Valószínűleg úgyis kirúgnak, szóval mit számít.

– Az igazság az, Mr. Savage, hogy maga elviselhetetlenül pofátlan volt. Ha tiszteletet vár, először magának kellene tanúsítania azt.

– Már elnézést, fiatal hölgy, van fogalma róla, hogy ki vagyok én?

– Mori...

Cillian megint próbált közbeavatkozni, de megelőztem. Ami sok, az sok.

Az elmúlt három hónapban gyávát játszottam. Csak mert az élet kicsit megtiport, még nem kellene megadnom magam és halottnak tettetnem magam. Az isten szerelmére, nem fogok itt is gyávát játszani, mint Arizonában.

– Figyeljen, Goliath Core, engem édeskeveset érdekel, hogy maga kicsoda. Úgy tűnik, van pénze, és talán ezért hiszi azt, hogy bárkivel bármit megengedhet magának, de a pénze nekem nem jelent semmit. Szóval miért nem fogja a pénzét meg a beképzelt modorát, és megy a pi...

– Sera...

– Vance...

Jaxson és Cillian egyszerre vágtak a felmondó beszédem közepébe, még mielőtt eljutottam volna a lényegig.

Hirtelen harsány nevetés tört fel, ahogy Mr. Savage kétrét görnyedve kacagni kezdett.

– Tiéd a szerződés, Sterling! – Nyújtotta a kezét Cilliannek, miközben majdnem megfulladt a röhögéstől.

Cillian ránézett, aztán rám, majd megint rá, végül megrázta a fejét és kezet rázott vele.

Fogalmam sem volt, mi a fene történt az imént.

– Vissza a munkához, a műsornak vége, és ez rád is vonatkozik, Vance.

Megfordultam, és visszamenekültem az irodába.

***

CILL

***

Megvártam, amíg csak Jaxson és én maradtunk a folyosón, Morrison pedig elment a bemutatóterembe a többiekkel.

– Egyáltalán nem az, aminek látszik, ugye?

– Dehogy!

– Mi folyik itt, Jaxson?

– Ezt neked kell majd kiderítened.

A francba, épp most hozott össze nekem egy olyan üzletet, ami az eddigi legjövedelmezőbb lehet. Egy szerződést, ami után egy éve futottam, és aminek köszönhetően a motorjaim ott lesznek az egész világon.

– Mondj el valamit, Jaxson. Ez a lány teljesen fel fogja forgatni a helyemet?

– Áh... hát nem rossz értelemben, az biztos.

Farkasszemet néztem vele a „ne szórakozz velem” nézésemmel.

– Mire számítsak?

– Csak annyit mondok, jó látni a régi Serát, azok után, amit azok a szemetek tettek vele...

Hirtelen elhallgatott, félbeszakítva magát. Forróságot éreztem a gyomromban, a kezem pedig ökölbe szorult.

– Milyen szemetek? Miről beszélsz?

– Baszki, ezt nem nekem kell elmondanom...

– Ne szórakozz már velem! Valaki bántotta?

Mi a fenéért lettem ilyen dühös már a gondolattól is? Benéztem az ajtón, amin az imént ment be. Mi a fene folyik itt?

– Nem mondhatom el, haver. Az ő döntése, kinek meséli el, de tudd meg, hogy csúnya ügy volt, és bár jól jött ki belőle, de... baszki, ember, nagyon durva volt.

Valahogy azon kaptam magam, hogy követem az irodába, mit sem törődve azzal, hogy az ember, akit egy éve próbálok becserkészni, éppen rám vár, hogy üzleteljünk. Olyan üzletet, ami belátható időre munkát ad nekem és a srácoknak, nem mellesleg egy rakás pénzt hoz, és világszerte ismertté teszi a motorjainkat, sok más előny mellett.

Jaxson valami baljóslatú dologra célzott a múltjából, és bölcs dolog volt-e vagy sem, látnom kellett őt, meggyőződni róla, hogy jól van.

Visszaült a számítógép elé, szeme a képernyőre tapadt a koncentrációtól, vagy legalábbis úgy tett, mintha koncentrálna.

Volt időm megfigyelni: a haját szoros kontyba fogta, amiből két ceruza állt ki. Az a ronda szürke zakó úgy állt rajta, mint egy doboz, ahogy behúzta a vállát.

