– A picsába! – Nathaniel feje felemelkedett az ágyról, ahogy ellökte magáról Serena Whitakert. Margot látta az iszonyatot az arcán, amikor észrevette őt az ajtóban. Letolt gatyával érték tetten – vagyis ez esetben gatya nélkül. Serena Whitaker átmászott az ágyon, magára rántva egy takarót meztelen testére. Az arca döbbenettel volt teli, ami azt mutatta, hogy az unokatestvére nem tudott Margot jelenlétéről. Az arckifejezése hihetetlenül valódinak tűnt, lehetetlen lett volna megjátszani.

– Ne is fáradj. Úgy tűnik, Serena Whitaker már elintézte ezt helyetted. – Margot meglepődött, mennyire nyugodtan cseng a hangja. Pedig legszívesebben sikított volna, ordított volna és dobálózott volna. De mit ért volna el vele? A kapcsolata így is, úgy is romokban hevert.

– Margot! Mit keresel ma itthon? – Nathaniel férfiassága nedves volt és ernyedten simult a combjához. Úgy látszik, az, hogy a menyasszonya rájuk nyitott, nem volt éppen vágykeltő hatású.

Margot felvonta a szemöldökét. – Csak ez aggaszt? Talán nem ártana eltakarnod magad.

Margot összeszűkült szemmel figyelte Nathanielt. Szerette őt, de az az ember, akit most látott, rút volt a szemében. Már nem számított, hogy egyébként nagyon vonzó férfi. Számára rút volt. Senki sem csalhatná meg azt, akiről azt állítja, hogy szereti. Még ha fegyvert fogtak volna a fejéhez, ő akkor is nemet mondott volna. Kár, hogy Nathaniel nem így érzett. Ahogy látta, Serena Whitakernek nem kellett erőszakot alkalmaznia. Hallani őket aktus közben mindent elárult.

Margot letette az ütőt, az ajtó melletti falnak támasztva. Csak a biztonság kedvéért. Azt mondta magának, hogy nem fogja használni, de ki tudja? Az indulati bűncselekmények is fakadnak valahonnan. Átlagos, hétköznapi emberek, akik a pillanat hevében követnek el valamit. Szóval biztonságosabb volt, ha leteszi. Margot ezután keresztbe fonta karját a mellkasa előtt, és látta, hogy Nathaniel lemászott az ágyról, és húzza fel az öltönynadrágját.

Tekintetét Serena Whitakerre vetette. A dög arcán mostanra önelégült kifejezés ült. Ez váltotta fel a döbbenetet. Miért?

Vér zúgott a fülében, ahogy kezdte felfogni magánéletének teljes megsemmisülését. Soha többé nem akarta látni a férfit, de Nathaniellel mindketten a Thorne-nál dolgoztak. Ő jelentkezett oda előbb. Nathaniel csak egy évvel később csatlakozott a céghez.

Margot ott és akkor eldöntötte, hogy nem fogja ott hagyni az állását. Ez volt az egyetlen szilárd pont, amibe kapaszkodhatott, úgyhogy megtartja. Nem mintha közvetlenül együtt dolgoznának.

Nathaniel tett egy lépést felé, kinyújtva a kezét. – Kicsim…

Margot hátrált egyet. – Hozzám ne merj érni! – Nemcsak a gyomra nem vette volna be, de ki tudja, hol járt az a kéz?

A Margot hangjában rejlő méreg megtorpanásra késztette a férfit. Nathaniel Serena Whitaker felé fordult, majd visszanézett a lányra. Margot tudta, hogy sápadt. Ki ne lenne az?

– Hinned kell nekem. Ez csak egyetlen alkalom volt. Soha többé nem fordul elő. Nem jelentett semmit – könyörgött Nathaniel.

Margot látta Serena Whitaker arcát. De már azelőtt tudta, hogy a férfi hazudik, mielőtt látta volna. Nathanielnek volt egy árulkodó jele. Amikor hazudott, a jobb szemöldöke felugrott. Eddig a hazugságok sosem voltak nagy horderejűek, csak apróságok. Vajon észrevette ezt korábban is, amikor Serena Whitakerről beszélt? Margot nem volt biztos benne. Mert néha a tudatalattink még önmagunkat is képes becsapni.

– Tudod mit, Nathaniel? Nem számít. – Margot felszegte az állát, miközben körmei a tenyerébe vájtak. – Ez az egy alkalom is éppen elég volt.

– Mit… ne, Margot kicsim, kérlek, szeretlek. – Nathaniel megpróbálta átölelni.

Margot gyorsan mozdult, felkapta az ütőt, és úgy lendítette meg, hogy a vége a férfi mellkasának feszüljön, visszalökve és távol tartva őt. – Eszedbe se jusson.

Nathaniel lenézett az ütőre, és vállmagasságba emelte a kezét. – Kérlek, ő csábított el. Tudod, mekkora rongy. Hiányoztál.

Mindketten hallották a hálószoba felől érkező hördülést. Serena Whitaker visszavágott: – Hazudik, Margot. Hónapok óta tart. Nem sokkal azután kezdődött, hogy beköltözött.

– Fogd be a szád, te buta kurva! – fordult hátra Nathaniel, hogy ráordítson. Majd Margot-nak mondta: – Hazudik.

Margot megvonta a vállát. – Nem számít. Az az egy alkalom is elég volt, Nathaniel. – Megbökte a baseballütővel. – Ne nevezd Serena Whitakert buta kurvának. Lehet, hogy ezt sosem bocsátom meg neki, de te voltál párkapcsolatban, Nathaniel, nem ő. – Margot látta, ahogy Serena Whitaker kimászik az ágyból, és kapkod a ruhái után, a lepedőt még mindig a mellei elé szorítva. – Ha szerinted ő egy rongy, akkor te mégis mi a fészkes fene vagy? – Margot tudta, hogy még tíz zuhany után sem érezné magát tisztának. Ehhez idő kell majd.

Margot tudta, hogy többet most nem bír el. El kellett mennie, mielőtt mindketten felöltöznek. Gondolkodnia kellett, feldolgozni a történteket. Sarkon fordult, és lerohant a lépcsőn. Gyorsan felkapta a bőröndöt és a kézitáskáját. Már épp ki akart lépni a bejárati ajtón, amikor eszébe jutott az irattáska.

– Te ostoba rongy, miért kellett kinyitnod a szád? – hallatszott Nathaniel dühös hangja fentről.

Margot az asztalához sietett, felkapta az irattáskát, és megállt a bejárati ajtóban, készen a távozásra. Tudta, hogy ha egyszer kilép rajta, nem jön vissza. Fogalma sem volt, hová megy, de bárhol jobb lesz, mint itt.

Nathaniel sértése után Serena Whitaker éles visítása következett. – Nem vagyok rongy, Nathaniel!

– Te és a nagy pofád! Akartad, hogy ez történjen, ugye? – vádaskodott Nathaniel.

Margot hallotta a könnyeket Serena Whitaker hangjában. – Bezzeg nem zavart a szám, amikor a farkadat szoptam!

– Psszt! – Nathaniel aggódott, hogy Margot hallja a vitájukat. – Csőbe húztál, ugye? Tudtad, hogy hazajön.

– Nathaniel, nem tudtam! – sírt Serena Whitaker.

Ha tovább marad, mindketten felöltöznek és lejönnek, ő pedig nem akart újabb összecsapást.

Mély levegőt véve Margot kilépett a bejárati ajtón, és nem nézett vissza még akkor sem, amikor hallotta, hogy Nathaniel a nevét kiabálja a házból.