Lucian elhajtott, miután megérkeztek az iskolába.

Evangeline a csillogó aranytáblára nézett, amelyen a „St. Jude’s Academy” felirat állt. „Ez elég nosztalgikus érzés. Régóta nem voltam iskolában” – gondolta. Miután jelentkezett az iskolában, követte a tanárt a tantermébe.

Amint belépett, az egész osztály felbolydult.

– Szóval ő a Vane család jegyese. Nem túl ocsmány? Hogy lehetne elég jó az öt Vane testvérnek?

– Szent ég! Ahogy öltözködik, az annyira gáz – ahogy az egy vidéki suttyótól elvárható.

– Ha vidéki, biztosan gyenge a tanulásban. Miért tették a mi osztályunkba?

…

Látva, hogy mindenki róla beszél, Evangeline azonnal rájött, hogy híres lett. Csettintett a nyelvével, és kapásból tudta, ki áll emögött. „Finley olyan gyerekes” – gondolta.

Az osztályban senki sem volt hajlandó egy padba ülni Evangeline-nel, de ez egyáltalán nem zavarta. Ehelyett egyedül leült egy sarokba.

Amikor eljött a szünet ideje, Evangeline elindult a mosdóba, de kint néhány diáklány útját állta. Néhányuknak festett volt a haja, mások erős sminket viseltek. Röviden: balhés alakoknak tűntek.

Sloane Whitaker fennhéjázóan fenyegetőzött: – Te lehetsz Evangeline Ashford. Legyél észnél, és húzz el a Vane-kúriából, és egyáltalán Veridale-ből, mondom neked!

Evangeline szája széle megrándult. „Úgy tűnik, Veridale lakói nem látnak szívesen, de én is az akaratom ellenére vagyok itt” – gondolta.

– Hallottad, mit mondott Sloane, te csúf lány?

Evangeline észhez tért, és nemtörődöm módon válaszolt: – Igen, hallottam. De nem megyek el. Akármi lesz is, itt maradok.

…

Eközben Finley a padjára dőlve hevert a 12/A osztályban. Épphogy felébredt a szunyókálásból, amikor meghallotta, hogy az előtte lévő diáklányok beszélgetnek.

– Úgy hallottam, a 12/F-ből Sloane elment móresre tanítani Evangeline-t. Cöcö, neki befellegzett.

– Szerintem jól helybenhagyják…

Finley kissé felemelte a tekintetét. Ő terjesztette a pletykákat, de csak azért, mert azt akarta, hogy Evangeline-nek nehéz dolga legyen az iskolában. Nem akarta, hogy megöljék, különben Jeremiah biztosan végzett volna vele.

Ennek a gondolatára kiviharzott a teremből.

Eközben a mosdóban teljes volt a zűrzavar. A négy balhés lányt, aki azért jött, hogy megleckéztesse Evangeline-t, pokolian elverték, különösen Sloane-t, aki siralmas látványt nyújtott, ahogy a feje a mosdókagylóba lógott.

– Én, Evangeline Ashford mindennél jobban utálom, ha fenyegetnek. Soha többé ne húzzatok ujjat velem! Megértettétek?

– Igen, megértettük! Tévedtünk! Sajnáljuk!

Evangeline leporolta a kezét, és már épp távozni akart, amikor meglátta a mögötte álló, döbbent arccal meredő Finley-t.

– Te…

Az elmúlt néhány napban az iskolában Finley megtudta, hogy Sloane kick-boxolni tanult. Ő és a másik három mégis így végezték, miután rátámadtak Evangeline-re… Hirtelen az az érzése támadt, hogy Evangeline talán nem is olyan könnyű préda.

– Vidéken favágással és hegymászással edzettem magam. Ezek az emberek olyan pocsékul verekednek.

Finley-nek megvilágosodása támadt Evangeline magyarázatát hallgatva. „Szóval, ennyi az egész” – gondolta. Észhez térve követte a lányt kifelé a mosdóból.

– Egyébként mit keresel a női mosdóban? – meredt Evangeline furcsa tekintettel Finley-re.

Finley arca azonnal lángba borult a zavartól. – Semmi közöd hozzá! Azért vagyok itt, mert ehhez van kedvem – válaszolta, majd megszaporázta lépteit az osztályterme felé.

Evangeline nem talált szavakat. Miután visszatért a tanterembe, a mobiltelefonja csippant a padon. Egy üzenet érkezett: „Segíts, Főnök!”

„Tessék?” – írta vissza Evangeline. „Ebből a segélykérésből nem sülhet ki semmi jó” – gondolta.

„Finley Vane a Vane családból – az esküdt ellenségem – kihívott ma este egy versenyre az Apex Circuit versenypályán. Kérlek, segíts ki, Főnök.”

„Nem fogok.” Evangeline érdektelenül dőlt el a padján.

„Nem terrorizált téged Finley a Vane-kúriában, Főnök? Végtére is olyan kibírhatatlan. Csak segíts ki, Főnök. Fizetek neked ötmilliót, ha megnyered a futamot.”

Az illető egyre csak noszogatta, hogy segítsen neki, így Evangeline elgondolkodott egy pillanatra. „Tényleg, Finley elég idegesítő. Ötmillió nem sok, de elég tisztességes ajánlat” – gondolta. Így bágyadtan visszaírt: „Rendben. A St. Jude’s Academy-n vagyok. Gyere, és vegyél fel suli után, ma délután.” Egy pillanatnyi gondolkodás után küldött egy üzenetet Luciannak, miszerint nem kell érte jönnie iskola után, mivel dolga van, és későn fog hazaérni. Ma reggel vették fel egymást a WhatsAppon, hogy megkönnyítsék a délutáni felvételt.

Evangeline üzenetét megkapva Lucian csak annyit válaszolt, hogy „Oké”, anélkül, hogy sokat kérdezősködött volna. Elvégre egyáltalán nem érdekelte a lány.

…

Az Apex Circuit egy jól ismert versenypálya volt Veridale-ben, és azok, akik ott lógtak, mind gazdag ficsúrok és a felső osztály sarjai voltak.

Amikor véget ért a tanítás, Evangeline beszállt egy Lamborghinibe; a vezetőülésen ülő férfi nagyjából egyidős volt Finley-vel.

Jace Montgomery a homlokát ráncolta, miután egy pillantást vetett Evangeline-re. – Ki vagy te? Rossz autóba szálltál be.

Evangeline ajkai mosolyra húzódtak. – Nem ismersz meg?

Jace álla a földig esett a döbbenettől az ismerős hang hallatán. – Szent sz*r! Hogyhogy elcsúfítottad magad, Főnök? „A főnököm egy menő és aranyos kis tündér. Miért lett ilyen? Egyáltalán nem ismertem fel!” – gondolta.

Evangeline bekötötte magát, és lezserül így szólt: – Menjünk, és keressünk egy helyet, ahol lemoshatom a sminkemet, mielőtt megvacsoráznánk.

– Vettem, Főnök – válaszolta Jace, mielőtt beindította volna az autót, és elhajtott.