Az illat a parkolóba vezet, pontosabban egy nagyon is ismerős autó elé.

Az autó ajtaja kinyílik, és ő lép ki belőle. Drake Vane. Drake Vane a párom? Ne, ne, ne, ne...

Gyönyörű kék szemei tágra nyílnak, ahogy rám néz. A tekintete egy kicsit meglágyul, de ez nem rejti el a benne rejlő meglepettséget. Zavarodottságot látok a szemében, miközben végigméri a testemet.

A farkasom felvonyít, és azt akarja, hogy vessem rá magam, de vele ellentétben én látom és érzem, hogy ez nem a megfelelő pillanat.

Drake furcsa mosolyra húzza a száját, és megrázza a fejét.

"Az istennő biztosan viccel" – mondja végül egy halk kuncogással.

"Hogy tessék?" – kérdezem ostobán.

Persze pontosan tudom, mire gondol.

"Hogy hívnak?" – kérdezi. Gyönyörű szemeivel már rám sem méltatja nézni.

Képtelen vagyok levenni a szemem tökéletesen faragott arcáról. Sosem álltam még ilyen közel hozzá. Közelről sokkal jóképűbb.

"Cas... Cassia Valerius, de hívhatsz Casnek" – válaszolom végül.

Elhúzza a száját, és gondolkodik egy pillanatig.

"Valerius? Kik is a szüleid?"

"A szüleim meghaltak... nevelőotthonban élek. A gyámjaim Silasék" – magyarázom. Mit számít az, kik a szüleim?

Az arca komorrá válik.

"Silasék? A státuszuk még egy omegáénál is alacsonyabb. Nem lehetsz te a párom. Nekem valaki olyan kell, aki erős, és megfelelő kapcsolatai vannak."

"Valaki, mint Sloane" – suttogom, de valahogy meghallja.

"Pontosan. És különben is, Sloane és én szeretjük egymást. Fogalmam sincs, milyen beteg tréfát űz velem az istennő, hogy téged tett meg a páromnak, de nem hagyom, hogy ez megtörténjen" – mondja keserűen.

Szavai tőrként járják át a szívemet. Sosem gondoltam volna, hogy a találkozás a párommal így végződik.

Kyra felnyüszít a fájdalomtól.

A szívem kalapálni kezd. Tudom, mit fog mondani legközelebb. A légzésem lelassul, a fejem fájni kezd. Nem tudom leírni az érzést, de csak annyit tudok, hogy megszakad a szívem.

"Én, Drake Vane, a Luvina Hold Falka jövőbeli alfája, visszautasítalak téged, Cassia Valerius, mint páromat és falkám leendő Lunáját" – jelenti ki ridegen, és annyit sem tesz, hogy rám nézzen, mielőtt visszaszállna az autójába és elhajtana.

A farkasom felvonyít és sír a fájdalomtól. Kyrának néha nehezére esik értelmezni a helyzetet, de most pontosan tudja, mi történt. Drake Vane elutasított engem.

A mellkasomhoz kapok, és lassan a földre roskadok. Miért fáj ennyire a szívem? Tizennyolc évet vártam arra, hogy találkozzam a párommal. Bárkivel elégedett lettem volna, akár egy szolgálóval is, amíg szeret engem, de ez...

Soha nem éreztem még ekkora fájdalmat. Olyan, mintha kitépte volna a szívemet, és addig taposott volna rajta, amíg teljesen meg nem semmisült.

Kyra még utoljára felnyöszörög, mielőtt teljesen elcsendesedne.

Az utolsó dolog, amit még hallok, az, hogy Macy odaszalad hozzám, mielőtt elveszíteném az eszméletemet.

*****

Lassan kinyitom a szemem. Körbenézek. A szobámban vagyok.

"Hé. Jól vagy?" – kérdezi Macy.

Bólintok, és megpróbálok felülni, de éles fájdalom nyilall a bal mellemnél, ami miatt azonnal visszanyúlok.

"Mi történt?" – kérdezi Macy, megfogva a kezemet. Miközben kérdezi, Silasné is belép.

Egy könnycsepp gördül le az arcomon.

"A párom elutasított. Drake elutasított." Nem bírom ki sírás nélkül. Kimondani hangosan még valóságosabbá tette az egészet. Reméltem, hogy nem igaz. De sajnos ez a valóságom.

Macy és Silasné arcán ezer meg egy érzelem fut át. Sokk, harag, sajnálat, szomorúság...

Silasné előrelép, és magához ölel. Az éles fájdalom a mellkasomban tovább tart, de ezúttal még erősebb. Ezúttal már a szívemben is érzem.

"Annyira fáj. Kérlek, segítsenek" – zokogok, és szorosan átölelem Silasnét.

Ő is sírni kezd, és Macy is.

"Annyira sajnálom, kicsim, de semmit sem tehetek" – mondja a könnyei között.

Ami óráknak tűnik... végül abbahagyom a sírást. Csak fekszem az ágyon. Nincs erőm semmit mondani vagy tenni.

Macynek haza kellett mennie, Silasné pedig kiment, hogy vacsorát készítsen a többi gyereknek, és elintézzen néhány dolgot.

Azóta sem mozdultam. A párnám nedves a könnyektől. A legrosszabb az, hogy nem érzem Kyrát. A parkolóban történt pillanat óta teljesen néma. Még azt sem érzem, hogy fáj-e neki valami. Csak a csendet érzem, és ez annyira fáj. A mellkasomhoz szorítom a kezem, és magzati pózba gömbölyödöm.

Még egy könnycsepp csordul ki a szememből. Úgy látszik, maradt még bennem könny. Az ablak felé bámulok, majd lassan felállok az ágyról. Az ablakom nincs túl magasan a földtől, de talán ha kiugrom, elég sérülést szerzek ahhoz, hogy elnyomja a szívemben lévő fájdalmat.

Már épp felmásznék az ablakpárkányra, amikor kinyílik az ajtó. Mina lép be, leszegett fejjel kerüli a tekintetemet. Nem hibáztatom; ha az ő helyében lennék, én sem tudnám, hogyan közelítsek.

Ellépek az ablaktól, és megpróbálok rámosolyogni. Túl nehéz. Helyette egy könnycsepp gördül le az arcomon. Mina odasiet hozzám, és átkarol.

"Sajnálom, Cas. Hallottam, mi történt. Egy bolond, amiért elutasított. Te vagy a világ legjobb nővére. Nem tudja, mit veszített." Minden szava megérint. El sem hiszem, hogy épp az öngyilkosságot fontolgattam.

"Köszönöm, Mina." Kiszabadulok az ölelésből, és letörlöm a könnyeimet. Túl fogok jutni ezen.

Túl kell jutnom.

"Mellesleg, Silasné mondta, hogy hívjalak. Vannak itt valakik, akik látni akarnak" – szólal meg Mina.

"Kik azok?" – kérdezem rekedt hangon.

"Nem tudom, de az alfa küldte őket."