Elo mély levegőt vett, és lassan a másik nő felé fordult. Lehunyta a szemét, és megdörzsölte a homlokát. – Phoebe… – kezdte.

– Te jó ég! – kiáltott fel a másik.

Elara kinyitotta a szemét, és még mindig abba az irányba bámult, ahol az anyja és a fia eltűnt.

– Elo, ő…

Elo remélte, hogy soha senki nem jön rá erre a dologra.

– Ő kicsoda, Phoebe? – kérdezte felháborodottan. Feldúlt volt. Phoebe tátott szájjal bámult rá.

– Hogy lehetséges ez? – kiáltott fel. Az agya ezerrel pörgött, miközben próbálta összerakni a látottakat.

– Fogalmam sincs, miről beszélsz – mondta Elo nyugodtan, de tudta, hogy Phoebe-t nem fogja meggyőzni a színészkedése.

– Cilliané, ugye?

Nem tartott sokáig, mire rájött. És hogy is tarthatott volna? Elara nem lepődött meg. Hazudhatott volna. De nem volt mód arra, hogy letagadja a fia származását. A szülei látták a babát egyéves korában, és ahogy teltek az évek, Leo egyre jobban hasonlított Cillian Blackwoodra.

Bárki, aki ismerte őket korábban, azonnal látta az összefüggést. Ezért kerülte Elo ilyen sokáig a Blackwood Holdingshoz köthető embereket. Nem akarta, hogy az emberek újra megbámulják és pletykáljanak róla.

– Hogy tehetted? – suttogta Phoebe. Úgy nézett ki, mint aki fájdalmat érez. Elo nyelt egyet, és nem tudott válaszolni. Phoebe dühös volt. – Mr. Blackwood tudja? Mr. Blackwood hagyta, hogy ezt egyedül csináld végig?

Káromkodásokat kezdett mormogni az orra alatt. A főnöke megölése is szerepelt a tervben.

– Phoebe, hagyd abba! – Elának szinte kiabálnia kellett. – Mr. Blackwood nem tudja. És nem is szeretném, ha a jövőben megtudná.

Phoebe gyorsan befogta a száját. Az emberek őket figyelték. Az élelmiszerbolt eladója is köztük volt.

– Nem akarom ezt itt megbeszélni.

Phoebe körülnézett, és látta a kíváncsi arcokat körülöttük. Az emberek gyorsan visszatértek a polcok böngészéséhez, de a baj már megtörtént. Phoebe a földre szegezte a tekintetét.

– Apa az új lakást csinosítja, anya pedig el tudja vinni Leót a parkba egy időre. Miért nem jössz át a szállodai szobámba délután, és beszélhetünk négyszemközt?

– Leo?

– Igen. Ez a neve. Leo Vance.

Phoebe szomorú mosollyal bólintott. – Megértem, miért nem akarod itt megbeszélni. De Elo, esküszöm az égre, ha nem leszel ott, ahol mondtad… válaszokat akarok… nincs mellébeszélés, nincs süketelés.

Elarának nem maradt ereje befejezni a vásárlást. A kosarát a pénztárhoz tolta, és hirtelen eszébe jutott, hogy ha Phoebe itt van, Cillian is itt lehet. Gyorsan visszafordult.

– Phoebe? – A másik nő még mindig nem mozdult, a lábát bámulta. Felnézett, amikor a nevét hallotta. – Ő nincs itt, ugye?

Phoebe megrázta a fejét. – Most éppen nincs – mormogta.

Elo szíve nagyot dobbant. Szóval Cillian előbb-utóbb a városban lesz. Ha Phoebe-be belebotlott, esélyes, hogy Cilliannel is megtörténhet ugyanez. Felpakolta a dolgait a futószalagra, és kihalászta a kártyáját a tárcájából. A pénztárosnő pletykára éhes szemmel nézett rá, miközben átadta a blokkot.

– Zűrös ügy, mi? – mondta végül a nő.

Elara felvonta a szemöldökét, és összeszorította a fogát. – Már megbocsásson, hölgyem… – préselte ki magából. – Törődjön a maga dolgával.

A pénztáros elhűlt, Elo pedig felkapta a szatyrait, és kiviharzott a boltból. Az anyja kint várta, és nézte, ahogy Leo fel-alá szaladgál a kerekesszékes rámpán.

– Fél napot adok, és az a férfi megtudja.

Elo felsóhajtott. Az anyja elvette tőle a szatyrokat, és elindultak a kocsi felé.

– Leo, gyerünk, kicsim! – szólt Loretta. Leo még egyszer utoljára ráütött a fémkorlátra, majd odafutott hozzá, és a karjaiba ugrott. Az asszony felkapta, megpuszilta a nyakát, majd az autóhoz sétált. Leo ölelése azonnal jobb kedvre derítette Elót.

Oldalra pillantottam, és láttam, amint Phoebe beszáll egy kék autóba. A szeme az anyán és a fiún nyugodott. A kormány mögött Gideon ült, a férje, Elara másik barátja a Blackwood Holdingstól.

Gideon szeme is Elarán akadt meg, a szája tátva maradt a döbbenettől. Elo elkapta a tekintetét, kinyitotta az ajtót, hogy bekösse Leót az ülésbe, majd elhajtott. A teste robotpilóta üzemmódban volt, az agya teljesen lefagyott.

– Hová megyünk? – kérdezte az anyja kíváncsian.

– Anya, nem bánnád, ha vigyáznál Leóra pár órát? Áthívtam Phoebe-t a lakosztályomba.

Az idősebb nő sóhajtott. Az út hátralévő részében már nem szóltak semmit. Kitette őket az újonnan bérelt lakásnál, Leo pedig azonnal rohanni kezdett, amint a lába földet ért. Hirtelen megfordult, és a kocsi elé szaladt.

– Pá-pá, Mama! – mutatott egy fogas mosolyt, és dobott egy repülőcsókot. Elo úgy tett, mintha elkapná, és nem tudta visszatartani a könnyeit, amik elhomályosították a látását.

Az anyja egy percig csendben maradt, mielőtt megszólalt. – Biztos vagy benne, hogy egyedül akarod ezt csinálni? Elmehetnél anélkül is, hogy magyarázkodnál, vagy elvihetnél engem is lelki támasznak. Apád szívesen vigyáz a kicsire.

Elara megrázta a fejét. – Ezt nekem kell elintéznem. Itt akarok véget vetni a dolognak, és nem megvárni, amíg a hír eljut Cillian fülébe. – Erőtlenül elmosolyodott, majd elhajtott.

Mire visszaért a szállodába, még fél órája volt Phoebe érkezéséig. Ebédidő volt, de egyáltalán nem volt étvágya. Sőt, legszívesebben hányt volna, és ha bármi más lett volna benne a vízen kívül, valószínűleg meg is teszi.