Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Elmegy? – hallotta Avery Vance alfa ordítását a tárgyalóteremből.
– Úgy tűnik, elmondtad neki – mosolyodott el Avery.
– Azt hiszem, mindketten egyformán tanácstalanok vagyunk – mondta Vivienne luna. – Talán csak az az oka, hogy nem tudjuk elképzelni az életünket nélküled.
– Ez nagyon kedves tőled, luna.
Az iroda ajtaja feltárult, és Vance alfa viharzott be.
– Viggo majd elintézi őket. Mi ez a beszéd a távozásról? – kérdezte.
– Avának követnie kell a társát a falkájába, drágám – mondta higgadtan Vivienne luna.
– Sajnálom, Avery, de ez nem fog megtörténni. Találunk más megoldást – jelentette ki határozottan.
– Gyerekesen viselkedsz, el fog menni, és ő lesz a falka lunája, neked és nekem pedig meg kell találnunk a módját a túlélésnek.
A luna megjegyzésétől Avery feje zsongani kezdett. Luna lesz belőle. Tudta már, vagyis sejtette, de így hallani valóságossá tette a dolgot. Képes lenne kezelni egy ilyen helyzetet? Hiszen ő csak egy omega volt. Ahogy az alfa-pár tovább vitatkozott, magukra hagyta őket, és leült az íróasztalához.
A telefonján új üzenet villant fel.
K: Mit csinálsz?
Avery elmosolyodott. Kevesebb mint húsz perc telt el az utolsó üzenetváltásuk óta.
A: Próbálok dolgozni. Épp most adtam be a felmondásomat.
K: Boldog vagyok, hogy ezt hallom. De sajnálom, hogy fel kellett adnod a munkádat.
A: Köszi. Mindkét főnökömet váratlanul érte. Nem fogták fel, mit jelent, ha egy alfával állok párba. Pillanatnyilag azon vitatkoznak, hogy elengedjenek-e vagy sem.
K: Avery, az enyém vagy, el fogsz jönni.
A: Nyugi.
A: A luna az én oldalamon áll, ami azt jelenti, hogy a nap végéig keresek valakit a helyemre.
K: Jó. Mikor tudod befejezni a mai napot?
A: Szerintem délután 5 körül el tudok szabadulni.
K: Még csak délután 2 óra van.
A: Tudom.
K: Az még három óra.
A: Tisztában vagyok vele.
K: Kikészítesz.
A: Te egy nagy, kemény alfa vagy. Szerintem túl fogod élni.
A: El kell kezdenem dolgozni, felhívlak, amikor hazafelé sétálok.
K: HAZAFELÉ SÉTÁLSZ?!
K: Mondtam, hogy érted megyek, és úgy is lesz. Nem sétálsz haza egyedül.
K: Avery, akarom, hogy mondd ki: értetted.
A: Értettem. Írok majd, ha majdnem végeztem, és megvárlak a főaulában.
K: Köszönöm. Akkor találkozunk.
Avery felsóhajtott, és próbált a munkára koncentrálni. Voltak még elintéznivalók. Ekkor döbbent rá, hogy fel kell hívnia az apját. Túl messze volt a telepatikus kapcsolathoz. Várjon vele, amíg hazaér?
Nem, az apja borzasztóan csalódott lenne, ha megtudná, hogy fél napot várt a hírrel. Megnézte a napi beosztást, és látta, hogy van tizenöt perce a következő vendégek érkezéséig. Fogta a telefonját, és bement az üres, nagy tárgyalóba.
– Szia, Mogyorókám, miért hívsz a nap közepén? – vette fel az apja aggodalmas hangon.
– Szia apa, semmi baj – nyugtatta meg. – De történt ma valami, amit el kell mondanom.
– Ó, ez izgalmasan hangzik. Találkoztál a társaddal? – kuncogott a saját viccén.
– Ööö, igen, találkoztam – mondta Avery, mire csend lett a vonal túlsó végén. – Apa?
– Gratulálok, Mogyorókám! Nagyon boldog vagyok, el sem tudom mondani, mennyire. Ha anyád itt lehetne, ő is repdesne az örömtől – mondta végül az apja, Avery pedig hallotta a könnyeket a hangjában.
