Dominic szorítása megerősödött a kormánykeréken, ahogy a város utcáin száguldott, jó néhány közlekedési szabályt áthágva.

A bírságokat majd lerendezi. Csak haza akart érni és aludni, mivel a napja ismét végtelenül hosszú volt a cégnél, tele megállás nélküli megbeszélésekkel és papírmunkával.

Levette a tekintetét az útról, amikor megcsörrent a telefonja. A kijelzőn megjelenő név láttán megfeszült az állkapcsa: az asszisztense volt.

Nem hívná ilyen későn, hacsak nem valami fontosról van szó, és Dominincnek igaza lett, miután felvette.

– Uram, baj van – mondta a hang a túloldalon. – Az egyik klubban... valaki kábítószert vagy valami mást próbált elhelyezni, az emberek nem biztosak benne. Szükségünk van magára, hogy elintézze.

Dominic dühösen szisszent fel, miután az asszisztens befejezte a mondandóját.

Éppen csak kijött a számtalan értekezletről, és nem vágyott másra, mint hogy hazamenjen és kikapcsolódjon. – Kimerült vagyok. Hívja a bátyámat, intézze ő! – torkolta le.

– Uram, próbáltuk hívni, de nem veszi fel. Nem érjük el. Uram, ez fontos.

– A francba! – káromkodott Dominic félhangosan, és ráütött a kormányra.

A helyzet komolyan hangzott, és ha nem kezelik, hosszú távon problémákat okozhat nekik.

Sóhajtva egy éles kanyart tett. – Jól van. Úton vagyok.

Mire Dominic megérkezett a klubba, a hangulata már pattanásig feszült volt a forgalom miatt.

Leparkolt, és a bejárat felé vette az irányt.

– Uram – üdvözölték a kidobók a bejáratnál, de nem volt hangulata a csevegéshez.

Az első lépései a klubba olyanok voltak, mint egy gyomorszájra mért ütés: dübörgő zene, egymáshoz dörgölőző emberek, sűrű alkoholszag a levegőben – mindez azonnali migrént okozott neki.

Éppen a hátsó iroda felé tartott, amikor hirtelen egy ital csapódott a mellkasának.

– A fenébe! – szitkozódott Dominic, miközben az öltönyét törölgette. Tekintete elsötétült, ahogy felnézett, és amit látott, nem javított a kedvén.

Egy nő volt – természetesen –, és a külsejéből ítélve biztos volt benne, hogy ő is egyike azoknak, akik csak azért járnak ilyen helyekre, hogy gazdag pasit fogjanak maguknak az ágyba.

Végigmérte: apró termet, hosszú barna haj, ami az vállára omlott – pontosan az a típus, aki állandóan próbálja felhívni magára a figyelmét.

– Ó, istenem, annyira sajnálom – mondta a nő csábító hangon. – Hadd tegyem jóvá egy itallal.

Máskor talán flörtölt volna, és belement volna a játékba, aminek a vége az ágya lett volna, de ma este nem.

– Semmi baj. Csak... tűnjön az utamból – morogta élesen.

Látta, hogy a nőt meglepte az elutasítás, de szerencsére vette a lapot és visszavonult.

Tekintete végigpásztázta a termet, keresve a két férfit, akik állítólag bajt akartak keverni.

Elővette a telefonját, és hívta az asszisztensét további információkért.

Körbenézett, a lüktető zene az idegeire ment. Szeme a zsúfolt térben pásztázott, kiszúrva a szokásos arcokat – részeg vendégeket, túlságosan flörtölő nőket, vagyonosnak látszani akaró férfiakat.

És ekkor észrevett egy nőt.

Elsőre nem tűnt ki, csendben ült a bárnál, ujjai a pohara peremén doboltak. Mégis volt benne valami, ami megragadta a figyelmét.

Úgy tűnt, mintha nem illene oda, annak ellenére, hogy hasonlóan volt öltözve, mint a többi nő.

