A szíve a mellkasában dübörgött. Már egyetlen csók is elég volt ahhoz, hogy rájöjjön: valami nem volt rendben a kapcsolatával. Egész idő alatt Nathaniel volt a baj. Dominicot nem is szerette. Túlságosan arrogánsnak tartotta. De amit már ettől az egy csóktól is érzett, több volt annál, mint amit Nathaniel heves cirógatása közben érzett valaha. Margot elhúzódott, hogy rámeredjen.

A főnöke felvonta az egyik szemöldökét. Az arckifejezése… Margot próbált szót találni rá. – Margot, minden rendben? – A hangja nyugodt volt, de a szemében valami más villant meg… valami, amitől a gyomra görcsbe rándult. Szórakozottság? Éhség? Nem volt biztos benne, de nem is érdekelte. Nem most. Az elméje saját érzelmeitől örvénylett. Érezte a forróságot a lábai között, és hogy mennyire nedves lett egyetlen csóktól.

Margot nem tudta, szégyenkeznie kellene-e. Nathaniellel volt, és csakis Nathaniellel. Most pedig itt forrósodik fel a főnökével.

Közelebb hajolt. Még mindig fogta a nyakkendőjét, szorosabbra markolva. – Én… én… tudni akarom – suttogta, hangja kissé remegett. – Hogy… hogy ez normális-e.

A férfi ajkai félmosolyra húzódtak, félrehajtotta a fejét, és azokkal a szúrós szürke szemekkel tanulmányozta a lányt. – Micsoda normális? – kérdezte halkan, szinte ugratva. Előrehajolt, és végigsimította az ujjait a lány arcán. A tekintete követte a mozdulatot.

Margot az ajkába harapott, az agya zakatolt. Hogyan magyarázhatná meg ezt? Nem mondhatta csak úgy ki, hogy még sosem érzett ilyet… látva, ahogy a vőlegénye mást kúrt… az is sokat elárult neki. Jelenleg nem is érzett féltékenységet, vagy túlzott szívfájdalmat. Dühös volt, mérges és döbbent, hogy nem vette észre a viszonyt.

Nem, ezt nem mondhatta, de nem akart olyannak sem tűnni… mint mi? Valami olyannak, amitől nem tűnik teljesen komolytalannak vagy felszínesnek. Látnia kellett, van-e valami baj vele. Érezni akarta, hogy vágynak rá.

– Én… nem tudom leírni – ismerte be, hangja alig volt több suttogásnál. – De szükségem van rá, hogy megmutassa.

A tekintete olyan forró volt, hogy Margot érezte, ahogy a tüze megperzseli, és a férfi kinyújtotta a kezét, finoman lefejtve a lány ujjait a nyakkendőjéről. De ahelyett, hogy elhúzódott volna, az övéi köré fonta az ujjait, szorosan tartva azokat.

– Mit mutassak meg, Margot? – kérdezte mély és sima hangon, ami olyan volt, mint a selyem. Libabőrös lett tőle a lány karja.

Nagyot nyelt, a lélegzete elakadt. Testének minden idegszála égett, a pulzusa száguldott, ahogy a férfi szemébe nézett. – Mindent – mondta végül határozottan, annak ellenére, hogy a keze remegett. – Tudni akarom, hogy normális vagyok-e. Hogy… hogy úgy érzek-e, ahogy kellene.

A férfi hosszú ideig tanulmányozta, hüvelykujjával lágyan végigsimítva a lány kézfején.

– Margot, nem biztos, hogy ez jó ötlet. Ittál. Holnap megbánhatod, és az elfogyasztott mennyiség mellett… úgy tűnhet, mintha kihasználtalak volna.

Margot tudni akarta, Dominic pedig tapasztalt szerető volt. Felállt a kanapéról, az asztalához sétált; a szívverése a mellkasában ugyanúgy lüktetett, mint a teste közepe. Felvette az arany tollat és a jegyzettömböt az asztalról. Gyorsan leírt egy nyilatkozatot, aláírta, majd visszament hozzá, és megállt előtte a lábai között. Lehajtotta a fejét, úgy nyújtotta át a tömböt.

A férfi szótlanul elvette a papírt, nem véve le szemét a lány arcáról. Megfordította a jegyzettömböt. Feszült figyelemmel figyelte őt, mielőtt leengedte volna a tekintetét. Hangosan felolvasta, amit odafirkantott. – „Én, Margot Whitaker, tiszta tudatomnál fogva, engedélyt adok Dominic Thorne-nak, hogy megkúrjon engem, Margot Whitakert, bármilyen módon, ahogy csak akarja. Aláírás: Margot Whitaker.” Legalább azt tudod, milyen nap van ma.

Dominic maga mellé dobta a tömböt a kanapéra, majd újra a lány arcára emelte tekintetét. – Bármilyen módon, ahogy akarom, Margot. Nagyon veszélyes játékot játszhatsz itt. – Dominic kényelembe helyezte magát a kanapén, a kezét a térdére téve. Látta, ahogy az ujjai ráfeszülnek és elfehérednek, mintha visszafogná magát, hogy ne nyúljon utána. A látványa és a hangjának mélyülése csak fokozta a vágyát. Borzongás futott végig a hátán. Margot összezárta a combjait. Kedve lett volna nyöszörögni.

