A következő másfél hónap életem legrosszabb időszaka. Bármiféle motivációm volt is valaha, az mostanra teljesen odalett. A reggeli és a vacsora mellett most már az ebédet is én készítem, és a kamrák feltöltése is az én feladatom maradt. A napom minden egyes pillanata munkával telik attól a perctől kezdve, hogy felébredek, addig, amíg be nem zuhanok az ágyba.

Hála az Istennőnek Seráért. Ő tartja bennem a lelket. Sera rávesz, hogy élvezzem azt az időt, amit ketten együtt tölthetünk, ez pedig a főzések ideje.

Rájövök, hogy valójában élvezem a főzést, amíg Sera velem van. Senki sem jön, hogy zavarjon, így nagyszerűeket tudunk beszélgetni megszakítások nélkül. A végén valami olyat alkottam, amit az emberek élvezni fognak. Még egy-két receptkönyvet is találtam az egyik konyhai szekrény mélyén, és megtanítottam magamnak néhány új technikát és ételt.

Az életem minden más területe egy kalap szar. Alfa Alistair megengedi a falkatagoknak, hogy megüssenek és verbálisan bántalmazzanak, ők pedig minden adandó alkalommal élnek is ezzel. Hetente többször is lejön a szobámba, hogy megverjen és szidalmazzon olyan képzelt vétségekért, amiket nem is követtem el. Néha Julian is vele jön és végignézi. Pár alkalommal ő hozza oda a korbácsot az apjának, de ő maga sosem üt meg. Megesküdnék rá, hogy mosolyogni látom, miközben nézi a verést. Sera próbál meggyőzni arról, hogy üssek vissza, de az mindkettőnk számára halálos ítéletet jelentene. Ha visszaütök, vagy ami még rosszabb, ha átváltozom, biztos vagyok benne, hogy a helyszínen megölnének.

Sera folyton azt hajtogatja, hogy minden megváltozik, amint átváltozom. Folyton azt mondogatja, hogy a Holdistennő lánya vagyunk, és mi vagyunk a harcosa. Frusztrálja, hogy behódolok ahelyett, hogy harcolnék. Dühös rám, amiért titokban tartom őt. Azt mondja, ezáltal csak gyengébb lesz.

"Rendben, Sera, van pár probléma ezzel az egésszel" - próbálom elmagyarázni neki immár az egymilliomodszor, miután bezuhanunk az ágyba. "Először is, fogalmam sincs, mikor leszek képes kiengedni téged. Hajnali öttől éjfél utánig talpon vagyok és dolgozom. Másodszor, ha az Alfa rájön, hogy egyáltalán van farkasam, lehet, hogy száműz és megöl, vagy kihagyja a száműzést, és egyből kinyír. Végül pedig, rabszolgák vagyunk, nem harcosok. Még csak nem is omegák."

"Esme, mi nem csak egy harcos vagyunk. A Holdistennő gyermekei vagyunk. Ő az anyánk."

Csak forgatom a szemem: "Jól van, jól van. Nem tudom, mikor engedhetlek ki, de az első adandó alkalmat ki fogom használni, Sera. Ígérem."

Ez úgy tűnik, kielégíti őt. Folyamatosan ugyanazt a vitát folytatjuk le arról, hogy minden vérfarkas a Holdistennő gyermeke, szemben azzal, hogy az ő tényleges gyermekei lennénk. Nem érti a különbséget. Szerintem ő tényleg azt hiszi, hogy a Holdistennő az anyám, mármint a szó szoros értelmében véve.

Minden este, mire visszaérek a szobámba, teljesen kimerült vagyok. Még hosszabb a nap, ha Alfa Alistair is meglátogat. Sera a legjobb barát, akit csak kívánhatnék, még ha frusztrált és gyengül is. Mindig támogat, és arra ösztönöz, hogy ne adjam fel. Bűntudatom van amiatt, hogy nem tudom őt viszonzásul támogatni.

Egy nap Lori, Alfa Alistair személyes omegája odarohan hozzám, miközben az ebédet készítem, és azt mondja, az Alfa azonnal látni akar az irodájában. Eldobom, amit éppen csinálok, és az irodájához sietek.

Halkan kopogok az ajtón, hátha elfoglalt.

"Gyere be." - szól ki bentről. Lenyomom a kilincset, és bekucskálok.

"Kéretett, Alfa?" - kérdezem a lehető leghalkabban. A legegyszerűbb módja annak, hogy megszabaduljak tőle, ha a lehető legkevesebb szót használom, és a lehető legkevesebb kérdést teszem fel.

"Ne csak állj ott, gyere be." - vicsorítja.

Besietek, és becsukom magam mögött az ajtót. Olyan közel maradok az ajtóhoz, amennyire csak lehetséges, arra az esetre, ha menekülőre kellene fognom.

"Esme, a jövő héten delegáció érkezik a Sanguine falkából. Összesen húsz farkas, a magas rangú tagok, a párjaik, a biztonsági főnökeik és az őrségük, valamint mindannyiuk biztonsági kísérete. Ha minden jól megy, paktumot kötünk velük. A legnagyobb tisztelettel és udvariassággal kell velük bánni. Hozz ebédet a konferenciaterembe minden nap, és készíts ünnepi vacsorát minden este a jövő héten, tartsd feltöltve a kamráikat, és maradj a pokolba is az utunkból. Megértetted?"

Felnézek a kalapom alól, de még mindig elég alacsonyan tartom az arcom, hogy ne láthassa a szememet. Igen, még majdnem két hónap után sem vette észre, hogy zöld a szemem. Vagy ha mégis, nem tette szóvá. A mellesleg ezüstös hajamra sem tett megjegyzést. Ami nekem épp megfelel.

"Igenis, uram."

