E kis közjáték miatt Silas figyelme elkalandozott, minden gondolata Vivienne körül forgott. Chloe műsorára már ügyet sem vetett.

Amikor az árverés véget ért, Vivienne épp távozni készült, ám belebotlott Silasba és Chloéba.

– Vivienne, ha nem értesz az ingatlanokhoz, ne gyere ide bajt keverni – mondta Silas cseppet sem kíméletesen.

Chloe is rázendített: – Úgy van, Vivienne. A meggondolatlan tetted miatt Huntington úr tízmilliárd dollárt veszített.

Vivienne halkan felnevetett, majd megszólalt: – Miller kisasszony, félreérti a helyzetet. Ezt a telket én magam szándékozom megvenni. Mi köze van ennek Silashoz?

– De az mégiscsak tízmilliárd dollár… – csúszott ki Chloe száján.

– Ugyan, az a csekély tízmilliárd dollár… Számunkra csupán zsebpénz, hát még Ashford kisasszonynak – hallatszott kissé távolabbról Cassian hangja. – Nemde, Ashford kisasszony?

Vivienne megpillantotta a Cassian mellett álló Xaviert, majd hűvös nyugalommal felelte: – Csupán tízmilliárd dollár. Puszta szórakozásból vettem meg.

Chloe arca egy pillanat alatt falfehérré vált.

Silas szemében a tízmilliárd dollár semmiség volt. Ám Vivienne szemében még annál is kevesebbet ért!

Chloét mardosta a szégyen, arca lángba borult. Kívülállónak érezte magát, mint partra vetett hal a szárazon; mekkora tudatlanságról tett tanúbizonyságot ezen emberek előtt!

A semmiből hirtelen megszólalt Xavier: – Úgy hallottam, Huntington úr a közelmúltban megnősült. Csak nem az oldalán álló ifjú hölgy a felesége, Mrs. Huntington?

Chloe azonnal elvörösödött, és idegesen tiltakozott: – N-nem…

– Ő az én drága feleségem, Vivienne – mondta Silas, és magához rántotta a nőt.

Vivienne megpróbálta lerázni magáról Silas kezét, de a férfi szorítása nem engedett.

Silas már korábban észrevette, hogy Xavier tekintete szinte végig Vivienne-re tapadt.

A férfiak ismerik a legjobban a férfiakat: egyetlen pillantásból átlátta Xavier szándékait.

– Vagy úgy, szóval Ashford kisasszony valójában Mrs. Huntington. Az én hibám! Korábban láttam, ahogy Huntington úr ilyen fesztelenül beszélget és nevetgél ezzel a fiatal hölggyel a teremben, így azt hittem, ő a hitvese – jegyezte meg Cassian.

Megkocogtatta a homlokát, majd így folytatta: – Akkor ez a hölgy bizonyára Huntington úr titkárnője lehet. Nem csoda hát, hogy az ő nevében licitált.

Vivienne-ből akaratlanul is kibukott a nevetés.

Bár már a legkevésbé sem törődött Chloéval és Silasszal, Cassian szavai hallatán titkon mégis kárörvendő elégtétel töltötte el.

Eközben Chloe arcából teljesen kiszaladt a vér.

Ezt látva Silas kiadta az utasítást: – Arthur, kísérd haza Chloét!

– Igenis, Huntington úr.

Cassian vigyorogva intett búcsút: – Nos, akkor nem is zavarnánk tovább. Minden jót!

Miután Cassian és Xavier elmentek, Vivienne végre kitépte a kezét Silas szorításából. – Ne fogd a kezem!

Silas nem számított rá, hogy Vivienne elrántja tőle a kezét.

Korábban Vivienne mindig görcsösen igyekezett a közelébe férkőzni, olyannyira, hogy valóságos púp volt a hátán, és mindenhová követte.

Ma este azonban Vivienne egészen másnak tűnt, mint azelőtt.

Silas ridegen megszólalt: – Ha ezzel akarod felkelteni a figyelmemet, fölöslegesen fáradsz.

Vivienne szóhoz sem jutott a pimaszság hallatán.

Vissza akart vágni, de hirtelen azt sem tudta, hol kezdje.

Elvégre, ha arra gondolt, hajdanán mennyire odavolt Silasért, valóban képes lett volna egy efféle húzással kicsikarni a figyelmét.

Csakhogy most már egyáltalán nem ilyen volt!

Vivienne ingerülten vetette oda neki: – Gondolj, amit akarsz!

– Várj csak!

– Mi az?

– Mi van közted és Xavier között?

– Semmi sincs köztünk. Még csak nem is ismerem.

Silas hangja metszővé vált: – Vivienne, függetlenül attól, mi van köztetek, ne feledd: Mrs. Huntington vagy. Jobb lenne, ha tekintettel lennél a rangodra, és megtartanád a kellő távolságot a többi férfitól.

Vivienne gúnyosan felnevetett a szavaira. – Silas, nem kellene előbb magadnak is betartanod az erkölcsi prédikációidat, mielőtt másoktól követeled számon? Vajon te tekintettel voltál a pozíciódra, és tiszteltél engem, amikor ma este ideállítottál Chloéval az oldaladon?

– Ma megmondtam Arthurnak, hogy értesítsen téged.