Amikor felnézett, ismét rabul ejtett a szemének páratlan szépsége. Mély indigókék volt, egyetlen fekete pötty nélkül. Sőt, ami igazán ragyogóvá tette, az a szemfehérje volt, amin nem volt semmi folt, semmi pirosság, semmi.

Csak tiszta, világos fehér, mint egy kisbabáé.

El tudnék veszni benne, vagy talán mégsem.

Rám villantotta a szemét, aztán újra lehorgasztotta a fejét, még jobban összehúzva magát.

– Mit tudsz felhozni a mentségedre, Vance?

– Öhm... – Megharapta a száját és lehajtotta a fejét.

– Sajnálom?

– Miért fogalmazol mindent kérdőjelnek?

– Nem tudtam, hogy ezt teszem, ura... mármint, Cillian.

– Elárulod nekem, mi történt közted és Beaumont között?

– Az úriember kissé kellemetlen volt...

– Mondd ki bátran, az az öreg szivar egy bunkó paraszt. Amit tudni akarok, az az, hogy mit csináltál, ami miatt felajánlott nekem egy olyan üzletet, amin már majdnem egy éve vacillál.

– Semmit, az égvilágon semmit.

Nagyon jól tudta játszani az ártatlant. Ha nem hallottam volna, ahogy nekiesik az öregnek, megesküdtem volna, hogy egy félénk kislány, de kaptam egy villanást a benne lakozó tűzből.

– Nem megmondtam, hogy ha bárki zaklat, hozzám kell jönnöd?

– Hát, ööö, túl gyorsan ideért ahhoz, hogy bármit tehessek.

– Többet ne forduljon elő az ilyen szar...

Megszólalt a telefon, és félbeszakított.

Éppen jókor, mert már kezdtem kifogyni az indokokból, amiért ott maradjak.

Hogy mi a fenéért akartam maradni, azt magam sem tudtam. A lány, hiába a csodás szeme, úgy öltözött és úgy viselkedett, mint valakinek a nagymamája.

Legalábbis olyankor, amikor nem fújta a tüzet, mint egy házisárkány.

– Igen, asszonyom, itt van mellettem... Seraphina, asszonyom... nem, asszonyom, ez az első napom... tegnap.

Hallottam anyám sikítását a szoba másik végéből is. A fenébe. Odamentem, hogy kivegyem a kezéből a telefont, mielőtt anyám ki tudja, mit mond neki.

– Ezt átveszem.

Egy homlokráncolással adta át a telefont.

Anyámnak általában ez a hatása a gyanútlan emberekre.

– Anya...

– Ő az, Cillian, Évának igaza volt! Alig várom, hogy elmondjam neki, mikor találkozhatok vele? – Csak mondta és mondta, szóhoz sem hagyott jutni.

– Anya, nem, ebből most nem lesz semmi. Miért hívtál?

– Az éves Emléknapi kerti parti miatt. Emlékeztetned kell a srácokat. Kiküldtem a meghívókat, de még nem mindenki jelzett vissza, és tudnom kell a létszámot. Azt is tudnom kell, kell-e valamilyen különleges étellel készülnöm. Tudod, Leona tavaly vegetáriánus lett, és nekem képben kell maradnom, hogy mindenkiről gondoskodva legyen. Most pedig mesélj Seraphináról, tényleg olyan édes, mint amilyennek hangzik?

– Ezt a beszélgetést most nem folytatjuk le, anya.

– Ó, értem, ott van melletted. Sebaj, majd később beszélünk, és minden részletet tudni akarok. Jaj, egy új meny, alig várom...

– Mennem kell, anya, dolgozom.

– Jól van, fiam, majd később beszélünk. – Letettem, mielőtt újra belekezdett volna.

– Ha az a hölgy ide hív, ne árulj el semmilyen információt magadról, különben tíz másodperc alatt megtudja az egész élettörténetedet, hidd el nekem.

Utáltam azt a múló bánatot, ami átsuhant az arcán.

– Vissza kell mennem.

– Oké.

Elsétáltam, közben azon tűnődtem, mi lehetett az a fájdalom a szemében. Valami volt ott, és tudni akartam, mi a fene az. Ha nem kapok válaszokat nagyon hamar, egyszerűen kiverem Jaxsontól.