Miután szövetséget kötött ál-férjével, Marcella a városháza előtt állva kissé elveszettnek érezte magát. Elővette a telefonját, és átpörgette a névjegyeit. Habozva az ajkába harapott, majd rányomott egy számra.

A túloldalon gyorsan felvették, és egy meleg, rekedtes hang szólalt meg, amiben egy csipetnyi huncutság bujkált: – Marcella, mi a helyzet? Hiányzom?

– Cleo. – Már a hang hallatán is elérzékenyült Marcella, a szeme azonnal megtelt könnyel.

– Hűha, mi a baj? Marcella, olyan a hangod, mintha sírni készülnél. Már megint keresztbe tett neked a Vance család? Esküszöm, megkeserülik!

– Nem, Cleo... Én... csak nagyon szeretnélek látni. Merre vagy? – kérdezte Marcella.

– Nyugi, Marcella. Valmontban vagyok. Várj egy percet, átküldöm a címet.

Marcella egyenesen Valmont belvárosának egyik elegáns apartmanja felé vette az irányt, és szinte belerohant a Pikachu-pizsamát viselő, feltűnő alakba. – Marcella! – Szorosan átölelték egymást.

– Cleo... – Ez az ölelés olyan volt, mintha hazatért volna. Nem álomvilág. Marcella nem tudta tovább visszatartani a könnyeit.

Cleo Carmichael tekintete meglágyult a látványtól. Eszébe jutott, mikor esett így utoljára szét Marcella; akkoriban diáktársaikkal együtt teljesen leégtek, épphogy elindultak a saját útjukon, és küzdöttek azért, hogy nevet szerezzenek maguknak. – Gyere, menjünk fel – mondta.

Miután elhelyezkedtek Cleo lakásában, és Marcella mindent elmesélt, Cleo magán kívül volt a dühtől: – Azt hittem, megütötted a főnyereményt a vér szerinti szüleiddel...

Mindannyian árvák voltak, akik a mentoruk keze alatt tanulták ki a szakma csínját-bínját. Amikor Marcella megtalálta a vér szerinti szüleit, az egész társaságuk végtelenül örült neki. Mindannyian tudták, milyen érzés egy család szeretetére szomjazni. Mentoruk szigorú gondoskodása nélkül ki tudja, hol lennének most? De senki sem látta előre, mekkora katasztrófa lesz a Vance család – előadták a nagy, könnyfakasztó történetet a rég elveszett lányuk megtalálásáról, csak azért, hogy aztán teljesen elutasítsák őt. Ha Marcella nem tartja titokban, Cleo a mai napig nem tudott volna semmiről, azt gondolva, minden a legnagyobb rendben van. „Marcella nem csak valami kóbor lélek, akit a Vance család felkarolt; ő a családjuk tagja, hús a húsukból. Hogy lökhették el így maguktól?” – sóhajtott magában Cleo.

Ha Cleo csak a felét is tudná Marcella hányattatott múltjának, valószínűleg azonnal felrobbanna a dühtől.

– Vége, Cleo. Végeztem velük. Ha egyszer elmegyek, szabad leszek. Mindent odaadtam nekik, de most visszaveszem az életemet – jelentette ki Marcella.

Marcella hazudna, ha azt mondaná, nincs benne keserűség. Butaság lett volna még több időt pazarolni rájuk. Súlyos árat fizetett a múltban, és ezzel a második eséllyel csak egy saját életre vágyott, távol a Vance családtól. Ha pedig újra az útjába állnának, megbánnák.

Cleo így szólt: – Rendben, Marcella. Holnap reggel az az első dolgunk, hogy elintézzük a bejelentésedet. Szarjunk a Vance családra. Neked itt vagyunk mi – és mi mindig melletted állunk.

– Így van, Cleo. Felejtsük el a nyomorult Vance családot. Nekem itt vagytok ti mind, és ez több mint elég! – Marcella szeme valódi melegséggel telt meg, ahogy Cleo karjaiba bújt.

Cleo úgy viselkedett, mint egy nővér, simogatta Marcella haját, pont úgy, mint régen, amikor még gyerekként tanultak együtt.

Marcella legbelül végtelenül hálás volt. Még ha a Vance család meg is mutatta valódi arcát, a barátai szeretete továbbra is elkísérte.

A korábbi Marcella naiv volt, görcsösen ragaszkodott valamihez, ami sosem volt igazán az övé. De ezúttal másképp lesz – most nem hagyja, hogy bármi is kicsússzon a kezei közül.

Ahogy leszállt az éj, V-City belvárosa életre kelt a fényektől és a nyüzsgéstől.

Az egyik legnépszerűbb hely egy underground gyöngyszem, a Nebula Club volt, amely a hangulatáról és az exkluzivitásáról volt híres. A bejutáshoz asztalfoglalásra és jegyekre volt szükség, a jegyüzérek pedig olykor csillagászati összegekre srófolták fel az árakat. Ez a klub a város tehetős fiataljainak játszótere volt.

A Nebula Club nem csupán az italokról szólt; a zene szentélye volt, amely híres volt arról, hogy esténként világszínvonalú underground bandákat léptetett fel. Aki kicsit is jártas volt a rockzenében, az ismerte a Nebula Clubot – a prémium italokról, a gyönyörű közönségről és a magával ragadó hangulatról ismert helyet. Valóságos mágnesként vonzotta a bulizni vágyó fiatalokat.

Egy elegáns, nyitott tetős BMW gördült a Nebula Club elé, és Cleo Marcellával együtt kiszállt belőle.

Cleo levette a napszemüvegét, és a galléros pólójára tűzte. Tetőtől talpig a rockos eleganciát képviselte: fekete bőrdzsekijével, térdig érő csizmájával, fekete harisnyájával és a tökéletesen eltalált sminkjével. A cuki pizsamában ajtót nyitó lányból egy pillanat alatt igazi bombázóvá változott. Lila kontaktlencséje még különlegesebbé tette a megjelenését.

Marcella megmaradt az egyszerűségnél: egy sima fehér pólót, kék farmert és hófehér tornacipőt viselt. Fekete rózsával összefogott haja a vállára omlott. Természetes kisugárzásával akaratlanul is magára vonta a tekinteteket, különösen csillogó szemeivel, amelyek mintha a világmindenség titkait hordozták volna.

A klub személyzete ellenőrizte Cleo meghívóját, majd tiszteletteljes főhajtással tessékelte be őket.

A Nebula Club belső tere valóban földöntúli látványt nyújtott – a sötét mennyezeten elterülő, bolygókkal és csillagokkal díszített kozmikus téma lenyűgöző képet festett. A bárpultnál fenséges illat terjengett, keveredve a prémium kategóriás párlatok fanyar aromájával.

A város elitjéből verbuválódott közönség Cortland plüsskanapékon henyélt, pohárral a kézben, élénk beszélgetésekbe merülve.

Cleo Marcellára pillantott: – Nem kellett volna eljönnöd... Nem a papírjaidat kell intézned holnap?

– Semmi gond, Cleo. Miután végleg bezártam az ajtót a Vance család mögött, sokkal könnyebbnek érzem magam. Most csak azon gondolkodom, mi legyen a következő lépésem. Az, hogy itt lehetek veled, egyelőre bőven elég. Majd szurkolok neked a tömegből.

– Rendben – nevetett Cleo. – Csak várd meg, míg a dobok mögé ülök! Ülj le valahova, és tessék, itt a kártyám – fogyassz, amit csak szeretnél, én állom. Megyek a színfalak mögé. A műsor után találkozunk!