– Valóban? Azért, hogy figyelmeztessen: még véletlenül se merészeljek eljönni?

Silas elhallgatott.

Valóban, ez az ő hibája volt.

Vivienne nem hagyta annyiban: – Még Xavier, egy teljesen kívülálló idegen is azt hitte, hogy Chloe a feleséged, nem beszélve a többiekről. Ha ennyire odavagy Chloéért, akkor váljunk el!

– Vivienne, teljesen elment a józan eszed?

Silas összevonta a szemöldökét. Bár nem táplált érzelmeket Vivienne iránt, esze ágában sem volt elválni tőle.

Elvégre ez egy érdekházasság volt, amit nem lehetett csak úgy, egyetlen szóval felbontani.

Látva Silas komor tekintetét, Vivienne pontosan tudta, hogy a férfi pillanatnyilag nem hajlandó a válásra. És mindez kizárólag a háta mögött álló Ashford család miatt volt így.

Néhány év múlva, amint elveszíti az értékét a szemében, habozás nélkül elhajítja majd, akár egy darab szemetet.

Felidézve előző életének tragikus végét, megerősödött benne az elhatározás: nem vár a sorsára, inkább most azonnal pontot tesz a végére.

– Azt mondtam: váljunk el!

Másnap a legnagyobb hírportálokat és közösségi felületeket elárasztotta a hír: Vivienne csillagászati összeget pazarolt egy teljesen értéktelen földterületre.

Az Ashford család egyetlen leányaként Vivienne valóban a teljes családi vagyont tudhatta maga mögött, amelyhez képest tízmilliárd dollár csupán csepp volt a tengerben.

A bökkenő csak az volt, hogy a családi vállalkozások folyamatos működést igényeltek, így nem állt rendelkezésére ennyi azonnal mozgósítható, likvid tőke.

Tízmilliárd dollár mégsem volt csekélység.

Vivienne végignyúlt az ágyon, és kimerülten dörzsölte a halántékát.

Forduljon Silashoz?

Kizárt.

Miután tegnap kerek perec megmondta neki, hogy válni akar, Silas szó nélkül sarkon fordult, és faképnél hagyta.

Egyszerűen képtelen volt felfogni a férfit: még úgy is hajlandó lett volna átengedni neki az Ashford-vagyont, ő mégsem egyezett bele a válásba.

De ha nem Silashoz, akkor mégis kihez fordulhatna?

Ekkor Vivienne hirtelen felült az ágyban.

Támadt egy ragyogó ötlete!

– Xavier!

A felsőbb körökben a kapcsolatok jelentették a legnagyobb hatalmat. Vivienne megmozgatta a befolyásos ismerőseit, és sikerült elérnie Xaviert.

Tisztán emlékezett rá, hogy Xavier befolyási övezete javarészt a tengerentúlra korlátozódott, az utóbbi két évben azonban Silveridge Cityben vert tanyát.

Míg másoknak sejtelmük sem volt erről, ő pontosan tudta: Xavier az elkövetkező évek során villámgyorsan átveszi az uralmat Silveridge City üzleti élete felett, és végül kíméletlen harcba száll majd Silasszal.

A Prescott Csoport tárgyalótermében Xavier szótlanul forgatta az öngyújtóját az ujjai között.

Vivienne belépve rögtön a tárgyra tért: – Nyolcmilliárd dollár kölcsönre lenne szükségem öntől.

– Pff! – Cassian szájából egyenesen visszaspriccelt a tea a csészébe.

Találkozott már nyílt emberekkel, de ennyire arcátlanul lényegretörővel még soha!

– Ashford kisasszony, maga aztán nem kerülgeti a forró kását, igaz?

Vivienne pislogott egyet, majd rávágta: – Legutóbb még azt mondta, a tízmilliárd dollár maguknak csak puszta zsebpénz.

– Csak ki akartuk húzni magát a csávából, hogy ne égjen le mindenki előtt! Még sosem láttam senkit, aki efféle pofátlansággal hálált volna meg egy szívességet!

Cassian a fejét ingatta. Valóban: a gyönyörű nők mind egy szálig őrültek.

Xavier tovább játszadozott az öngyújtójával, majd hidegvérrel megszólalt: – Először is árulja el, miért kellene nyolcmilliárd dollárt kölcsönadnom magának?

– Mindössze kétmilliárd dollárra lett volna szükségem a Horizon Birtok megszerzéséhez. De a maga közbeavatkozása miatt, Blackwood úr, most feleslegesen kell további nyolcmilliárdot kifizetnem a semmiért.

– Ez nem elég nyomós érv.

Vivienne egy pillanatra elhallgatott, majd kimérten így szólt: – Blackwood úr, az érdekeltségei javarészt külföldön működnek. Ám az elmúlt két évben mégis Silveridge Cityben telepedett le. Meggyőződésem, hogy a tengerentúli, illegális üzleteiből származó vagyont pénzmosáson keresztül kívánja átmenteni ide, Silveridge Citybe. Tévednék?

Cassian kezében, épp miközben belekortyolt volna a teájába, megállt a csésze. Önkéntelenül Xavierre pillantott.

Hogy az Ashford család örökösnője értene az ilyen piszkos ügyekhez?

Ilyesmiről még soha életében nem hallott.