( Cillian Vane )

– Miért, Genevieve, miért? – vágtam a földhöz az üres whiskysüveget. Apró darabokra tört a padlón, és engem gúnyolva verte vissza a fényt, ami szinte elvakította a már amúgy is homályos látásomat.

A szívfájdalom elviselhetetlen. Bár a házasságot a szüleink szervezték, én beleszerettem abba a gyönyörű szőke lányba, akinek a legigézőbb zöld szeme volt. Még mindig emlékszem az első találkozásunkra, miután a szüleink fixálták köztünk az elrendezett házasságot. Egy étteremnél találkoztam vele, amikor épp kifelé jött onnan a barátaival és a húgával, aki most a rám kényszerített feleségem.

Nem tudom elfelejteni a kipirult arcát, amikor szégyenlősen lesütötte a szemét, miközben egymásba ütköztünk és a földre estünk, ő pedig rajtam landolt. A tömeg ujjongott nekünk, és ez volt az a pillanat, amikor felfedeztem a legtisztább érzelmet, amit szerelemnek hívnak.

Életemben először engedtem be egy nőt a szívem tiltott területére, csak hogy rájöjjek a hibámra: a szerelem a bolondok paradicsoma.

Minden követ megmozgattam, hogy különlegesnek érezze magát, ahogy egy vőlegénynek tennie kell. Felfogadtam az ország legjobb esküvőszervezőjét, és a dupláját fizettem nekik, csak hogy mindent az ő kívánságai szerint rendezzenek el, hogy láthassam azt a milliárd dolláros mosolyát, amely mennyei elégedettséggel töltött el.

Bárcsak a leghalványabb sejtésem is lett volna arról, milyen csúnya és vészjósló is ő legbelül. Úgy tett, mintha szeretne, miközben a szeretője valaki más volt.

Elmondhatta volna nekem, mielőtt mindez megtörténik. Pozitívan fogadtam volna, bár ugyanúgy fájt volna, de most dühöt, árulást, elveszettséget érzek, és a szívem darabokban van. Tudom, hogy ez egy halálos kombináció, de most hajthatatlan vagyok, hogy bosszút álljak a következő árulón, a feleségemen, a húgán, aki megragadta a lehetőséget, hogy belemélyessze a karmait a vagyonomba, és megszerezze a Mrs. Elara Cillian Vane címet.

Genevieve árulása olyan űrt hagyott a szívemben, amit soha senki nem tölthet be, legkevésbé a húga, aki folyamatosan arra a nőre emlékeztet, aki elpusztította a szívemet és a lelkemet.

Megdörzsöltem a lüktető halántékomat, hogy elnyomjam az egyre erősödő fejfájást. Drámai eseményekkel teli nap volt ez számomra, és a testem most lassan feladja, így ahelyett, hogy visszamentem volna a szobámba, leroskadtam a minibáromban lévő bőrkanapéra.

Lassan a feledés homályába burkolta a kimerült testemet az alvás. Csak akkor ébredtem fel, amikor egy pár ismerős kéz hevesen megrázott.

– Hagyd abba, Natalia, nem vagyok halott – nyögtem fel, miközben felültem, és azonnal felszisszentem az éles fájdalomtól, ami átnyilallt a halántékomon.

A nővéremet találtam magam előtt, összefont karral állt. Pont úgy nézett ki, mint a gonosz boszorkány, aki bezárta Aranyhajat a toronyba. Igen, megnéztem azt a filmet Natalia lányával, az unokahúgommal, Beatrixszal.

Utálom a másnaposságot. Egy igazi ribanc.

– Tessék, vedd be ezeket, és vidd innen a részeg segged. Beszélnünk kell, szóval találkozzunk a dolgozószobádban, miután lezuhanyoztál. Istenem, ember, úgy bűzlesz, mint egy disznó – ráncolta az orrát teátrálisan.

– Natalia, kérlek... – könyörögtem neki, mert az éles hangja egyáltalán nem segített, sőt, újabb fájdalomhullámot küldött a koponyámba.

– Akkor kelj fel és öltözz fel, nem tudok sokáig egy helyen maradni vele. Ugh, már láttam a csúnya arcát pár perccel ezelőtt.

Natalia mérget köpködött, amikor arra a nőre utalt, akit a feleségemnek hívnak, és őszintén szólva már a puszta említése is tovább rontotta az amúgy is pocsék hangulatomat.

