Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Lysander tovább mozgatja az ujjait bennem. "Csak Valentin és Damian az" mondja nekem. Nekik pedig annyit mond: "Zárjátok be az ajtót."
Ha Valentin és Damian itt vannak, Geneva pedig elment, akkor bármi is jár Lysander fejében, az mindjárt megtörténik. És úgy tűnik, fel kell készülnöm a további fájdalmakra. Nem hiszem, hogy bármilyen formában is gyengédek lennének.
Az ajtó csukódásának, majd záródásának hangja üti meg a fülemet, és a tekintetem a mozgás felé rántom. Két jóképű férfi – az egyik szőke, barna szemmel, a másik zöld tekintetű, fekete hajjal – néz engem. Bár inkább Lysandert nézik, mint engem.
Ők azok, akiket a fotókon láttam Lysander mellett. Vagy egy gyönyörű nő mellett.
Egyáltalán nem vagyok szép. Ha valami, akkor legjobb esetben is átlagos vagyok. Egy egytől tízig terjedő skálán, azt hiszem, jóindulatúan egy négyes vagy ötös lennék. Szóval annak a lehetősége, hogy Valentin vagy Damian elfogad a nőjének, egyenlő a nullával. Valószínűleg kinevetik Lysandert, amiért egyáltalán ilyesmit javasol.
Lysander megállítja az ujjait. Ha az íróasztal nem takarná el a kilátást, teljes rálátásuk lenne arra, mi történik.
A szőke srác észreveszi a bugyimat Lysander számítógépe mellett. Míg én majd’ elsüllyedek szégyenemben, ő láthatóan jól szórakozik. "Azt hittem, valami fontos dolog miatt hívtál minket."
Lysander kimozdítja az irodai széket az íróasztal mögül, felfedve engem Valentin és Damian előtt. Kezdem tényleg megbánni, hogy Lysander segítségét kértem.
"Ez fontos" mondja Lysander. Hüvelykujja a csiklómat dörzsöli, feledtetve velem a korábban érzett fájdalmat. "Hát nem gyönyörű?"
Most azt mondta: „gyönyörű”? Gúnyt űz belőlem?
"Csak egy újabb kurva, akit használhatnak a férfiak. Semmi különös" mondja a zöld szemű, amitől megmerevedik a hátam. Nem téved. Kurválkodom. A tekintete Lysander kezeire szegeződik a lábaim között.
"Ő *nem kurva!*" hördül fel Lysander. "Ő Aria."
"Örülök a találkozásnak, Aria. Én Valentin vagyok" mondja a szőke.
A másik, feltételezem, Damian.
Lysander behajlítja az ujjait bennem, és egy olyan pontot simogat, amitől elvesztem az eszemet. Hüvelykujja a csiklómat körözi, olyan élvezetet okozva, amilyet még soha nem éreztem. A lélegzetem elakad, és visszaharapok egy nyögést. Lysander tudja, hogyan kell használni az ujjait, hogy egyszerre okozzon fájdalmat *és* élvezetet. Most épp annyira jólesik, amit csinál, hogy a fájdalom teljesen elillan.
Valentin az arcomat tanulmányozza, miközben Damian továbbra is azt bámulja, mit művel velem Lysander. Mocskos és perverz, és nem kellene ennyire élveznem, de minél inkább néznek, annál nedvesebb leszek, és a nedveim lefolynak Lysander kezén.
"Szereted, ha néznek, ugye?" nyögi Lysander a fülembe.
Két fotel is van az íróasztal közelében, és Valentin beül az egyikbe, hogy jobban lásson. Damian az ajtó közelében marad.
"Nem" tagadom.
"Micsoda kis hazudós vagy. És tudod, mi történik azokkal a kislányokkal, akik hazudnak?"
Lysander erősen rácsap a pinámra, mielőtt visszatolja az ujjait belém.
"Megbüntetik őket?" Ujjainak rohama fájdalmas, és az erőszakos behatolástól felsikítok.