Vékony alakja és hosszú, sötét haja feltűnő volt, de az a feszült energia tette igazán különlegessé, ami körülvette. Nem ide tartozott, mégis úgy tűnt, elszánta magát, hogy itt marad.

– Halló, uram – Dominic feleszmélt a gondolataiból, amikor az asszisztense beleszólt a telefonba, és levette a szemét a nőről.

– Pontosan mit is kellene itt csinálnom? – kérdezte az asszisztenstől.

– Nos, uram, az emberek... – az asszisztens további szavai elmosódtak, amikor érezte, hogy valaki nekiütközik, és egy újabb adag ital ömlik az öltönyére.

Dominic megdermedt, az állkapcsa megfeszült, ahogy lepillantott az átázott ingére.

– Most vicceltek velem?! – mormogta maga elé.

Az első ösztöne az volt, hogy ráordítson az illetőre, de a szavak a torkán akadtak, amikor felnézett.

Ezúttal nem az első nő volt az, aki leöntötte.

Nem, ez ő volt. A nő, akit az imént bámult.

Tekintete elidőzött rajta. Karcsú volt, de az idomai pont ott voltak hangsúlyosak, ahol kellett. Az arcán nem volt vastag sminkréteg, természetes szépsége megkérdőjelezhetetlen volt: éles arccsontok, telt, mégis puha ajkak.

Hmm, elgondolkodott, vajon ugyanolyan puhák lennének-e, ha megcsókolná őket.

Dominic látta, ahogy a nő bámulni kezdi, mintha lenyűgözné a férfi látványa, amitől csak nőtt az ingerültsége, és érezte, ahogy az ajka megvetően elhúzódik.

Már azt hitte, ez a nő más, de ugyanolyan volt, mint a többiek. Kár érte, mert gyönyörű volt.

– Tudja, a klub elég nagy és jól megvilágított ahhoz, hogy lássa, merre megy – mondta hidegen. Szemei összeszűkültek, miközben ítélkezve mérte végig.

– Hacsak nem foglaltja le túlságosan a férfiak hajhászása.

A nő pislogott, és Dominic egy pillanatra zavarodottságot vélt felfedezni az arcán. Szóval még jó színésznő is.

– De maguk, bolondok, sosem tanulják meg, hogy olyan férfiak után menjenek, akik valóban hajlandóak fizetni egy éjszakáért pár dollárt. Csak szólok, ők abban a részben vannak – mutatott odébb.

– Tessék? – vágott vissza a nő, hangja átütött a zenén.

– Magának nincs joga így beszélni az emberekkel – folytatta a nő ugyanolyan élesen, mint ő.

Dominic tekintete végigfutott az alakján, egy másodperccel tovább időzve, mint tervezte. A francba, az a ruha tényleg sokat mutatott.

Nincs ennek a nőnek más ruhája? Az arca is elég lett volna, hogy vonzza a férfiakat, nem kellett volna rátennie egy lapáttal az öltözékével.

Hirtelen dühöt érzett a gondolatra, hogy más is hozzáérhet.

– Tartogassa az ártatlan szerepet valaki másnak. Ismerem a magafajtát, pontosan tudom, miért van itt. Ahogy mondtam, a férfiak arra vannak – bökött a hüvelykujjával a klub másik oldala felé.

A nő szemei összeszűkültek, és Dominic egy pillanatra azt hitte, rá fog támadni. De helyette olyat tett, amire nem számított. Elmosolyodott.

– Tényleg azt hiszi, hogy minden nő, aki idejön, egy céda? – kérdezte halk, metsző hangon.

Dominic gúnyosan elmosolyodott. – Nem, csak az olyan nők, akik úgy öltöznek, mint maga – vágta rá mérgezően. – Az olyan nők, mint maga, mindig megtalálják az utat a fizetni hajlandó férfiakhoz. Csak ne öntsön le semmi mást útközben.

