És a nők odavannak az olyan férfiakért, mint Lysander? Úgy beszél, mint egy *őrült*.

"Még ha csókoltam is más férfit korábban, semmi közöd hozzá. Ráadásul hagyni fogod, hogy két másik férfi is megdugjon" emlékeztetem. "Arról nem is beszélve, hogy *számtalan* nővel lefeküdtél *előttem*."

"Lehet, hogy voltam más nőkkel, de ez már mind a múlté. Ami pedig a vértestvéreimet, Damiant és Valentint illeti, *kizárólag* ők érhetnek hozzád. Hamarosan elmagyarázom, miért. Most pedig. *Hányan*?" kérdezi újra.

Nem vagyok benne biztos, hogy Lysander megérdemli az igazságot, de a hazudozás néha olyan fárasztó. "Eddig még senkit sem csókoltam meg."

Nem azért, mert valami eszményi férfinak tartogattam magam, hanem mert Lysanderen kívül soha senki nem tetszett. Talán *tényleg* meg kellett volna csókolnom Gideont a gimiben. És talán hagynom kellett volna, hogy ő legyen az első. Csak hogy bosszantsam Lysandert.

Lysander mintha más megvilágításban nézne rám. A tekintete kissé meglágyul. "Nemcsak szűz vagy, de érintetlen is a férfiaktól. Az én barlangomban. Tudod, mit jelent ez?"

A megbánás, hogy nem hagytam Gideont megcsókolni, minden múló pillanattal csak egyre nő bennem.

"El sem hiszem a szerencsémet" mormolja. Keze az államról a tarkómra vándorol, ujjai a hajamba túrnak.

Én pedig azt nem tudom elhinni, hogy nemcsak Lysanderrel kell basznom, hanem két másik férfival is, akikkel még sosem találkoztam, csak a saját biztonságom érdekében.

"Az első csókod az enyém. El sem hiszem a szerencsémet" mormolja ismét. "Nemcsak az első csókod, hanem a szüzességed is" mondja, mielőtt ajkai bekebelezik az enyémet.

A hátam megmerevedik.

Egy pillanatig fel sem tudom fogni, mi történik, de Lysander szája durván az enyémhez dörzsölődik, nyelve behatolást követel. Mivel még sosem csináltam ilyet, lefagyok. A csókolózásnak elvileg egyszerűnek kellene lennie. Sok embert láttam már csinálni. A nyelve szétfeszíti az ajkaimat, és behatol a számba, felfedezve azt. A kezeim a vállára csúsznak, ujjaim az izmaiba mélyednek. Aztán végre reagálok, és visszacsókolom, a nyelvem az övé köré fonódik. Egy hangot ad ki, valahol a morgás és a nyögés között, és egyre agresszívebbé válik. Úgy érzem, mintha büntetné a számat, olyan durván csókol.

Lysander oldalra dönti a fejemet, hogy jobban hozzáférjen a számhoz, míg másik keze a mellkasomra vándorol. Sok lány és nő a push-up melltartókat kedveli, de én mindig is a csipkéseket szerettem. Amikor a tenyere beborítja a jobb mellemet és simogatni kezdi, libabőrös leszek az egész testemen. Sokat fedeztem fel magam egyedül, de ilyet még soha nem éreztem.

Milyen áruló testem van. Jobban élvezem Lysander csókjait és érintéseit, mint kellene. Ha megdug, az tönkre fog tenni. Most azonban már nem szeghetem meg a szavamat. Nem, amikor ilyen közel vagyok ahhoz, hogy…

Ajkait a számról az állkapcsomra húzza, csókolgatja és harapdálja, mielőtt elérné a fülcimpámat. "Olyan fogékony vagy" búgja a fülembe. "Nedves vagy?"

Nem.

Talán?

Nem miatta.

Megrázom a fejemet.

Elengedi a mellemet, felrántja a szoknyámat, és a lábam közé dugja a kezét. "Hazug. Olyan nedves vagy, hogy még a bugyid is nyirkos."

