– Siess már, Aria! Készen állok! – mondta türelmetlenül Sasha. Én már most lomhának éreztem magam, úgyhogy nem siettem sehová.

– Lányom, jobb, ha megmozdulsz, meg kell mozgatnom a farkamat! – szólt Vesper. Megforgattam a szemem, bekaptam az utolsó három falatot a tányéromról, és odaadtam Anyának, hogy elmosogassa.

– Köszi, Anya!

Kirohantunk az ajtón, mielőtt még válaszolhatott volna.

– Hol változzunk át? – kérdezte Sasha elgondolkodva. – Elég mélyen kell lennie az erdőben, hogy senki ne lásson minket meztelenül, de elég közel az otthonunkhoz. – Láttam, hogy forgatja a szemét, és tudtam, hogy a farkasával beszél.

– Megmutatom, én hol voltam az éjjel. – Megtaláltuk a tisztást, levetkőztünk, és egymással szemben leültünk.

– Fájni fog? – suttogta Sasha.

– Igen, de csak egy darabig. Amint átváltozol, minden fájdalom elmúlik, és az a világ legjobb érzése lesz!

Két órával később, Sasha sikoltozása után, végre egy kis szürke farkast láttam magam előtt. Én is átváltoztam, de ezúttal csak pár másodpercbe telt. Még mindig fájt, de közel sem annyira. Miután Vesper és Roxy megismerkedtek, nekilódultak, átugrottak a rönkökön, sőt még egy nyulat is elkaptak vacsorára. Körülbelül három óra múlva visszataláltunk a ruháinkhoz és felöltöztünk.

– Ez volt a legjobb érzés, amit valaha éreztem. Olyan felszabadító. Most már mindent máshogy látsz és érzel! – mondta Sasha ámulattal.

– Tudom. Úgy érzem, semmi nem érhet hozzánk, amikor farkasalakban vagyunk. Menjünk aludni egyet. Annyira fáradt vagyok – mondtam, küzdve, hogy eljussak a házig.

– Ja, ma biztosan nem csinálunk már semmit!

Amint beértünk, elfoglaltam a kanapét, és összegömbölyödtem egy vastag, puha, vörös, törzsi mintás takaróval, Sasha pedig a fotelt választotta egy szürke, farkas mintás takaróval. Megragadtam a távirányítót, és addig kapcsolgattam, amíg nem találtam egy horrorfilmet.

– Nézd csak, milyen takarókat választottunk. Érdekes színek, nem? – nevettem fel, de a megjegyzésem süket fülekre talált, mert Sasha már aludt. Ez a lány egy bombázást is átaludt volna. Sóhajtva befúrtam magam a párnámba, és lehunytam a szemem.

– Lányok! Fel akartok kelni végre? – valaki kiabált nekem, és nem értettem, miért. Hagyjanak aludni! Csak még öt percet!

– LÁNYOK! – A fenébe, kinyitottam az egyik szemem, és láttam apámat, amint mosolyogva áll előttem. Nyögve átfordultam, és épp visszahelyezkedtem volna, de hirtelen hideg levegőt éreztem!

– ÁÁÁÁÁ – Miért csináltad ezt? – visította Sasha. Apa mindkettőnkről lerántotta a takarót, és sikeresen leborította Sashát a földre.

– Nos, lányok, majdnem vacsoraidő van, ti meg átaludtátok az egész napot! Van tortánk és ajándékok, plusz Sasha családja is jön vacsorára, szóval irány fel a zuhany alá, és két óra múlva legyetek készen! – mondta Apa, letelepedve a fotelbe és bekapcsolva a tévét.

Sasha a csípőjét dörzsölgetve sprintelt a hálószobába, hogy ő érjen előbb a zuhany alá. Hagytam nyerni, mert akartam még öt perc alvást a kis családi bulink előtt.

Hamarosan már zuhanyoztunk, és Sasha a hajammal meg a sminkemmel pepecselt. Őszintén szólva utáltam sminkelni, és a ruhák sem voltak az eseteim.

– Holnap úgyis ruhát kell vennem. Ne kényszeríts ma is abba! Ráadásul nekem is születésnapom van, szóval dönthetek úgy, hogy kényelmesen öltözöm! – jelentettem ki határozottan.