"Mindenki itt lesz hétfőn. Kivéve az Alfát, aki kedden érkezik. Vacsora után tartunk egy partit a tiszteletére. Gondoskodj róla, hogy elég étel legyen a partin. Add oda Sebastiannak a listát, hogy milyen extra élelmiszerekre van szükséged. Értetted?"

"Igenis, uram."

"Jó. Boldognak kell tartanunk az Alfát. Ha nem így lesz, habozás nélkül engedem neki, hogy megöljön téged. Megértetted?" Feláll, és a kezével az asztalra támaszkodik, nagyon megfélemlítően nézve ki.

"I-igenis, uram."

"Most pedig takarodj a szemem elől." - mutat a mögöttem lévő ajtóra.

Olyan gyorsan iszkolok ki a szobából, ahogy csak tudok, hogy megkeressem Sebastiant. Sebastian a falkaház ellátmányáért felelős. Most az irodájában kell lennie. Az agyam már azokon a különleges ételeken pörög, amiket el kell készítenem, és az ehhez szükséges alapanyagokon. Szükségem van extra ellátmányra is a vendéglakosztályok kamráihoz. Vajon milyen ételeket szeret a Sanguine falka?

A Sanguine a legnagyobb falka az északi régióban, az én falkám, a Silvercrest pedig a második legnagyobb. Alfa Alistair azt mondja, a Sanguine falka kegyetlen és szigorú. A falkájuk nagy része valamikor szolgált a hadseregben. Sötét mágusokat és boszorkányokat alkalmaznak, hogy segítsenek nekik hatalmat gyakorolni a szomszédos falkák felett. Vajon hoznak magukkal sötét boszorkányokat is? Remélem, nem. Azt is hallottam, hogy az Alfájuk megöli azokat a falkatagokat, akik elbuknak a kiképzési teszteken, mert nem akar gyenge farkasokat a falkájában. Határozottan olyan valaki, akivel nem akarok ujjat húzni.

Odaérek Sebastian irodájához, és bekopogok az ajtón. Hallom, hogy zajok jönnek bentről, de nem válaszol. Egy kicsit hangosabban kopogok. Micsoda bunkó. Tudnia kell, hogy itt vagyok. Ismeri az illatomat. Mondd már, hogy menjek be, na.

"Nem csípem ezt a pasit, Esme. Hátborzongató. Bámulja a melleidet." - panaszkodik Sera.

"Nos, nincs más választásunk, mint együtt dolgozni vele, Sera. Ő a pénzesember."

"Ugh. Jól van, de csináljuk gyorsan."

Újra kopogok. Ezúttal türelmetlenebbül.

"Mi az?" - mordul fel végre bentről.

Kinyitom az ajtót, és egy nagyrészt meztelen nőstény farkast látok hosszú szőke hajjal az asztalán ülni. A lábait a férfi dereka köré fonja. Az arcát a férfi mellkasába rejti. Nem látom, ki az, de letagadhatatlan, hogy kinek az illata ez. Sebastian nem visel nadrágot, és izzad.

"Takarodj a faszba, Esme! Elfoglalt vagyok!"

Tágra nyílt szemekkel, leesett állal állok egy pillanatig. Ezt nem láthatom. Sebastian az irodájában szexel... A LUNÁVAL.

"TAKARODJ KIFELE, ESME!" - ordítja még hangosabban.

Észhez térek, és becsapom az ajtót. Olyan gyorsan rohanok vissza a konyhába, ahogy csak tudok. Érzem, ahogy a vér kifut az arcomból. Ha bárki megtudja, mit láttam az imént, halott ember vagyok. Szent szar, szent szar, szent szar, szent szar.

Sera szerint ez nagyon vicces. Végignevet a fejemben az ebédkészítés alatt. Én csak próbálom kitörölni a jelenetet az elmémből.

Épp a tálcákat viszem ki az ebédlőbe, amikor Sebastian beront a konyhába. Egyenesen felém tart, torkon ragad, és a falhoz szögez. Hátrahúzódik, és telibe vágja az arcom. A fejem hátsó része olyan erővel csapódik a falnak, hogy csillagokat látok. Érzem, ahogy vér csöpög az orromból, miközben nyögve lecsúszom a falon.

"Nem láttál semmit!" A szeme koromfekete, ahogy rám vicsorog. Érzem, ahogy a karmai a nyakamba fúródnak, és kiserken a vérem. "Érted, te kis ribanc!"

Megbénultam a félelemtől. Nem tudok válaszolni. Még csak bólintani sem tudok. Hirtelen úgy érzem, mintha hátrafelé zuhannék a saját elmémben. Párszor gyorsan pislogok. Olyan érzés, mintha valaki másnak a szemén keresztül néznék kifelé.

"Engedd el!" A hang belőlem jön, de nem az én hangom. Seraphina az. A hangja mennydörög, és szinte éteriül hangzik. Az edények a pulton megremegnek, ahogy mélyen megmordul Sebastianra.

Tehetetlenül nézem, ahogy a kezem smaragdzölden kezd világítani, és megragadja Sebastian csuklóját. Amint megragadom, a szemei tágra nyílnak a félelemtől, és fájdalmában üvölteni kezd. Egy sercegő hang hallatszik onnan, ahol a kezeim érintkeznek a bőrével. Gyorsan elengedi a nyakamat, és mindketten a földre zuhanunk.

"Hogy csinálod ezt? Mi a pokol vagy te, Esme?"

Felállok, és sokkal magasabbnak érzem magam az alig százötven centimnél. Sera hangja dörög belőlem: "A Holdistennő harcos gyermeke vagyok. Ha bárkinek is elmondod, mi történt itt ma, ÉN. MEG. FOGLAK. ÖLNI."