Miért reagál a testem ilyen gyorsan rá?

Megpróbálom ellökni a kezét, de elkapja a csuklómat. "Valaki bejöhet, és megláthat minket" hívom fel a figyelmét a nyilvánvalóra.

"Hmm… ez tényleg probléma lehet. Bár nagylelkű férfi vagyok. Nem bánom, ha mások *látják* a pinádat."

Dühösen meredek rá. "Figyelembe véve a múltadat Beatrixszal és a többi nővel, tudom, hogy te nem bánod, ha meztelenül látnak, de ez nem jelenti azt, hogy *én* is akarom, hogy mások lássák a *pinámat*. Parádézhatsz a következő hódításoddal, ha akarsz, de én nem fogom mutogatni magam az alkalmazottaidnak."

Még mindig a hajamat fogva hátrafeszíti a fejem. "Igen, sok nővel basztam már. Valóban szeretem a szexet. De mostantól fogva te leszel az egyetlen az ágyamban."

Ezúttal nem bírom megállni, hogy ne forgassam a szemem. "Mármint ma éjjel az egyetlen az ágyadban. Szerencsés leszek, ha egyáltalán melletted aludhatok, miután megdugtál, és nem kényszerítesz rá a szégyensétára."

Rácsap a belső combomra, amitől felvonyítok. Mielőtt elküldhetném a pokolba, rám mordul: "Azt hiszem, ideje megmutatni, mi történik, ha kételkedsz a szavaimban." Egy újabb csapás miatt még hangosabban kiáltok fel. "Szeretsz rossz kislány lenni?"

"*Nő* vagyok, nem kislány."

"Az vagy, amit én mondok" mondja, mielőtt két kézzel megragadja a bugyimat, majd letépi rólam, és leteszi az íróasztalra.

"Mi a fészkes—"

Két ujját belém erőlteti, és a szavak elhalnak az ajkamon. Egy ujj is elég rossz lett volna, de kettő egyszerre? Úgy érzem, mintha kettéhasítanának. Miért fáj ennyire?

"Fáj" nyüszítem. Kezeimmel a karjába kapaszkodom.

"Helyes."

Gyorsan mozgatja bennem az ujjait, én pedig élesen beszívom a levegőt. Az ujjazás fáj. Másik kezével a tarkómat fogja meg, és lassan masszírozni kezdi. Vajon vigasztalni próbál, miközben fájdalmat okoz? Olyan összezavaró.

"A jó kislányok jutalmat kapnak, a rossz kislányokat viszont megfegyelmezik. Jelenleg te rossz kislány vagy. Viseld el a büntetésed, mint egy jó kislány, és utána megjutalmazlak."

"Hagyd abba" könyörgöm. "Kérlek."

Figyelmen kívül hagy, és még gyorsabban mozgatja az ujjait. Próbálok elhúzódni, de egyetlen pillantás a szemébe elég ahhoz, hogy tudjam, ez nem jó ötlet.

"Azt mondtad, nem fogsz bántani."

Hüvelykujjával rányom a csiklómra, míg a tarkómon lévő ujjai elterelik a figyelmemet a fájdalomról. "Nem hiszem, hogy odafigyeltél a szabályokra. De biztos vagyok benne, hogy hamarosan megtanulod őket… hacsak nem akarod, hogy továbbra is büntesselek."

Megrázom a fejem, mert gyűlölöm a fájdalmat. "Jó kislány leszek. Kérlek, hagyd abba." Könnyek csípik a szemem.

Gyengéden megcsókol, ujjai lassabban mozognak. "Shh, Amara. Nagyon ügyes vagy."

Az ajtó kinyílik, és én megpróbálok kiugrani az öléből, de a tarkómon lévő keze a helyemen tart. Két férfi lép be, én pedig elfordítom a tekintetem. Talán, ha úgy teszek, mintha nem lennének itt, akkor eltűnnek.

Életemben nem éreztem még magam ennyire zavarban. Legalábbis *így* még soha.