Elment a kibaszott eszem. Tudom, hogy ez történik, de úgy tűnik, semmit sem tehetek ellene.

„Gyere.” Elindultam vele a ház hátulja felé. A régi szobám tökéletesen megfelel majd annak, amit tervezek.

A farkam majd’ szétrobbant, olyan kemény volt. Ha nem vigyáz, még valahol útközben a szobám felé rá fogom hajtani valamire ebben a „dugj meg” cipőjében. Baszki, még a végén lejáratom magam.

„Várj csak.”

„Anya, a francba már.” Most komolyan? Ne már!

„És ki ez a kedves fiatal hölgy, akit így rángatsz, fiam?” Mintha nem tudná. Kicsit lassú volt a felfogásom, mivel az IQ-m jelenleg tíz és fél körül mozoghatott. Ja, minden vér a farkamba szökött, de kezdem összerakni a képet.

Anya titokzatos mosolyai... ja, a kis ravasz. Sera nem Jaxsonnal jött, Jaxsonnak egy csaj ült a motorja hátulján. Akkor honnan tudott a BBQ-ról? Persze, anya volt az, és a tettestársa is vele volt.

„Szia, Eva...” Kezdtem volna mondani valamit, de a kifejezés az arcán belém fojtotta a szót. Olyan tekintettel nézett Serára... tele bánattal.

Éreztem, hogy görcsbe rándul a gyomrom, és öntudatlanul is közelebb húztam magamhoz Serát.

„Mi van?” Néztem felváltva a két nőre.

„Eleanor, dolgunk van, nézzétek el nekünk. Cillian.” Megpróbálta elvenni tőlem Serát.

„Szó sem lehet róla. Mit láttál?” Sera most már a karom alatt volt, szóval nem ment sehova, de Eva arca csak még idegesebbé tett.

„Nem biztos, hogy készen áll beszélni erről neked.” Eva nem vette le a szemét Seráról.

„Kérlek...” suttogta Sera, és reszketni kezdett, ahogy végre leesett neki, mi történik.

Az a tekintet a szemében... annyi félelem és fájdalom. Baszus, ne.

Jaxson azt mondta, csúnya ügy volt. Kérlek, ne az legyen, amire gondolok, kérlek. Azt nem bírnám el, őt ne. El akartam vinni valahova, a végére járni a dolognak, és kideríteni, kit kell majd nyomorékká tennem. De előbb le kellett nyugtatnom.

„Angyal, nyugodj meg, lélegezz!” Kezdett hiperventillálni, én pedig magam felé fordítottam, ahogy teljesen összeomlott.

Anya és Eva tanácstalanul álltak. Biztos vagyok benne, hogy anya nem értette, mi van, nekem pedig volt egy halvány sejtésem – csak Jaxson célzásai miatt –, de én is el voltam veszve.

Csak azt tudtam, hogy most szüksége van rám, minden más várhat. Odahajoltam hozzá, ahogy a mellkasomba fúrva az arcát sírt, és a fejemmel jeleztem anyának és Evának, amikor közbe akartak lépni.

Úgy tűnt, vitatkozni akarnak, ezért bevágtam a „húzzatok a francba” arcomat. Anya ismerte ezt a nézést, úgyhogy elvonszolta a barátnőjét. Felkaptam a könnyű kis testét, és felvittem a lépcsőn.

Ugyanaz az úticél, de más célból.

A szobámban, ami tele volt tinédzserkori cuccokkal, sporthírességekkel, tetoválásokról készült fotókkal, meg valami félmeztelen csajjal bikiniben, lefektettem az ágyamra, és néztem, ahogy magzatpózba gömbölyödik.

Leültem mellé, nem szóltam, nem tettem semmit. Hagytam, hogy ő tegye meg a következő lépést. Amikor végre lecsillapodott, meghallottam Jaxson hangját az ajtó előtt.

Ránéztem, hogy megbizonyosodjak róla, nem zavarta-e meg, mielőtt felálltam, hogy ajtót nyissak.

„Eleanor azt mondta, Sera ki van borulva. Hol van?”

Megpróbált benézni mellettem.

„Én intézem.”

„De...”

„Jaxson, én intézem.”

Felnézett a hangom keménységére, és meghátrált.

„Mondd meg most azonnal: elintézted azt a rohadékot, aki bántotta?”

„Mesélt neked...?”

„A barátod vagyok, és azt kérdezem: elrendezted a dolgot?”

„Börtönben vannak. Mármint hárman közülük. Egy szabadlábon van.”

„Hárman... Mondd el a kibaszott igazat, mi történt vele? Most mondd meg: megerőszakolták?”

Vett egy mély levegőt.

„Csak ennyit mondj meg.”

„Nem, nem erőszakolták meg. Okos volt, használta a fejét, de így is szörnyű volt.”

„Mikor történt?”

Visszapillantottam a vállam felett, hogy lássam, jól van-e. Csak feküdt ott mozdulatlanul, mintha fejben messze járna.

„Hat hónapja.”

Baszki, csak ennyi? Nem csoda, hogy még mindig ennyire össze van törve.

„Mi van azzal, amelyik megúszta? Ki az?”

„Nem arról van szó, hogy megúszta, hanem hogy gazdag családból származik, és a pénzükkel kimosták. Valami olyasmi, hogy gyógyszereket szedett, amik miatt tette, amit tett.”

„Azt mondtad, hat hónapja, szóval még nem volt tárgyalás.” Nem tartanak az ilyesmik sokáig?

„De volt, csak a vádesküdtszék elé került a dolog, és hármat vád alá helyeztek, őt meg beszámíthatatlannak nyilvánították.”

„Most bemegyek hozzá. Te pedig megszerzed nekem mindenki nevét, aki benne volt. Nem kell mást mondanod, csak a neveket, a többit majd én intézem.”

„Te és Sera?”

„Ez egy másik alkalomra tartozik.”

Az orra előtt becsuktam az ajtót, és visszamentem az ágyhoz, ahol még mindig ott feküdt.

Nem kérdeztem semmit, csak rájöttem, hogyan szabadítsam meg a lábát a cipőtől, ráhúztam a takarót, és mellé feküdtem.

„Csak fogni foglak, oké? Semmi más. Ha ez kellemetlen neked, szólj.”

Nem mondott semmit, csak belefúrta az orrát a nyakamba, miközben magamhoz öleltem.