Varkas:

– Elvitte a cica a nyelved? – kérdeztem, rázva a fejem a nő felé. Egyre türelmetlenebbé váltam, és tudtam, hogy ezt ő is látta a szememben. – Vagy egy másik módszert kell bevetnem, hogy kihúzzam belőled a válaszokat?

Sloane elhúzódott tőlem, a szíve hevesen vert a bordái alatt, miközben rám nézett, egyértelműen próbálva feldolgozni a szavaimat.

Tekintete másodpercekig az enyémre szegeződött, én pedig önkéntelenül is félmosolyra húztam az ajkam a vöröslő arcának látványára, miközben vágyának illata megtöltötte az orromat.

Az ómega farkasa könnyen vonzódik és elcsábul az enyémtől, és ezt szándékomban is állt kihasználni. Minél gyorsabban behódol, annál gyorsabban túlesünk ezen az éjszakán. És a legutolsó dolog, amivel foglalkozni akartam, hogy még többet nyavalyogjon, mint tette azt az öltözőjében.

Be kellett vallanom, kíváncsi voltam, mit érez, és bár tudtam, hogy Siennának nem tetszik az intimitásunk gondolata, ő is tisztában volt vele, hogy ebbe nincs beleszólása. Ez egy szövetség volt, amit el kellett fogadnia, akár tetszett neki, akár nem.

Barna, göndör haja mostanra némileg összekuszálódott, ahogy korábban beletúrtam az ujjaimmal. Azt akartam, hogy az emberek lássák, hogy boldogok és szerelmesek vagyunk, és bár ő nyomorúságos munkát végzett ennek bizonyításában, tudtam, hogy az emberek egyszerűen csak azt fogják hinni, hogy ideges volt.

A pokolba is, a nő elég szerencsés volt ahhoz, hogy tudja, az Alfák Alfája fogadta el. Nem lenne szabad semmi másra panaszkodnia.

– Hogy képes ezt Sienna elfogadni? – kérdezte értetlenül rázva a fejét, én pedig szórakozottan vontam fel a szemöldökömet azon, hogy azt hitte, joga van engem kérdőre vonni. – Tudom, hogy én nem viselném el, ha bárki az én…

– Ugye tisztában vagy vele, hogy sem neked, sem Siennának, sem ezer másik nőnek nincs semmilyen hatalma afelett, hogy mit teszek és mit nem – mondtam, leállítva őt. – Ami meg azt illeti, hogy te nem viselnéd el, felőlem elmehetsz a pokolba, meg vissza. Mindketten rohadtul jól tudjuk, hogy ez a szövetség ugyanolyan fontos neked és a családodnak is. Különben kétlem, hogy most itt lennél ebben a szobában.

Csendben maradt, majd az ágy felé sétált, és leült a szélére. A szíve hevesen kalapált a mellkasában, én pedig a szekrényem felé sétáltam, és levettem a zakómat, meg az ingemet. Egy dolog volt, hogy rendszeresen viselem ezeket, de figyelembe véve a tényt, hogy a testem pokolian forró, tudtam, hogy meg kell szabadulnom tőlük.

– Meg kell jelölnöd engem – mondta, mire gúnyosan felhorkantottam. A legutolsó dolog volt a világon, hogy megjelöljem őt. De egy ideiglenes jelre szükség volt, ha el akartam hitetni a Vénekkel, hogy elvégeztük.

– Ez lenne a leghőbb vágyad, ugye? – kérdeztem, mire ő értetlenül összehúzta a szemöldökét. – Hogy megpecsételjük az egyezséget, és biztosítsd, hogy az enyém vagy.

– Varkas, minket a Vének választottak ki…

– A megállapodásunk nem több egy szövetségnél, amit a falkák békéjéért kell megkötnünk, világosan fogalmaztam? – kérdeztem, gyilkos pillantásokat vetve a nőre, aki összehúzta a szemöldökét, miközben a lába elé nézett, kerülve a tekintetemet. Felállt az ágy széléről, és megrázta a fejét, láthatóan kérdezni akart valamit.

– Miért mentél bele, ha…?

– A döntéseimet nem kérdőjelezheti meg egy ómega! – förmedtem rá, leállítva őt. Épp elég volt elviselnem a jelenlétét, ezért a legutolsó dolog, amit akartam, hogy a szükségesnél tovább hallgassam a hangját.

– Egy Alfa lánya vagyok…

– Kímélj meg mindkettőnket a hazugságoktól, amiket csak azért dobáltok körbe, hogy elfedjétek, mi is vagy valójában – mondtam, megakadályozva, hogy befejezzen egy hazugságot, amiről még ő is próbálta meggyőzni magát. Összeráncolta a homlokát, megrázta a fejét, majd elkapta a tekintetét. A szíve vadul kalapált a bordái alatt, én pedig forgattam a szemem. – Úgy kell viselkedned, ahogy valójában TE vagy, és akármilyen hazugságokkal akarsz dobálózni, keress rá más embert. Az én szememben mindig is az a gyenge kóbor maradsz, akit a falka ajtaja előtt találtak, világosan beszéltem?

Nem válaszolt, én meg figyeltem, ahogy ökölbe szorítja a kezét, és a rohanó szívverése ellenére próbálja szabályozni a légzését. A kezei remegtek az ölében, én pedig önkéntelenül is félmosolyra húztam a számat, mielőtt megragadtam volna az állát, hogy kényszerítsem, álljon elém.

Előrehajoltam, és miközben ő lehunyta a szemét, az ajkaimat az övére tapasztottam. Karjaimat a derekára fontam, magamhoz húzva őt, miközben ő a mellkasomra tette a kezét. A szíve hevesen vert, én pedig az ágy felé löktem, hasra fordítva őt közben.

Egy pillanatra visszanézett rám a válla fölött, és figyeltem, ahogy megmarkolja a lepedőt, mielőtt megfosztottam volna az alsóneműjétől, amint a saját nadrágomat is letoltam. A szíve vadul vert, én pedig a háta fölé hajoltam, és beálltam a bejáratához, miközben a szemfogaim megnőttek.

– A mi házasságunk kizárólag a nyilvánosságnak szól. És leszarom, ha emiatt megint az anyádnak fogsz sírni – mondtam, miközben a farkam makkját óvatosan belé toltam. Megfeszült, a kezébe markolva a lepedőt, én pedig felnyögtem, és mélyebbre löktem magam benne, kitágítva a falait.

– Basszus… – suttogta, én pedig megálltam, engedve, hogy hozzászokjon. – Ami pedig ezt az éjszakát illeti, azt javaslom, emlékezz rá jól, mert ez volt az utolsó alkalom, hogy valaha is hozzád érek. Rohatul megértettél engem, Sloane?