– Uraim, foglaljanak helyet az előtérben, ha várni szeretnének az alfájukra. A konyhában van kávé és üdítő. Sajnos az egyetlen személy, aki ért a kávégép kezeléséhez, éppen az alfájuk társaságában távozik – hallotta Avery, amint Vivienne luna a gammának és a harcosnak beszél, majd hallotta a nevetést is válaszul.

Kace a luna irodájába vezette, és bezárta mögöttük az ajtót. Averyt hirtelen elfogta a lámpaláz.

– Avery – kezdte a férfi.

– Igen? – kérdezte Avery, amikor a férfi elhallgatott. Megragadta a lány kezeit és közelebb lépett, Averynek pedig elakadt a lélegzete.

– Gyere velünk a szállodánkba, hadd töltsem veled a napot – mondta a férfi, Avery pedig igent akart mondani. Majdnem meg is tette.

– Én... nem tehetem – dadogta. – Itt kell lennem, hogy segítsek a megbeszéléseken, és véglegesítsem az utolsó részleteket a holnapi napra.

– Tényleg szükséges? Nem hívhatnak fel valaki mást? Mellettem akarlak tudni, nem akarom, hogy más alfák, gammák és páratlan farkasok körül legyél – mondta türelmetlenül. Avery bólintott; megértette őt, de mégis fájt egy kicsit, amikor úgy állította be, mintha a munkáját bárki más is elvégezhetné.

– Nem, nem hívhatnak fel mást. Négy héten át keményen dolgoztunk, hogy ez összeálljon. Nem sétálhatok csak úgy el. Értem, amit érzel, és hidd el, én sem vágynék másra, mint hogy veled töltsem a napot. De szükség van rám – magyarázta, és látta, hogy a férfinek nem tetszik a válasz.

– Avery, velem jössz, amint vége a csúcstalálkozónak. Nem hagyom itt a társamat. Ezt ugye tudod? – mondta sötét hangon. Avery ismét bólintott.

– Tudom, tisztában vagyok vele. De így is alig több mint egy hetem van betanítani az utódomat – mondta. Ez nem sok idő, gondolta. Talán az elején ingázhatna. Ekkor döbbent rá, hogy azt sem tudja, hol van a férfi falkája.

– Kace? – érezte, hogy a férfin apró borzongás fut végig, amint kimondta a nevét.

– Igen, Avery.

– Hol található a falkád? – kérdezte. A férfi rámosolygott.

– Montanában – válaszolta.

– Az elég messze van Kentuckytól – felelte, és elvetette az ingázás gondolatát. A férfi felnevetett, Averyt pedig elvonta a hang.

– Valóban az, édesem – kuncogott. Avery elpirult a kedveskedéstől.

– Megadod nekem ezt a hetet, hogy végigvigyem a csúcstalálkozót és betanítsam az utódomat? Utána teljesen a tiéd leszek – kérte Avery.

– Már most is teljesen az enyém vagy, Avery – mondta a férfi rekedtes hangon, és felé hajolt. – De megadom neked ezt a hetet, ha úgy gondolod, hogy szükséges – egyezett bele. Avery összevonta a szemöldökét; már megint a munkája lebecsülése.

– Lehet, hogy nem tartod fontosnak vagy nehéznek, amit csinálok, Kace alfa, de bár csak egy ómega vagyok, büszke vagyok a munkámra, jó vagyok benne, és számít a tevékenységem mind a cégnek, mind a falkának – mondta neki, és hátrált egyet, hogy távolságot teremtsen.

A férfi meglepettnek és zavartnak tűnt.

– Nem úgy értettem, hogy a munkád nem fontos. Biztos vagyok benne, hogy az. Csak úgy gondoltam, hogy vannak más ómegák, vagy akár epszilonok, akik átvehetik a helyedet, hogy mi együtt lehessünk – mondta homlokát ráncolva.

– Más szóval, mennyire lehet nehéz a munkám? – vágott vissza Avery. – Megmondhatom neked, hogy nap mint nap több alfa, béta és gamma egójával foglalkozni nem éppen fáklyásmenet. Azt hiszem, elő kell készítenem a tárgyalót a következő megbeszélésre – mondta, és megfordult, hogy elinduljon.

