Elara emlékezett arra a napra, amikor Phoebe korán reggel felhívta, miután épp csak kikászálódott az ágyból.

– Phoebe… mi a fenéért hívsz engem ilyenkor? – morogta Elara, a szavai még elmosódtak az álomtól.

– Ülsz? Le kell ülnöd ehhez! – suttogta Phoebe izgatottan.

– Nem, az ágyban vagyok. Aludtam, amíg te bunkó módon fel nem ébresztettél.

Phoebe úgy tett, mintha megsértődne, majd kimondta a következő szavakat: – Akkor nem is akarod tudni az izgalmas hírt?

Elo felhorkant. – Úgyis elmondod… – Megállt egy pillanatra. – Most már ébren vagyok. Mi újság?

– Gideonnal megcsináltuk.

Elara túl álmos volt ahhoz, hogy olvasson a sorok között. – Mit csináltatok? – kérdezte bután.

– Gideonnal lefeküdtünk.

Egy másodpercnyi csend következett. – Gratulálok. Védekeztetek?

– Nem engedhetem meg magamnak, hogy teherbe essek és szülési szabadságra menjek. Mr. Blackwood talán még ki is rúgna. Persze, szedem a tablettát… és óvszert is használtunk.

– Hé! Csak biztosra akartam menni! – vágott vissza Elo. – Most, hogy belegondolok… Cillian Blackwoodon kell törnöd a fejed szex közben is? Csak hogy biztosítsd, a hancúrozásotok nem zavar be az időbeosztásába? – viccelődött.

– Fúj, Elara – mondta Phoebe lapos hangon. – Most visszabújok a gyönyörű pasim mellé az ágyba, és kiélvezem azt a néhány észveszejtő orgazmust, amit a következő órákban fog okozni nekem. Te meg élvezd az éjszakát egyedül az ágyadba kucorodva.

Elo nevetésben tört ki. – Hé, hé! Sajnálom. Csak vicceltem. Ne bökdösd a fájó pontomat, amikor hulla fáradt vagyok. Holnap reggel hozok neked kávét. Ezzel lerendeztük a tartozást?

– Jó kislány. Akkor tízkor találkozunk.

Elara letette a telefont, és visszatette az éjjeliszekrényre. Az arcát a párnába fúrta, és eltartott egy ideig, mire újra elnyomta az álom. Másnap reggel Phoebe letámadta Elót, és elmesélte minden szaftos részletét az élményének.

– Phoebe, ha még több részletet mondasz, kukkolónak fogom érezni magam – mondta Elo halkan, miközben a kávézóban ültek és a kávéjukat kortyolgatták.

.

Elo telefonja pityegett egy üzenettel, ami kizökkentette az emlékeiből. Gyorsan begépelte a szobaszámát, és várt. Néhány percnyi csend után halk kopogást hallott a szállodai szoba ajtaján. Ránézett az órára, és elmosolyodott azon, hogy Phoebe még mindig milyen pontos.

Felkelt, hogy ajtót nyisson, és Phoebe-t találta ott, komoly arccal.

– Szia – mondta Elara halvány mosollyal.

– Szia – válaszolt a másik.

– Gideont nem hoztad magaddal?

Phoebe felsóhajtott. – Úgy gondoltam, ezt a beszélgetést közönség nélkül kell lefolytatnunk.

Elo bólintott, tudva, hogy ez az ő érdekét szolgálja. Intett Phoebe-nek, hogy jöjjön be a szobába. Ahogy az ülősarok felé közeledtek, Elo rájött, hogy a szoba tele van szórva játékokkal. Egy műanyag kard volt beszorulva a kanapé párnái közé. Egy játék rendőrautó – ami miatt már többször nem tudott aludni – pont az asztal sarkánál állt, készen arra, hogy valaki felbukjon benne. Egy rugdalózó hevert a szoba sarkában, mellette pedig egy kis alsónadrág.

– Ne haragudj a kupiért. Ez a gyerekkel jár – mormogta Elo.

– Semmi baj – mondta Phoebe halkan. Elo láttam valamit a szemében, amit nem tudott mire vélni. Az, hogy látja a kis Leo összes holmiját maga előtt, biztosan tudatosította benne, mennyire súlyos a helyzet.

Elo nem tudta, hogyan folytassa a társalgást, mert semmi nem jutott eszébe, ami megkönnyíthette volna a dolgot. És mivel néha még szoptatott, alkoholt sem ivott.

– Kérsz valamit inni? Felhívhatom a szobaszervizt – ajánlotta fel mégis.

– Ilyenkor még nem ihatok, de valószínűleg szükségem van valamire, hogy el tudjuk kezdeni a beszélgetést.

– Kérjek egy üveg bort?

Phoebe azonnal bólintott.

Elara a kanapéhoz sétált, és felszabadította a helyet, hogy mindketten le tudjanak ülni beszélni. Felkapta a vezetékes telefont, és gyorsan rendelt egy üveggel.

Elara soha nem képzelte volna, hogy ilyen helyzettel kell szembenéznie. A Blackwoodok állandóan benne voltak a hírekben, ő pedig ügyelt rá, hogy soha ne legyen ugyanazon a helyen, ahol Cillian vagy Phoebe. Mindig az volt a szándéka, hogy Leót titokban tartsa mindenki, különösen Cillian előtt. Ahogy múlt az idő, egyre biztosabbá vált abban, hogy jól döntött. Most viszont, a legjobb barátnőjével szemben ülve, elkezdte megkérdőjelezni az összes korábbi döntését.

Igazságos volt eltitkolni egy gyereket az apjától? Valószínűleg nem. De lehetetlen volt odasétálni Cillian Blackwoodhoz, és közölni vele, hogy fia van, azok után, ahogy bánt vele. Egyszer lefeküdt vele, és még csak nem is voltak kapcsolatban. Sőt, még közeli ismerősök sem voltak. Ő csak egy csendes és szorgalmas alkalmazott volt, aki távolról csodálta a főnökét, és a titkárnője legjobb barátnője volt. Alkalmanként váltottak pár szót, mert Elo kulcsfigura volt, és projekteket mutatott be a megbeszéléseken.

És talán… csak talán… ő is csak egy volt a sok nő közül, akikkel lefeküdt… csak egy újabb egyéjszakás kaland, és a férfi összetörte a szívét, mielőtt még megtudhatta volna, mennyire tetszett neki.

Csendben maradtak, amíg a bort fel nem hozták a szobába. Töltött Phoebe-nek egy pohárral, magának pedig gyömbérüdítőt öntött. Csendben kortyolgatták az italukat, mielőtt Phoebe megszólalt.

– Drágám, van mit megmagyaráznod – sürgette. Elo nem volt biztos benne, hogy Phoebe csak játszik, vagy valóban irritált. És nem is akarta megtudni. – Nem tudtam, hogy a FŐNÖKÖMNEK és neked volt valami közötök egymáshoz.

– Nem volt – válaszolt Elara gyorsan.

– Nos, látva, hogy létezik a fiad, ezzel vitatkoznék.