Végighúzza az orrát a nyakam bal oldalán. "Bingó."
Damian összefonja a karját a mellkasa előtt. "Ha csak azért hívtál ide, hogy nézzem, ahogy elélvezteted ezt a ribancot, akkor én léptem is."
Nem esik jól, hogy ribancnak nevez, de bizonyos értelemben Damiannek igaza van.
Lysander lassan ki-be mozgatja bennem az ujjait, amitől az élvezet végignyargal rajtam. "Már mondtam, hogy nem kurva, és nem is ribanc. Azt hiszem, ő az „Igazi” olyasvalaki."
Próbálom megérteni, mit ért azon, hogy „az Igazi”, de egy orgazmus bizsergése tör fel bennem, megnehezítve nemcsak a légzést, hanem a gondolkodást is. Lehunyom a szemem, próbálok küzdeni ellene, mert nem akarok közönség előtt elélvezni.
"Az Igazi?" ismétli Damian.
"A mi nőnk. A mi Úrnőnk" válaszolja Lysander.
Mondani akarok valamit, tiltakozni akarok, de Lysander ujjai úgy érintenek, mintha csak gitározna, és én már nem tudok csendben maradni. Valami érthetetlen hang hagyja el a számat, mire Valentin felkuncog.
"Azt hittem, *együtt* hozzuk meg ezt a döntést." Damian dühösnek tűnik.
Jól gondoltam, hogy Damian és Valentin nem mennek bele abba az őrültségbe, amit Lysander javasol. Legalább *ők* kiszálltak. Egy darabig el kell játszanom a jó kislányt, meg kell tennem, amit Lysander akar, aztán… eltűnök. Amint biztonságos helyen leszek, mindent magam mögött hagyhatok, ami ma történt. Ezt túl fogom élni.
Lysander eléggé lelassítja a mozdulatait ahhoz, hogy pont az orgazmus peremén tartson. "Pontosan ezért hívtalak ide titeket, hogy megnézzétek őt, és elmondjátok, mit gondoltok."
Damian nem teketóriázik a válasszal: "Szabadulj meg tőle. Nem lehet a nőnk egy olyan valaki, akiről semmit sem tudunk. Hol találtad? Az utcán?"
"Nagyon is jól tudom, kicsoda ő. Egy gimibe jártunk. Ő *tökéletes* nekünk. Nézzetek rá" parancsolja Lysander az egyik srácnak. Vagy mindkettőjüknek.
"Már megtettem. Nem érdekel."
Míg Damian hangot ad annak, hogy nem érdekli, Valentin csendben marad.
Lysander tovább peremez, teljesen az őrületbe kergetve. "Ne a pináját nézzétek, hanem a szemét."
"Ez kissé nehéz, mikor csukva van" vágja rá Damian.
Lysander egy pillanatra megdermed. "Nyisd ki a szemed" mordul rám, mielőtt tovább ujjazna azzal a határozott szándékkal, hogy átlökjön a peremen. Próbálok küzdeni ellene, de jó ég, Lysander annyira jó érzést okoz, hogy teljesen elvesztem az eszem.
Pislogva kinyitom a szemem, és először Valentint veszem észre, aki hiába néz engem, még mindig érdektelennek tűnik. Jó. Akkor legalább *ő* biztos nem fog megdugni.
Mivel tudom, hogy Damian nem akar a nőjének, arra kényszerítem magam, hogy álljam a pillantását. Zöld tekintete az arcomra szegeződik, és egy olyan arckifejezés jelenik meg rajta, amit nem tudok kiolvasni. Megmerevedik, majd a szeme vörösen felvillan, és mély hangon elmormol valamit. Valamit, amit nem hallok meg.
Talán megkérdeztem volna, mit mondott, ha Lysander nem épp abban a pillanatban ríkatta volna ki belőlem az orgazmust. A tekintetem még mindig Damianébe fonódik, és felkiáltok, ahogy a pinám rászorul arra a két vastag ujjra odabent, amik folyamatosan ingerelnek.