Este nyolc órakor rengeteg ember gyűlt össze az Apex Circuiten. A mai versenyt Finley és Jace szervezte; a két gazdag ficsúr már hosszú ideje haragban állt egymással Veridale-ben.

Dominic a klubház bejáratánál ült. Hétköznapi ruhába öltözött át, de az őt körülvevő elegáns és távolságtartó aura miatt valahogy kilógott Finley baráti köréből. A csuklóján lévő órára pillantva összevont szemöldökkel megkérdezte: – Hol van már?

Finley azonnal, alázatosan válaszolt: – Hamarosan itt kell lennie, Dominic. „Csak a Jóisten a megmondhatója, mennyi bajba került, mire idehoztam a munkamániás Dominicot. Jace, az a kölyök, megsemmisítő vereséget fog szenvedni!” – gondolta mosolyogva, mielőtt meglátta Jace autóját megérkezni.

Először Jace szállt ki a vezetőülésből. Aztán kinyílt az anyósülés ajtaja. A szürke, utcai ruhába öltözött hölgy lassan odasétált a két férfihoz Jace-szel együtt, hullámos, hosszú haja lazán omlott a nyakára.

Csak ekkor láthatta mindenki a nő arcát. Világos bőre hibátlan volt, mandulavágású szemei pedig lélegzetelállítóan gyönyörűnek tűntek a fényben, mintha bárkit a bűvkörükbe tudnának vonni.

A hölgy egy bombázó volt, de Finley nem felejtette el, miért jöttek. – Hol van a profi versenyző, akit magaddal hoztál, Jace? Ma a bátyámat hoztam el ide. Csak várd meg, amíg veszítesz, te kölyök!

Jace felkacagott, és megveregette Evangeline vállát. – Nos, én nem lennék ebben olyan biztos. Ez a hölgy itt a főnököm, és ma este ő fog versenyezni a bátyád ellen.

Amint Jace befejezte a mondatot, Finley hitetlenkedve meredt Evangeline-re. – Rá gondolsz? Azt mondod, ő a főnököd? Szórakozol velem, Jace? Dominicot hoztam ma ide. Hogy merészelsz így lenézni minket?!

Még Jace barátai is nevetségesnek találták a dolgot. Végül is Evangeline első pillantásra egy törékeny és gyenge fiatal hölgynek tűnt. Itt sportkocsiversenyt tartottak, nem pedig játékautó-versenyt! Ráadásul az Apex Circuit arról volt híres, milyen nehéz rajta versenyezni; még a legkisebb hiba is a versenyzők életébe kerülhet!

Jace-t azonban nem érdekelte, mit mondanak a többiek. „Később úgyis pofára esnek.”

Evangeline felemelte a tekintetét, ráemelte Finley-re, majd Dominicra. Aztán szándékosan lehalkította a hangját, és így szólt: – Kezdjük a versenyt. – Miután egy hajgumival összefogta hosszú haját, felkapta az asztalon lévő sisakot, és fürge, határozott mozdulatokkal a fejébe húzta. Amikor észrevette, hogy Dominic még meg sem moccant, mosolyogva megkérdezte: – Mi a baj? Leneéz engem, Dominic úr?

Dominic valójában nem volt hajlandó egy kislány ellen versenyezni, mivel az eredmény már eleve el volt döntve. Finley azonban megrángatta a kabátujját, és odasúgta neki: – Nem gondoltam volna, hogy az a profi, akit Jace magával hozott, egy kislány lesz, Dominic. Ha már itt van, miért nem versenyzel vele? Csak ne legyél túl kemény hozzá. Végül is ő egy fiatal hölgy, méghozzá egy gyönyörű hölgy…

Dominic kissé összeráncolta a homlokát, és egy pillanatig habozott, mielőtt felvette volna a sisakot az asztalról.

Amikor a páros beszállt a saját sportkocsijába a versenypályán, minden jelenlévő úgy érezte, hogy a verseny kimenetele már eldőlt. Elvégre Dominic nyolcéves korában kezdett el versenyezni.

A verseny szabályai egyszerűek voltak. A pálya rajt- és célvonala ugyanaz volt, és a kör nyolc kilométer hosszú volt. Aki először ért vissza a rajtvonalhoz, az nyerte meg a versenyt.

A két autó egyszerre lőtt ki, majd alig néhány tíz másodperc alatt eltűntek a domboldal végénél. Dominic csak ekkor jött rá, hogy alábecsülte a hölgyet. „Ez a nő tényleg tud valamit; az életét kockáztatja a versenyért. Úgy tűnik, emberemre akadtam” – gondolta. Ajkai mosolyra húzódtak, tekintete pedig komollyá vált.

Körülbelül tíz perccel később egy kék BMW érte el először a pálya rajtvonalát. Még stílusosan driftelt is egyet, mielőtt lassan megállt.

Mindenki megdöbbent, hiszen Evangeline vezette a kék sportautót.

Jace hangosan ujjongva ugrott fel a helyéről. – Hihetetlen vagy, Főnök!

Barátai mögüle kapcsolódtak be: – Szent ég! Az a kis tündér fantasztikus! „Megnyertük a fogadást!” – gondolták.

Csaknem fél perccel később állt meg Dominic autója a versenypályán. Finley szemei tele voltak hitetlenkedéssel. „Ha belegondolok, hogy Dominic elvesztette a versenyt!” – gondolta.

Evangeline kiszállt a vezetőülésből, és Dominic is így tett.

Levette a sisakját, és mosolyogva így szólt: – Vesztettél. – Be kellett vallania, elég izgalmas volt legyőzni Dominicot.

Dominic azonban meglehetősen elégedetlennek tűnt. Egy pillantást vetett az előtte álló nőre, és így szólt: – Menjünk még egy kört. – Autóversenyen még sosem győzték le. Nemcsak ez volt az első alkalom, de ráadásul egy nővel szemben veszített.