– Biztos vagy ebben, Margot? – kérdezte halkan, de komolyan. – Ha egyszer elkezdjük, nincs visszaút.

Egy pillanatra habozott, az elméje kételyekkel telt meg. Mit csinál? Ez őrültség. Épp most veti oda magát a főnökének, egy embernek, aki mindig professzionális volt, mindig tartotta a távolságot. És mégis… volt benne valami, amitől így érzett… még ebben az őrületben is.

– Biztos vagyok benne – mondta végül, hangja stabil volt a mellkasában lévő remegés ellenére.

Bólintott, tekintete elsötétült, mielőtt felemelte volna a kezét, hogy megérintse. – Térdelj le elém! – Nem hagyott időt a kérdezősködésre, a földre irányította.

Előrehajolt, a lány feje mögé tette a kezét, és kivette a hajtűket és a gumit a hajából. Végighúzta ujjait a hosszú szőke tincseken, amelyek egészen a fenekéig értek. – A francba, tudtam, hogy hosszú hajad van, de ez maga a nedves álom. – Margot soha nem hordta kiengedve a haját a munkahelyén. A férfi még egy ideig játszott a hajával, szétterítve a vállán. – Vedd le a zakód!

Margot az ajkába harapott. Csak egy trikó volt alatta, aminek beépített melltartója volt, így nem viselt külön melltartót.

– Margot, bárhogy, ahogy akarom, emlékszel? Tedd meg! – Olyan morgás volt a hangjában, ami megmozdított valamit a lány belsejében.

Margot kigombolta a világos zakó két gombját, lehúzta a válláról és a karjáról, majd levette. Hagyta, hogy mögé hulljon a földre, nem törődve vele.

A férfi beszívta a levegőt, amikor látta, hogy a lány bimbói keményen feszülnek a trikó vékony anyagának. Felemelte az egyik kezét a térdéről, és végighúzta az ujját az egyik bimbón. – Szép. Általában melltartó nélkül jössz az irodába?

Margot megrázta a fejét. Remegő, elakadó hangon válaszolt: – Nem, csak ha repülünk. – Mert kényelmesen akart lenni. Mindig ügyelt rá, hogy ne legyen nyilvánvaló. Margot felnyögött, amikor Dominic ráfogott és megcsípte a bimbóját. A lány behunyta a szemét.

– Mondd el, mit érzel – utasította mély és parancsoló hangon. – Légy őszinte!

Margot kinyitotta a szemét, találkozva a tekintetével. Nathaniel sosem volt beszédes az ágyban, és ő bele sem gondolt ebbe. De Nathaniel pajzánul beszélt Serena Whitakerhez. Talán ez egy olyan plusz izgalmat adott, ami belőle hiányzott.

– Forró… forróság van – ismerte be, hangja alig volt több suttogásnál. – És bizsereg. Mintha az egész testem élne… szinte lángol, és a bőröm túl szűknek tűnik.

Halványan elmosolyodott, hüvelykujja lágyan simított végig a melle domborulatán. – Jó – mondta egyszerűen. – Ez jó, Margot. Most pedig mondd ki, hogy mindent meg fogsz tenni, amit mondok neked!

Pislogott, az agya egy pillanatra kiürült. Ezt akarta? Csak annyit tudott, hogy többre van szüksége annál, mint hogy a férfi a melléhez ér.

– Én… igen – mondta remegő hangon. Nem volt százszázalékig biztos benne, mibe is megy bele.

Bólintott. További szó nélkül előrehajolt, és gyengéd csókot nyomott az ajkára. Kezdetben puha volt, alig több, mint bőr a bőrön, de hamar elmélyült, a nyelve besiklott az ajkai közé, hogy felfedezze a száját.

Margot kezei a vállára kúsztak, szorosan kapaszkodva belé, ahogy átadta magát a csóknak. Az íze bódító volt, meleg és férfias, amitől csak még jobban felforrósodott. Ha nem a padlón térdelt volna, biztosan oda rogyott volna. Halkan nyögött, teste ráolvadt a férfiéra, ahogy a csók szenvedélyesebbé és követelőzőbbé vált.

– Gyönyörű – mormogta a szájára, miközben mindkét kezével a melleit markolta, és lágyan gyúrta őket a trikón keresztül.

Margot felnyögött, hátravetve a fejét, ahogy az élvezet hulláma végigsöpört rajta. Az érintése fenséges volt, hüvelykujjának minden egyes húzása a bimbóin forróságot zúdított végig a testén.

– Többet – könyörgött, hangja nyers volt a vágytól. – Kérlek!

A férfi elhúzódott. Margot elfordította a fejét, hogy találkozzon a tekintetével.

Dominic a kanapé háttámlájának dőlt, lejjebb csúszott pár centit, és szélesebbre tárta a lábait, még inkább körbezárva a lányt. Egy pillanatig figyelte, majd megszólalt.

– Most pedig légy jó kislány, és oldd ki a nadrágom!