Lyanna nem tudott már nyugodtan ülni, és a partit sem tudta élvezni, miközben Corbin úgy kerülte őt, mint a pestist. A legnevetségesebb kifogásokkal állt elő, csak hogy ne kelljen kettesben maradnia vele, és figyelmen kívül hagyta minden kérdését azzal kapcsolatban, miért távolodik el tőle.

Nem volt ölelés, csók, sőt, még egy apró magyarázatot sem kapott tőle a viselkedésére, mióta visszatért a falkához. Lyanna még csak rendesen gratulálni sem tudott neki, és elmondani, mennyire örül a hazatérésének.

Nem követelhetett magának figyelmet, mert rengeteg ember vette körül őket itt a főudvaron, miközben a nő, aki reggel Corbinnal érkezett, a férfi hálószobájában tartózkodott. Mit jelentsen ez? Rowena Luna és Garrick Alfa nem mondtak neki semmit, csak annyit: a parti után beszélnek róla.

Valószínűleg csak a paranoiája beszélt belőle, de folyton úgy érezte, hogy a többi harcos, aki Corbinnal volt a háborúban, szánalommal néz rá.

És hosszú órákig tartó gyötrelmes várakozás után, amikor Lyanna már majdnem egy feszülő érzelemgombóccá változott, végül leültek együtt az Alfa dolgozószobájában.

Lyanna Rowena Luna mellett ült. Az asszony szorosan fogta a kezét, szemében ki nem sírt könnyek csillogtak. Miért sírt?

„Mi történik itt? Mit tudtok ti, amit én nem? Ki az a nő?” Lyanna minden kérdése csendbe ütközött.

„Várjuk meg, amíg Corbin ideér, ő majd mindent megmagyaráz” – mondta végül Garrick Alfa. Mivel Lyanna nem mehetett szembe az Alfával, nem kérdezősködött tovább.

Még tizenöt percet vártak csendben, amíg Corbin be nem lépett a dolgozószobába „vele”, a reggeli nővel. Együtt sétáltak be, és a látványtól Lyanna kényelmetlenül érezte magát. Rossz előérzete volt azzal kapcsolatban, ami készülődik, de még mindig tagadásban élt.

Kizárt, hogy Corbin ilyet tegyen vele. Ők rendeltetett párok, egymásnak szánta őket a sors. Itt valamilyen félreértésnek kell lennie.

És ott, a férfi leült a nő mellé, továbbra is próbálva elkerülni, hogy Lyanna szemébe nézzen. Hogy tudott ez az ember félelem nélkül az ellenségre rontani, ha arra sincs bátorsága, hogy ránézzen?

„Anya, apa” – szólalt meg Corbin, miután megköszörülte a torkát. Nagyon idegesnek tűnt, miközben összekulcsolta a kezeit. Ez volt a szokása. „A nő, akit a levelemben említettem, Zira.” Rápillantott a mellette ülő nőre, és újra megköszörülte a torkát. „Őt fogom választott páromul fogadni.”

Egyetlen szóval sem ismerte el Lyannát, aki ott ült döbbenten, miközben Rowena Luna még mindig fogta a kezét, mintha próbálná egyben tartani őt attól, amit hallani fog.

„És mi lesz velem?” – kérdezte Lyanna. „Mi vagyok én neked most? Miért teszed ezt velem? Ki ez a lány?” Lyanna nem bírta tovább, és feltette az összes kérdést, ami az agyában kavargott. A teste remegett, ahogy a legrosszabb eshetőség tényleg valóra vált a szeme előtt.

Corbin mély levegőt vett, mielőtt felemelte a fejét, és a visszatérése óta először Lyanna szemébe nézett. Azonban nem látott benne mást, csak egy férfit, aki elmerült az önvádba és a szégyenbe, és próbál igazolást keresni a tetteire.

„Valójában mi történik itt?” – kérdezte Lyanna újra, de hangjának visszhangja ebben a szobában olyan üresnek és reménytelennek tűnt.

Corbin szorosabban markolta meg a másik kezét, próbálva bátorságot gyűjteni, hogy elmondja neki, de valójában a Zira nevű lány szólalt meg előbb, mielőtt a férfi magyarázkodni kezdett volna.

„Te lehetsz Lyanna” – mondta Zira. „Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok számodra, nem akartuk, hogy ez történjen, de most Corbinnak előre kell lépnie, és vállalnia kell a felelősséget.”

„Miféle felelősségre gondolsz?” Lyanna érezte, ahogy Rowena Luna szorítása erősödik, miközben halkan zokogni kezdett; ekkor tudta meg, hogy a legrosszabb rémálma valóra vált.

Corbin vékony csíkra szorította az ajkait, és újra elkerülte a tekintetét, így a lány beszélt helyette.

„Terhes vagyok az Alfa első gyermekével” – mondta Zira. „Sajnálom, hogy így kellett megtudnod.” Bocsánatot kért tőle, de egyáltalán nem hangzott úgy, mintha sajnálná.

Lyanna ösztönösen a nő hasára szegezte a tekintetét. Még nem látszott semmi, szóval valószínűleg a terhessége elején járhatott. Ez azt jelentette, hogy Corbin vele feküdt le, miközben azokat az édes szerelmes leveleket írta Lyannának, amelyekben elmondta, mennyire szereti, és mennyire várja az újraegyesülésük napját.

Lyanna nem bírta tovább. Nem akart idegösszeomlást kapni ezek előtt az emberek előtt. Olyan hitványak voltak, és sőt...

„Mióta tudtok erről?” – kérdezte ezúttal Lyanna Garrick Alfát és a most éppen síró Rowena Lunát.

„Két hónapja” – válaszolt Garrick Alfa.

Szóval két hónapja titkolták ezt előle, miközben úgy tettek, mintha mi sem történt volna?

Mivel nem bírta tovább, Lyanna ellökte Rowena Luna kezeit, és felállt. Szó nélkül az ajtó felé sietett, de hallotta, ahogy Corbin utána szól, és utoléri.

„Lyanna!” Corbin a folyosón érte utol, és megfordította a testét, hogy szembenézzen vele. „Ne légy ilyen, meg tudjuk beszélni.”

„Miről lehetne még beszélni?!” Lyanna legszívesebben pofon vágta volna, tiszta erejéből. „Teherbe ejtettél egy másik nőt!”

„Az egy hiba volt! Nem voltál ott, és magányos voltam!” – emelte fel Corbin is a hangját.

Lyanna viszont hitetlenkedve hallgatta. Ez a legjobb kifogás, amit mondani tud? „Azt vártad, hogy menjek ki a frontra, hogy melegen tartsam az ágyadat?”