– Adj tizenöt percet – mondtam, miközben talpra álltam, hogy bevonszoljam magam a szobámba.

– Ketyeg az óra, öcsikém! – kiabált a hátam mögött, miközben becsaptam az ajtót, nehogy a hangja tovább kínozzon.

A nők a családomban semmiben sem segítenek. Hosszú és sietős léptekkel indultam a szobám felé, hogy elkerüljem vele a találkozást. Szerencsére nem került a szemem elé, ami jó jel, de akkor még nem tudtam, hogy a boldogságom rövid életű lesz.

Alig húsz percbe telt, hogy elkészüljek a munkára. Általában megadom a módját, de nem volt erőm ugyanazt a levegőt szívni, mint ő, ezért úgy döntöttem, korábban elindulok, és az iroda felé menet veszek egy kávét.

Épp a dolgozószoba felé tartottam, amikor szembejött velem, kezében egy csésze kávéval, amitől hirtelen megtorpantam. Ha egy kicsit óvatlanabb vagyok, egyenesen beleütközöm a kezében lévő forró folyadékba.

– Mi a franc a problémád, te ri... – elhallgattam, mikor rájöttem, mit is mondok. – Megmondtam, hogy tűnj a szemem elől, de te kevesebb mint tizenkét óra alatt elfelejtetted – ordítottam rá, amitől a vékony teste összerezzent a félelemtől.

– Én csak... azért jöttem, hogy... odaadjam a... kávédat – dadogta a szavait.

– Ne tedd úgy magad, mintha te lennél az odaadó feleség, Elara, amikor mindketten jól tudjuk, minek nevezik az olyan nőket, mint te, szóval ne kényszeríts arra, hogy használjam is rád a jelzőt – köptem rá a szavakat.

Nem lehetett nem észrevenni a bántott kifejezést az ovális arcán; a szemébe könnyek szöktek a színes megjegyzéseimtől, ami a szívem egy eldugott sarkában egyáltalán nem érződött helyesnek, de a harag volt a domináns érzelem, így félrelökve őt az utamból, egyenesen a nappali felé vettem az irányt, ahelyett, hogy a nővéremmel találkoztam volna a dolgozószobában. Minél hamarabb el akartam tűnni a házból.

Nataliát a nappali egyik kanapéján találtam, a telefonját görgette. Félig lehunyt szeme a képernyőre tapadt, az ajka vékony vonallá préselődött. Ismerem ezt a tekintetet. Legbelül már majd' felrobban, és csak valakire van szüksége, aki kiszúrja a forró levegővel teli lufit, és a robbanás apokalipszist okozhat.

– Azt hittem, a dolgozószobában vársz rám, Natalia – mondtam, miközben felé sétáltam.

Azonnal kizökkent a bámészkodásból, és felállt a kanapéról. – Ott voltam, Cill, de a feleséged úgy döntött, hogy elrontja a napomat azzal, hogy az eszményi sógornőt játszva zaklatott – vágta rá fogcsikorgatva.

– Ne, csak ne hívd a feleségemnek, Natalia – sziszegtem lehunyt szemmel, a szó úgy hatott, mintha olvadt higanyt öntöttek volna a fülembe.

– Akkor mondd meg neki, hogy maradjon a szobájában, amikor errefelé vagyok – köpte mérgesen.

– Ne aggódj, nem fog többé zavarni – szorítottam össze a fogamat, készen arra, hogy móresre tanítsam, de Natalia következő mondata megállított a lépteimben.

– Anya és Apa látni akar mindkettőnket a házukban harminc percen belül, és esélyünk sincs kihagyni ezt a találkozót.

– Kérlek, ne mondd, hogy arról akarnak kioktatni, »hogyan viselkedj a feleségeddel«, mert nekem nincs időm ilyen szarokra – mondtam összeszorított foggal.

– Nos, nincs ilyen opciónk. Találkoznunk kell velük, hogy kiderítsük az összejövetelünk okát – forgatta a szemét teátrálisan. – Most pedig ne szobrozz itt, kövess kifelé – parancsolt rám a benne rejlő nővér.

Kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam, és elindultam kifelé a házból.

Milyen remek kezdete a napnak!

Apámat majd szétveti a düh, mintha tüzet okádna, a tekintete pedig szinte lyukat éget belénk, ha ez elméletileg lehetséges, míg az anyám arcáról semmit sem lehet leolvasni.