Érezte a férfi kezét a karján, ahogy visszatartja.

– Várj, ne menj el így, ne haragudj rám – mondta lágyabb hangon.

– Nem haragszom, csak nem vagyok elégedett veled – válaszolta Avery, a válla felett nézve rá.

– Mit tehetek, hogy jóvá tegyem?

– Minden rendben lesz, csak most a munkámra kell koncentrálnom.

– Felhívsz, ha lesz rá lehetőséged? Eljövök érted, amikor végzel – javasolta a férfi.

– Felhívlak – mondta a lány mosolyogva. – Megvan a számod a nyilvántartásban, küldök egy üzit, hogy megkapd az enyémet.

– Köszönöm, Avery – mondta a férfi. Ahogy a nevét mondta, Avery gyomrában pillangók kezdtek röpködni. Aztán a férfi megfogta a kezét, és csókot nyomott rá. Ettől az egész teste belebizsergett, és érezte, ahogy elönti az arcát a pír.

A férfi az egyik arcára tette a tenyerét és elmosolyodott. A lány az érintéséhez simult, éppen akkor, amikor Ted gondolati úton jelezte neki, hogy megérkezett a következő alfa. Felsóhajtott.

– Mennem kell, megjött a következő látogató – mondta Avery Kace-nek. A férfi bólintott, és követte őt az előtérbe, ahol az emberei vártak rá.

A liftekhez vezette őket, és mindannyian várták az expressz lift érkezését. Amikor megjött, Avery üdvözölte a Sanguine Lake falka alfáját, lunáját, gammáját és egyik harcosát, majd kérte őket, várjanak egy percet, amíg elindítja lefelé a társát és kísérőit. Kace nem szakította meg a szemkontaktust, amíg a lift ajtaja be nem zárult.

– Köszönöm a türelmüket, kérem, kövessenek, elvezetem önöket Vance alfához – mondta Avery az új látogatóknak. Miután átadta őket az alfának és Viggo-nak, Avery bement a mosdóba, és csak nézett a tükörbe. „Csak lélegezz, és túléled a napot” – mondta magának.

Még mindig kissé remegve jött ki a mosdóból, és beütötte a jelszavát a laptopjába. Megkereste Kace adatait, elmentette a telefonszámát a mobiljába, majd küldött neki egy üzenetet.

A: Szia, itt Avery. Most már megvan a számom. /A

K: Köszi, édesem, legyen jó napod a munkában, és hívj, amint tudsz.

Avery elmosolyodott a válaszon, magához vette a konferenciaterem alaprajzát, majd kopogott Vance alfa ajtaján.

– Gyere be! – szólt ki Vivienne luna.

– Meghoztam az alaprajzot, amit kértél – mondta Avery, és átadta neki.

– Hogy csinálod ezt, Ava? Mindazok után, ami történt, én teljesen megfeledkeztem erről – kérdezte a luna. Avery csak megvonta a vállát.

– Tulajdonképpen ez vezet a másik dologhoz, amiről beszélnem kell veled – mondta Avery.

– Mi lenne az?

– Be kell nyújtanom a felmondásomat. Sajnálom, hogy nem tudtam előre látóbb lenni, de alig több mint egy hét múlva el kell mennem. Amint véget ér a csúcstalálkozó – mondta Avery. A luna döbbentnek tűnt.

– Elhagysz minket?

– Igen, azt hittem, már tudod – mondta Avery.

– Nem, miért tudtam volna?

– Luna, a társam egy alfa. Ha valaki más lenne, talán meg tudnám győzni, hogy költözzön a mi falkánkba. De alfaként nem hagyhatja el a falkáját. Én pedig nem tudok Montanából ingázni.

– Ó, igen, erre nem is gondoltam. De Ava, mi lesz velünk nélküled?

– Megoldjátok. Találunk valakit a következő egy-két napban, aztán a hátralévő időmben betanítom – mondta magabiztosan, még ha nem is érezte teljesen annak.

– Azt hiszem, nincs más út, még ha el is szomorít.