Amint Valerie kilépett az épületből, meglátta Siennát kiszállni egy autóból.

Tristan asszisztense, Owen Mercer nyitotta ki neki az ajtót. Sienna több bevásárlószatyrot nyomott a kezébe.

– Add oda ezeket a titkárnőknek – utasította kecses bólintással.

Testtartásából áradt a tekintély, mintha az övé lett volna az egész hely.

Owen tiszteletteljes bólintással elvette a szatyrokat: – Köszönöm, Miss Hastings.

Sienna lágyan elmosolyodott, majd megfordult, és tekintete a parkolón keresztül összetalálkozott Valerie-ével.

Valerie elszűkült szemmel nézte őt.

Sienna megtorpant, majd elindult felé. – Val.

Hangja mézédes volt, szinte mint egy kedves nővéré.

Amikor Valerie először került a Hastings családhoz, megemlítették, hogy Sienna mindössze egy órával idősebb nála.

Valerie jól tudta, hogy ez a mézédes hangnem csak Owennek szólt.

És a kihívás Sienna tekintetében félreérthetetlen volt.

Ahogy Sienna közelebb ért, elhalkította a hangját, szinte suttogott: – Te vagy a menyasszonya, mégis azt akarja, hogy én legyek itt a munkahelyén. Mondd, ez mit jelent?

Valerie arckifejezése meg sem rezdült. Csendben maradt.

Egy kis hatásszünet után felhorkant. – Én vagyok a menyasszonya. És ameddig csak akarom, bármikor eljöhetek ide, sőt a Vance családhoz is. Te viszont hová mehetsz ezen kívül? Ja, igaz... a sötétben való bujkálás, mint a patkányok, nem számít.

Sienna arcán meglepettség és ingerültség keveréke futott át.

Gyorsan leplezte önelégültségét, de szeme fagyos haraggal szűkült össze.

Egyértelmű volt – Sienna nem mehetett a Vance családhoz. Túl sok ottani, ókonzervatív rokon sosem fogadná be őt.

Valerie-nek jól esett látni Sienna feszengését.

Sienna dühös pillantást vetett rá, hangja éles volt: – Ne érezd túl jól magad. Amíg én itt vagyok, soha nem mész hozzá.

Valerie enyhén elmosolyodott, hangja közömbös maradt.

Lesepert egy képzeletbeli porszemet a válláról. – Nem körülötte forog a világ. Nekem nem létszükséglet hozzámennem.

Az igazat megvallva, Valerie kezdettől fogva tudta, hogy Tristan szíve valaki másé. A szakítás mindig is a helyes döntés volt.

Bizonyos dolgok egyszerűen nem várhattak. Valerie tudta, hogy itt az ideje gyorsan lépni.

Sienna arca megfeszült. – Mit értesz ezalatt?

Csak bámulta Valerie-t, teljesen kizökkenve, képtelenül arra, hogy felfogja, mi történik. Mindig is meg volt győződve arról, hogy Valerie reménytelenül szerelmes Tristanba.

Még mindig emlékezett rá, milyen hevesen harcoltak érte két évvel ezelőtt. De látva Valerie mostani közönyét... Sienna arra gyanakodott, hogy ez talán csak álarc.

Valerie felvonta a szemöldökét. – Pontosan azt értem alatta, amit mondtam. Ha elveszítem Tristant, továbblépek és találok mást. De te? Ő az egyetlen férfi, aki valaha is feleségül venne, ráadásul még egy tisztességes esküvőd sem lesz. Őszintén, szinte sajnállak.

Sienna haragtól sápadt arca a dühtől még fehérebbé vált.

Valerie titokban élvezte Sienna magabiztosságának összeomlását.

Nem értette, honnan veszi Sienna a bátorságot, hogy ma provokálja őt – talán elfelejtette a két évvel ezelőtti keserű leckét.

Nem akarva több időt vesztegetni, Valerie megfordult, hogy elmenjen.

De épp mielőtt ellépett volna, Sienna hirtelen megragadta a csuklóját. – Val, csak azért jöttem vissza a városba, hogy orvoshoz menjek.

A legszánalmasabb arckifejezését öltötte magára, és hozzátette: – Nem akarok közétek állni Tristannal. Kérlek, ne érts félre, jó?

– Engedj el – mondta Valerie.

Arcrezdülése undort tükrözött, ahogy Sienna megérintette a csuklóját.

Megpróbálta elrántani, de Sienna erőszakosan visszahúzta a kezét.

Csattanás – a hang úgy visszhangzott, mint egy nagy magasságból leeső zsíros húsdarab.

Nyilvánvalóan nem volt épp lágy esés.

Valerie megforgatta a szemét, alig törődve azzal, ami épp történt.

De aztán a távolból meghallotta Tristan dühöngő hangját: – Valerie!

Valerie-nek végre leesett a tantusz – a drámakirálynő csak színházat játszott a kedvenc nézőjének.

Valerie lenézett a még mindig szerepét játszó Siennára, majd a közeli szökőkút felé pillantott.

Gúnyos mosoly suhant át az ajkán, ahogy Sienna felé rontott, és egyetlen gyors mozdulattal megragadta a haját.

Sienna felsikoltott a fájdalomtól: – Áh...!

Valerie egy hirtelen, erős rántással belenyomta Sienna fejét a jéghideg vízbe.

A fagyos víz sokkja mázsás súlyként érte Siennát, aki pánikszerűen kapálózni kezdett.

De Valerie könyörtelen volt, szorítása nem engedett, miközben a víz alatt tartotta Siennát.

Ha Sienna áldozatot akart játszani, és őt akarta beállítani a rosszfiúnak, Valerie örömmel nyújtott neki egy olyan előadást, amit nem felejt el egykönnyen.

– Segítség! Áh...! – sikoltozott Sienna, mikor Valerie egy pillanatra felhúzta őt levegőért.

De még mielőtt Sienna rendesen levegőt vehetett volna, Valerie visszanyomta a fejét a víz alá.

Az időközben feléjük rohanó Tristan végre odaért, és elkiáltotta magát: – Valerie, hagyd abba!

A fuldokló és levegő után kapkodó Sienna úgy érezte, mindjárt szétrobban a tüdeje. Kezeivel vadul hadonászott.

Tristan odaért, félrelökte Valerie-t, és kihúzta Siennát a vízből.

A csuromvizes, hevesen köhögő Sienna alig bírt megszólalni. Tristan mély aggodalommal nézett rá: – Jól vagy?

Sienna kapkodott a levegőért, a mellkasa égett: – Én... én... – zihálta.

Tristan arckifejezése megkeményedett, szeme dühösen szűkült össze, ahogy Valerie-re meredt.

Valerie, rezzenéstelenül két gyors lépést tett előre, és habozás nélkül rátaposott Sienna bokájára.

Sienna üvöltött a kíntól: – Ááá...!

Tristan ordított, áradt belőle a düh: – Valerie!

Ismét félrelökte a lányt, kezei remegtek a méregtől.

But Valerie wasn't phased. She raised her small purse and threw it straight at Tristan's head.

Az ütéstől Tristan megtántorodott, egy pillanatra elszédült, de dühe ettől csak még inkább fellángolt.

Képtelen volt elhinni, hogy Valerie mennyire faragatlan és brutális lett.

Mielőtt Tristan reagálhatott volna, Valerie újra Siennára rontott, és lábon rúgta.

A víztől egyébként is kábult Sienna éles fájdalmat érzett a lábában, ami azonnal dagadni kezdett.