– Jól van, de mackónadrág kizárva! – nézett rám Sasha ellentmondást nem tűrő tekintettel. Megforgattam a szemem, és kiválasztottam egy fekete, szaggatott csőnadrágot meg egy krémszínű pulóvert. Sasha egy hosszú ujjú, magas nyakú ruhát viselt, ami épp a térde felett ért véget. Fehér volt, sárga virágokkal.

Belépve a konyhába, megcsapott a marhasült, a krumpli és a répa csodás illata. Az egyik kedvenc ételem. Végül három tányérral ettem meg, mert a farkasom miatt farkaséhes lettem! A vacsora kellemesen telt, beszélgetünk erről-arról. Hirtelen nem éreztem jól magam. Tudtam, hogy a holnap miatt van. Egész nap sikerült megfeledkeznem az érzésről az átváltozás és az alvás miatt. Sashával mindketten egyforma nyakláncot kaptunk farkas emblémával. Az enyém fehérarany volt, Sasháé sárgaarany. Végül Sasha szülei elköszöntek, mi pedig felmentünk aludni. Nagyszerű születésnap volt, de TUDTAM, hogy holnap minden megváltozik.

„Boldog Születésnapot, gyönyörűm” – suttogta Declan a fejemben.

„Te jó ég, de finom hangja van” – szólalt meg Vesper. „Vesper!” – szóltam rá nevetve, de egyetértve.

„Köszönöm! Holnap mikor látlak végre?”

„Sajnos csak a bulin. Van még pár dolog, amit be kell fejeznem.”

„Oké. Hát, én leszek az, aki vörösben van.”

„Ugh, meg kell ölnöm valakit, ha rád néz, vagy akár csak hozzád ér” – mondta Declan morogva.

„Hm, hát majd meglátjuk, szívtipró” – ugrattam. Be kellett fejeznem ezt, mielőtt Sasha megérezné az izgalmamat. Már így is mosolyogva nézett rám. Tudta, hogy valakivel épp gondolati úton beszélek, és a mosolyomból azt is tudta, kivel.

„Jó éjszakát, Királynőm!”

„Jó éjszakát, hercegem!”

– Szóóóval, hogy van Declan? – kérdezte Sasha, amint felé fordultam.

– Annyira tökéletes. Ha nem ő a társam, meg fog szakadni a szívem. – Gyerekkorunk óta szerelmes voltam belé. Mi van, ha nem én vagyok a társa, és talál valaki mást?

– Ó, csajszi, az nem fog megtörténni. Titeket egymásnak teremtettek. Mindenki látja, hogy ő is szeret téged. Még ha lenne is másik társa, lefogadom, hogy visszautasítaná miattad. Pénzt mernék tenni rá – jelentette ki Sasha határozottan.

– Nem tudom. Csak ez a rossz előérzet... Remélem, igazad van, de nem hagynám, hogy visszautasítsa a társát, ha nem én vagyok az. Az nem lenne helyes. A társi köteléket maga a Holdistennő hozta létre. Nem állhatok közéjük. – Egész életünkben azt tanultuk, hogy a társi köteléknél nincs semmi fontosabb. Meg kell becsülni és szeretni kell őket. Ez olyasmi, amiről minden lány álmodozik. Mi sem voltunk kivételek.

– Nos, szerintem a holnap tökéletes lesz, mindketten megtaláljuk a társunkat, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk! – mondta Sasha, de még az ő hangjában is volt egy kis aggodalom.

– Valószínűleg igazad van – mondtam, és átfordultam, lezárva a beszélgetést.

„Vesper, mit tegyek? Mi van, ha nem ő a társunk, és itt ér véget a tündérmesém? Mi van, ha ő a társam, és a rossz megérzéseim valami sokkal szörnyebbre utalnak?”

„Nem tudom, mi lesz holnap, de azt tudom, hogy bárhogy is alakul, erősek vagyunk, és bármit túlélünk. Semmi sem törhet meg minket” – jelentette ki Vesper szárazon. „Jó éjt, szülinapos lány. Holnap is hosszú napunk lesz” – tette hozzá lágyabban.