"Ez lesz a szobád. Remélem, tetszik" – mondja a Lunánk, miközben kinyitja előttünk az ajtót. Egy gyönyörűen berendezett szoba tárul elénk. Tiszta és rendezett. Követem őt és belépek. Őszintén szólva, tetszik a szoba. Sosem voltam még ekkora helyiségben, de nem tudom élvezni. A tudat, hogy Drake-kel közös fedél alatt kell élnem, megöl bennem minden örömforrást. Nem lennék itt, ha az alfa nem fenyegetőzött volna a családom megölésével.

Két őr lép be a dolgaimmal, és leteszik őket a padlóra. Meghajolnak a Luna felé, mielőtt távoznának.

"Cassia..." – kezdi a Luna.

"Cas" – javítom ki.

Vesz egy lélegzetet, és folytatja.

"Cas. Tudom, nem így képzelted el a tizennyolcadik születésnapodat, de tudd, hogy ezt érted is teszem."

Keserű fejrázással félbeszakítom.

"Nem, nem értem teszi. Ezt Drake-ért teszi. Azt hiszi, hogy csak azért, mert idekényszerített, Drake majd belém szeret és elfogad párjaként? Nem akar engem, és soha nem is fog. Sloane-t szereti. Ő likán. Erős és hatalmas kapcsolatai vannak. Nem kellene inkább örülnie, hogy egy ilyen lánnyal van? Egy olyasvalaki helyett, mint én. A semmiből jöttem. Semmim nincs. Semmi vagyok. Én..."

"Hagyd abba!" – kiált rám a Luna, teljesen belém fojtva a szót.

"Nem ismerlek, de érzem. Van benned valami, ne kicsinyeld le magad. Az istennő soha nem adna egy gyenge teremtést párnak egy jövőbeli alfának. Nem számít, miért vagy itt. Csak az számít, hogy most itt vagy. Minél előbb elfogadod a valóságot, annál jobb lesz neked" – teszi le a szoba kulcsait az ágyra, és kimegy.

Remek. Sikerült magamra haragítanom az egyetlen kedves embert ebben a házban.

Megpróbálom érezni a farkasomat, de semmi. Kyra még mindig hallgat. Sosem éreztem még magam ilyen magányosnak. Ez nem csak azért van, mert egy új házban vagyok. Hanem azért, mert Kyra nem válaszol. Még ha egyedül is voltam, amíg ott volt a farkasom, mindig úgy éreztem, van mellettem valaki.

Egy percig körülnézek a szobában, aztán leülök az ágyra. Hirtelen egy ismerős illatot érzek meg. Nagyon erős, mintha itt lenne kint. Az illat Silas úré.

Nem volt otthon, amikor elhoztam a dolgaimat. Biztosan azért jött, hogy beszéljen velem. Kirohanok a szobából, egyenesen a ház elé.

Silas urat az őrök lökdösik és kiabálnak vele. Megpróbál nekik magyarázni valamit, de az őrök nem eresztik át. Úgy kezelik, mint egy senkit. Elállják az útját és hátralökik. Látszik rajta, hogy tajtékzik a dühtől.

"Hagyják abba! Ő az apám!" – kiáltok az őrök felé. Silas úr talán nem a biológiai apám, de sok szempontból az apám volt.

A ház, ahol Silasék előtt laktam, a földi pokol volt. Annyiszor bántalmaztak fizikailag, hogy azt hittem, megérdemlem, de Silas úrral és feleségével találkozva megtanultam, hogy igenis érdemlem a szeretetet.

"Engedjék át!" – kiáltom ismét, mivel úgy tűnt, elsőre nem hallottak meg.

Azonnal békén hagyják, és utat nyitnak neki.

Silas úr sietve lép oda hozzám. A pupillái borostyánszínben játszanak. A szeme általában barna, szóval a borostyánszín azt jelentette, hogy a farkasa a felszínre tört.

"Cas, pakolj össze. Most hazamegyünk" – mondja, megfogva a kezemet, és a bejárati ajtó felé indulva.

Elé állok és megállítom.

"Silas úr, kérem, nyugodjon meg."

Megáll.

"Megígértem, hogy gondoskodom rólad. Megígértem, hogy megvédelek. Megígértem, hogy az apád leszek. Nem hagyhatom, hogy ezek az emberek ezt tegyék veled." A tekintete egy kicsit meglágyul. Megannyi fájdalom van benne. Amikor hozzá és a feleségéhez kerültem, megígérte, hogy mindig megtesz mindent, hogy soha többé ne bánjanak velem rosszul.

Értem, miért dühös. Én is dühös vagyok. Engem utasítottak el, és engem kényszerítettek arra, hogy itt éljek. Utálom, ami történik, de ellenállni nekik végzetes következményekkel járna.

"Ezek az emberek az alfa és a Luna" – mondom neki.

Leinti a szavaimat.

"És akkor mi van? Elhagyjuk a klánt, és csatlakozunk egy másik falkához."

"Bánthatják önt és mindenkit otthon."

"Emiatt nekem kell aggódnom, én vagyok a férfi. Te a lányom vagy, az én fedelem alatt a helyed. Előbb a fiuk elutasít, aztán van képük fenyegetőzni és a házukba kényszeríteni. Megölöm őket!" Borostyánszínű szemei elsötétülnek, és a karmai növekedni kezdenek.

Át fog alakulni. Ha teljesen átalakul, nem fogom tudni megállítani. Nem hagyhatom. Kizárt dolog, hogy élve kijöjjön, ha harcolni megy be.

Azonnal átkarolom és szorosan megölelem.

"Apa, kérlek, nyugodj meg!" Ha apának hívom, az mindig boldoggá teszi – remélem, ez elég lesz ahhoz, hogy most is megnyugodjon.

Lassan ellazul.

"Csak nem tetszik a gondolat, hogy itt vagy" – mondja végül nyugodtabb hangon.

"Tudom, de itt kell maradnom. Nektek itt van az életetek. Még ha el is menekülnénk, megtalálnának minket, és nem ismernének kegyelmet. Ez az egyetlen út. Biztonságban vagyok, ígérem. Hazamegyek majd látogatóba, ha tudok."

"Vigyázz magadra, rendben?"

"Igen, apa."

Még egyszer rám néz, aztán elindul. Rezzenéstelen arccal integetek neki, de amint hátat fordít, könnyek szöknek a szemembe. Bárcsak vele mehetnék. Nem akarok itt maradni.

Lehajtott fejjel sétálok vissza a szobámba. Nem is nézek körül. Épphogy a szobám ajtajához érek, megérzem Drake illatát. Nagyon erős az illat, és bár elutasított, még mindig érzem a pár-vonzalmat iránta, és ezt szívből gyűlölöm.

Azóta a pillanat óta nem láttam, és nem hiszem, hogy készen állok rá.

Visszapillantás nélkül kinyitom az ajtót, és gyorsan belépek. Bezárom magam mögött, és készülődni kezdek a zuhanyzáshoz.

Minden után, ami ma történt, szükségem van egy zuhanyra.

*****

Egy törölközővel a hajamban lépek ki a zuhanyzóból.

"Ááá!"