A szavak jobban fájtak, mint amennyire be akarta ismerni; látta, hogy a nő egy pillanatra elakad a döbbenettől. Miért volt ilyen szükségtelenül durva vele?

– Az olyan férfiak pedig, mint maga, azt hiszik, mindent tudnak, nem igaz?

A tekintetük találkozott, és Dominic egy másodpercre érezte, hogy megváltozik köztük valami, de mielőtt meghatározhatta volna, a nő elfordult és határozottan a bár felé indult. Dominic megforgatta a szemét.

– Uram, de jó, hogy itt van – hallotta a menedzser hangját.

– Elkapták a két férfit? – kérdezte Dominic, és a menedzser beszámolt a helyzetről.

– Hé! – fordult meg, amikor egy idő után valaki utánaszólt.

Amikor megfordult, ismét a nőt találta maga előtt. Ezúttal két ital volt a kezében, és mielőtt felfoghatta volna, mi történik, érezte, hogy az ital az ingére fröccsen.

– Mi a fene?! – ordította Dominic, hátrahőkölve.

– Fogadok, hogy még sosem találkozott olyan őrült cédával, mint én – sziszegte a nő, Dominic szemeiben pedig düh égett.

A micsoda pofátlanság! Méghozzá a menedzser előtt. Öklei elfehéredtek, elöntötte a vágy, hogy megragadja és megértesse vele, hol a helye.

– Ide figyelj, te kis... – kezdte, de megállt, amikor észrevette, hogy figyelik őket.

Azonnal a nőhöz nyúlt, magához rántotta, és a derekát átfogva szorosan megtartotta. Hallotta, ahogy a nő felszisszen és megdermed.

– Ezt még meg fogod bánni – mondta veszélyesen mély hangon. – Nem tudom, kinek képzeled magad, de ha azt hiszed, hogy az embereim előtt sértegethetsz és megúszod, súlyosan tévedsz.

Összehúzta a szemét, amikor látta a dacot a nő tekintetében. Jottányit sem hátrált.

– Azt hiszed, érdekelnek a fenyegetéseid? – kérdezte a nő kihívóan. – Csak egy újabb seggfej vagy, aki azt hiszi, bárkivel bánhat szarként azért, aki. De tudod mit? Nem félek tőled.

Dominic lélegzete egy pillanatra elakadt, valami sötét ébredt fel benne. Bosszantó volt a nő – az igen –, de volt ott más is. Egy tagadhatatlan szikra.

Olyan, amiért ölni is tudna az ember.

– Pedig kellene – figyelmeztette halkan, fenyegetően. – Áú! – kiáltott fel, amikor a nő sípcsonton rúgta, amitől elengedte.

– Akkor fogok félni, ha adsz rá okot – horkantott fel a nő, majd megfordult és elsétált, csípője lágyan ringott a tömegben.

Dominic ott állt és nézte, ahogy elmegy, az agya pedig pörgött.

Valami ebben a nőben – ahogy nem hátrált meg, ahogy kihívta őt – felkavarta.

Ha okot akar a félelemre, hát meg fogja kapni.

– Szerezzék meg az adatait, amilyen gyorsan csak lehet! – parancsolta a menedzsernek. Mindenkinek, aki belépett a klubba, be kellett szkennelni a személyijét, így meglesznek az adatai.

Ennek még nincs vége. Messze nincs.

Egy éles kilégzéssel Dominic kényszerítette magát, hogy ismét a feladatára koncentráljon.

De a nő emléke, a szemében lobogó tűz már ott kísértett benne, és azon tűnődött, ki a fene lehet ő valójában.

Nem számít. Megnyirbálja a szárnyait, és nézni fogja, ahogy kegyelemért könyörög.

Dominic tekintete ekkor az ölére tévedt, és káromkodott egyet, amikor észrevette a merevedését. – Ez nem lehet igaz!