– Apa, ha csak azért hívtál ide kora reggel, hogy az arcomban gyönyörködj, akkor engedélyt kérek a távozásra.

Pillantást vetek a Rolex órámra: kilenc negyvenötöt mutat. Egy nagyon fontos megbeszélést kellett átütemeznem, hogy idehurcoljam a seggem.

– ELÉG A NONSZENSZ VISELKEDÉSEDBŐL, CILLIAN ARTHUR VANE! – ordítja, mindannyiunkat váratlanul érve a hirtelen kitörésével.

Összeszorítom az öklömet, hogy megakadályozzam magam abban, hogy a saját apámnak essek. A semmiért kapta fel a vizet. Valójában én vagyok az, aki itt mindent elveszít.

– Nyugodj meg, drágám. Ő a mi fiunk, nem az asszisztensed. Felnőttként kell viselkednünk, és éretten kell megoldanunk mindent – simogatja a hátát anya, hogy megállítsa abban, hogy még nagyobb jelenetet rendezzen. Ő mindig ilyen, folyton a jellemem hibáira mutogat.

– Apa, miért reagálod túl? Ugyan már, Cilly az, akit kihasználtak azok a Sterlingék. Rátukmálták azt a kis kurvát, Genevieve-et, de a lány elmenekült, mint egy gyáva ribanc, így amikor látták, hogy a tervük elbukik, a fiatalabb és semmirekellő lányukat, Elarát dobták hozzá – gúnyolódik Natalia, de ezért csak gyilkos pillantásokat kap a szüleinktől.

– Vigyázz a szádra, Natalia! – morran rá anya.

– Csak az igazat mondtam, amit ti ketten nem láttok. Elvakít titeket az ártatlanságuk és a barátságuk eljátszása – forgatja a szemét drámaian.

Apa lehunyja a szemét, az ajka vékony vonallá préselődik. Isten óvja most a nővéremet.

– Natalia, azt akarom, hogy most hagyj minket magunkra. Inkább figyelj jobban Beatrix nevelésére, ahelyett, hogy a testvéred életét teszed tönkre azzal, hogy mindenféle mocskot beszélsz az apósékra, és ne ítélkezz a lányuk tisztasága felett, miközben te is ugyanabban a cipőben jártál – mondja neki apa nagyon nyugodt, mégis hideg hangon.

– Apa... te... engem hasonlítottál... – Natalia hangja elcsuklik, és könnyek szöknek a szemébe. Megbántották a kegyetlen szavak. Sarkon fordul, és kirohan a szobából.

Apa elfordítja a fejét, és mély lélegzetet vesz. Nem akarta megbántani, de végül mégis megtette.

Forr a vérem, látva a nővérem megtört arckifejezését. Szörnyű hibákat követett el a múltjában. Az egyiknek az eredménye lett Beatrix, de szülőként támogatnia kellene őt, és megpróbálnia a helyes útra terelni, ahelyett, hogy a sötét múltjára emlékeztetné. A saját lányát bántotta meg egy Sterling-kurva miatt.

– Apa, ez nagyon gonosz dolog volt. Nem kellett volna felhoznod ezt a témát. Tartozol neki egy bocsánatkéréssel. – Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne tűnjek durvának, de végül csak egy száraz, szarkasztikus kuncogást kapok tőle válaszul.

– Seraphie, a fiunk kioktat arról, hogyan kellene bánnom a saját lányommal, miközben ő maga egy darab szemétként kezelte az újdonsült feleségét a házasságuk legelső napján – horkant fel, és megvető pillantást vet rám.

Összeszorítom a fogam, hogy elnyomjam a bennem feltörő indulatot. Még át kell adnia nekem a céget, és egyetlen impulzív cselekedet miatt az utcára kerülhetek.

– Apa, most mondom utoljára – veszek egy mély lélegzetet, majd folytatom: – Ez az én életem. Már így is tönkretettétek azokért a Sterlingekért. Nem kellett volna beleegyeznem a házasságba, de mindegy, most már késő bánat, viszont mostantól kezdve nem tűrök semmiféle beleszólást a házastársi ügyeimbe. Remélem, veszed az adást, Apa. – Felállok a helyemről, hogy távozzam.

