi a baj? – kérdezte anyám.

– Megvan a farkasom! Istenem, annyira szarkasztikus és vicces! Pont olyan, mint én, és alig várja, hogy megtaláljuk a társunkat! – énekelte Sasha, miközben körbe-körbe pörgött, mint egy kisgyerek, aki fagyit kapott.

– Mi a neve? – kérdeztem. Alig vártam, hogy elmeséljem a szüleimnek Vespert. „Mindig ilyen hangos?” – kérdezte Vesper, a hangjában bosszúság és mulatottság keveredett. „Igen, ő Sasha. Egy hatalmas egyéniség egy kis testbe zárva.”

– Roxy! Alig várom, hogy átváltozzak és lássam, hogy néz ki!

– Reggeli után, Sasha! Szükséged van az energiára! – dorgálta meg anyám finoman, de mosoly ült az arcán, úgyhogy tudtuk, már nem haragszik. – Ez csokis palacsintáért kiált!

Hallottam, ahogy Apa morog, hogy sosem kap gofrit, anyám pedig nevetve szidta le, amiért direkt nehézkesen viselkedik. Bármilyen nyers és szigorú is volt, felém és anyám felé mindig volt egy gyengéd oldala.

– Az én farkasom neve Vesper! Ő is pont olyan, mint én, és barna szőre van vöröses árnyalattal!

– Te már átváltoztál? – kérdezte Sasha csalódott arccal. – Azt hittem, együtt fogunk. – Sóhajtva leült az ágyra. Odabújtam hozzá és megöleltem.

– Nem akartam megbántani az érzéseidet. Vesper az éjjel felébresztett, és egyszerűen nem bírtam várni. Nincs túl sok energiám, de szívesen átváltoznék veled megint, és elmennék egy rövid körre!

– Ó, igen, kérlek! Talán a társam is kint van. Rám férne egy kis szexi időtöltés egy társsal.

Vesper dudolászva forgott a fejemben: „Lányom, kérlek, fékezd meg a gondolataidat.” Megforgattam a szemem. Ha az ő gondolatai olyan rosszak, mint az enyémek...

– Oké, igen, az jó lenne. Nem haragszom, tényleg, csak kicsit lehangolt. De teljesen megértem, valószínűleg én is ugyanezt tettem volna – mondta Sasha, beletörődve a helyzetbe. Úgy képzelte, mindent egyszerre fogunk csinálni. Megtaláljuk a társunkat, teherbe esünk, mindent egy időben. Én sosem éreztem úgy, hogy ez így lesz, de nem akartam lerombolni az álmait. Őszintén szólva, nem is akartam. Szerettem volna, ha együtt tapasztaljuk meg ezeket, de valahogy nem éreztem reálisnak.

– Lányok! Reggeli! – kiáltotta Anya a konyhából. Sasha ellökött az ágyon és az ajtó felé iramodott. Sajnos én mindig gyorsabb voltam; sikerült elgáncsolnom, amitől a falnak repült. Elterült a földön. Meg sem álltam, mert már annyiszor megcsináltuk ezt, és most, hogy megvan a farkasa, gyorsabban is gyógyul. Pár másodperccel előbb értem a konyhába, mint ő.

– Komolyan, lányok. Nem vagytok már kicsit idősek ehhez a gyerekesdihez? – szidott le minket Apa. Nyomtam egy puszit az arcára, miközben Anya mondta neki, hogy hagyjon minket békén. Születésnapunk volt, és csak enni akartunk. Elfojtottuk a vigyorunkat és teli szájjal tömtük magunkba a kaját. Anya imádott főzni. A tudásomat tőle örököltem.

– Mik a terveitek mára, lányok? – kérdezte Anya.

– Reggeli után átváltozunk és elmegyünk futni, de aztán valószínűleg csak döglünk egész nap, rágcsát eszünk és filmeket nézünk. Úgy hallottam, az első átváltozás sokat kivesz az emberből, szóval ezt ma le tudjuk, hogy holnap legyen energiánk táncolni! – mondta Sasha.

– Tudom, hogy a fiúk ma el vannak foglalva a falka ügyeivel, szóval csak ti ketten lesztek – mondta Apa. Próbáltak mindent előkészíteni, hogy Apa és az Alfa visszavonulhassanak, Declan és Caleb pedig átvehessék az irányítást. Presnek ma határőrizeti szolgálata volt; elcserélte, hogy a holnapja szabad legyen. Szóval csajos nap volt!

– Semmi baj. Úgysem akarnák nézni a mi filmjeinket! – mondtam, kissé csalódottan. Tudtam, Declan azt mondta, ma nem látjuk egymást, de azért titkon reménykedtem.