– Köszönöm, apa, ez sokat jelent nekem.
– Mesélj el mindent! Gondolom, az egyik idelátogató farkas az. Harcos, vagy talán gamma?
– Nem apa, ő valójában egy alfa. Kace-nek hívják, és az Obszidián Hold falka alfája – mondta, és egy kis bűntudatot érzett, amiért elhagyja a falkáját.
– Tudtam, hogy nagy dolgokra vagy hivatott, Mogyorókám. Mindig mondtam anyádnak, amikor kicsi voltál, hogy elég makacs vagy egy falka vezetéséhez. Tudod, Elias és én egy időben azt hittük, te és Vance lesztek egy pár.
De aztán, amikor elkezdtél az alfa-pár asszisztenseként dolgozni, azt hittem, így teljesíted be a sorsodat. De úgy tűnik, elsőre volt igazam – mondta büszkén.
– Apa, ezt csak most találod ki – nevetett Avery.
– Dehogyis. Lehet, hogy te, az én lányom, omega vagy, de a gerinced acélból van, a szíved pedig tele van együttérzéssel és szeretettel. Ha ez nem lunának való alapanyag, akkor semmi sem az.
– Túl kedves vagy, apa.
– Egyáltalán nem, Mogyorókám. Most pedig azt akarom, hogy hozd el a társadat, hogy megismerhessem, és lássam, elég jó-e hozzád.
– Apa, a Holdistennő méltónak találta – kuncogott Avery.
– Ő nem ismer téged olyan jól, mint én.
– Apa! Ez szentségtörés! – tettette a megdöbbenést a lány.
– Ugyan már, csak hozd ide azt az alfát, és ígérem, jól fogok viselkedni.
– Meglátom, mikor lesz rá alkalom, a csúcstalálkozó miatt itt van, és a programja nagyon sűrű. De ígérem, találkozni fogsz vele, apa. Most futnom kell.
– Menj csak. Büszke vagyok rád és mindenre, amit elértél, és örülök a boldogságodnak.
– Köszönöm apa, ez a világot jelenti nekem. Szeretlek.
– Én is szeretlek, Mogyorókám.
Avery mosolyogva lépett ki a tanácsteremből. Majdnem egyenesen Viggónak rontott, aki épp egy dobozos üdítővel a kezében tartott a kisebb tárgyaló felé.
– Bocsáss meg, Viggo – mondta mosolyogva.
– Semmi baj. Úgy tűnik, sok dolgod van. Olyan érzésem van, mintha egy szót sem tudtunk volna váltani, pedig egész nap egy irodában vagyunk – mondta a férfi rámosolyogva.
– Tudod, hogy van ez, a nagy csúcstalálkozó előtti napon. Rengeteg a tennivaló – mondta Avery, és tett egy lépést hátra. Kényelmetlenül érezte magát ilyen közel hozzá.
– Igaz. Ügyelj rá, hogy pihenj is, ha ma végeztél. Elvihetlek vacsorázni, hogy ne kelljen főznöd? – kérdezte a férfi, Avery pedig csak nézett rá. Ez honnan jött?
– Sajnálom, Viggo, a társam jön értem – mondta, és megkönnyebbült, hogy végre van egy érvényes kifogása, így nem kell azzal foglalkoznia, hogy a férfi megpróbálja meggyőzni.
– Társad? – kérdezte meglepetten, és a tekintete Avery vállára villant. Hogy kerülhette el a figyelmét, hogy ma találkozott a társával? Hiszen ő is ott volt a megbeszélésen.
– Igen, Kace alfa. Ma találkoztunk, te is ott voltál a gyűlésen – mondta neki a lány.
– Ó, hát furcsálltam is, hogy az mellett a fickó mellett ülsz.
– Igen. Mennem kell, Ted jelezte, hogy a következő alfa már jön fel a lifttel. Jó tárgyalást kívánok – mondta neki, és elindult a lift felé. Érezte magán a férfi tekintetét, amitől végigfutott a hideg a hátán, és nem a jó értelemben.