– Nem is teszem, ha úgy bánsz vele, mint egy igazi férfi. Most már a mi felelősségünk. Ő egy kincs, Cillian, ne bántsd őt! Talán ő a te igazi esélyed a szerelemre – hallom a szavait, amitől megállok a lépteimben.

Utoljára felé fordulok. – Szerelem... komolyan, Apa. A szerelem a bolondok paradicsoma, ennyi az egész. – Felkuncogok ironikus sorsomon, mielőtt magam mögött becsuknám az ajtót.

Messzire akarok vezetni a szüleim émelyítő jelenlététől, akik játszottak az életemmel egy ígéret miatt, amit Genevieve családjának tettek, és most a szánalmas húga viseli a nevemet.

Leparokolom az autót egy bár előtt, amely korábban nyit ki, mint a többi a városban. Bár a tegnap éjszakai másnaposság hatása még mindig zűrzavart okoz a fejemben, borzasztóan szükségem van egy erős italra, hogy kitisztítsam az elmémet, mielőtt teljesen megőrülnék.

Miközben felszolgálják a tiszta whisky-met, hívást kapok a PR-osomtól, aki sosem hív a privát számomon, hacsak nem igazán sürgős a dolog.

Elhúzom a zöld gombot, és a fülemhez emelem a telefont, bár semmi kedvem rossz híreket hallgatni.

– Mr. Vane, olvasta a hírt a »The Chronicle Reads« online rovatában? – kérdezi tőlem Ananya, a PR-osom, rémült hangon.

Erre rögtön riadókészültségbe kapcsolok.

Ez a kibaszott paparazzó banda, akik túlzottan érdeklődnek a magánéletem iránt, már a múltban is írtak rólam baromságokat, és most, hogy feleségül vettem egy helyettesítő menyasszonyt, félek tőle, mit publikáltak rólam.

– Maradjon vonalban – mondom neki, és gyorsan megnyitom a weboldalukat, ami bőven elég ahhoz, hogy elszakadjon az épelméjűségem utolsó szála is.

A szemem újra és újra elolvassa ugyanazt a cikket, hogy lássam, milyen gyorsan terjed a hír alig két órával a közzététel után.

A híres milliárdos, Cillian Vane, aki hősies módon kérte meg barátnője és menyasszonya kezét, tegnap este egy privát esküvő keretein belül feleségül vette a húgát. Forrásaink megerősítik, hogy viszonyuk volt, és valószínűleg Elara Sterling terhessége az ő gyermekével vezetett ehhez a látszatházassághoz. Azt is megerősítjük, hogy egy héttel ezelőtt látták őt egy szülészet előtt. Genevieve Sterlingnek összetört a szíve vőlegénye árulása miatt, és úgy döntött, az oltárnál fújja le az egészet.

Düh forr az ereimben, ahogy a végére érek ennek a szarnak, ami foltot ejthet a hírnevemen.

– Mr. Vane, a csapatom azon dolgozik, hogy eltávolítsák ezt a hírt a médiából, de ez nem ilyen egyszerű. Önnek és Mrs. Vane-nek hivatalos nyilatkozatot kell tennie erről a pletykáról – javasolja Ananya.

Elara Sterling, avagy Mrs. Vane.

Ha személyesen jelen lenne, megfojtottam volna.

– Nem csinálok semmit, Ananya. Magát azért fizetik, hogy ezt elintézze, úgyhogy tegyen meg mindent, amit kell, de ebből engem hagyjon ki. – Tudom, hogy úgy hangzottam, mint egy teljes idióta, ez lett volna a legkényelmesebb módja annak, hogy tisztára mossam a nevemet, de hogy feleségemként mutassam be a világnak... nos, ez szinte lehetetlen.

– Mr. Vane, már megtettem a hivatalos bejelentést a videókonferenciára. Azt hittem, nem fog gondot okozni önnek tisztázni a vádakat – halkul el Ananya hangja halálra rémülten.

A kijelentése megfagyasztja az ereimben a vért.

– Vegye át a felmondólevelét Devontól. – Kinyomom a telefont, és teljes erőből a földhöz vágom, ami akaratlanul is magamra vonja a figyelmet.

– Törődjenek a saját kibaszott dolgukkal! – ordítok a bár személyzetére. A következő másodpercben már el is iszkolnak; jól ismerik a haragomat.

– Végeztél, Elara Sterling – mormolom az orrom alatt, miközben az az egyetlen elhatározás vezérel, hogy elpusztítsam azt a hitvány nőt.