Istennőm, mennyire gyűlölte őt. Nadi mindenki szeme láttára hatalmas őzikeszemeivel meredt Kaelre, és enyhén remegett, hogy még több drámát vigyen manipulatív alakításába. Mindig ezt csinálta. Minden egyes találkozásuk egy színjáték volt.

Kaelia a múltban mindig visszafogott volt a közelében, prioritásként kezelve az érzései elfojtását, és elrejtve, mennyire megsebzi az egész helyzet. Nadi pedig cserébe mesterien fordította Kael reakcióit a saját javára, magát az édes lányként, Lunáját pedig jégkirálynőként tüntetve fel.

Nos, Kaelia többé nem hagyja, hogy ezt megússza. Ennek a mintának meg kell változnia. Szerencsére a legjobb tanára volt hozzá: maga Nadia. Nadi a múltban annyi kínos és megalázó helyzeten vitte már keresztül, hogy Kael mostanra mindenre felkészült.

Ráadásul tudta, hogy amit korábban csinált, az nem működött.

Így hát úgy döntött, megpróbál valami újat.

– Annyira sajnálom, Luna. – Nadi szipogott, és már készült újra térdre rogyni, de Kaelia a segítségére sietett, és a legszorosabban megölelte. A két nő összefonódva megdermedt, miközben a termet kínos csend töltötte be. Valaki leejtett egy villát, és Kael a szeme sarkából észrevette, hogy a barátnője, Tessa volt az.

– Nadi – szólalt meg Kaelia, végül elhúzódva, és szomorú mosollyal az arcán sóhajtott egyet. – Hívhatlak így, ugye? Akarom, hogy tudd, ez egy biztonságos hely a számodra. Senki sem fog soha bántani. Mi egyáltalán nem olyanok vagyunk, mint a falka, ahonnan jöttél. Itt mindig jól fognak bánni veled, mivel most már te is közénk tartozol. Azok a nehéz napok véget értek számodra.

Gyorsan végigjártatta a tekintetét a termen, hogy lássa falkatársai döbbent arcát. Erre nem számítottak. Előző életében a lány igyekezett a lehető leginkább figyelmen kívül hagyni Nadiát, miközben próbált udvarias maradni, ha beszélniük kellett. Mindenki megértette, de minél többet sírt Nadi, annál jobban megsajnálták. Alattomosan belopta magát az emberek szívébe. Idővel sokan az ő oldalára álltak, mert végül is ő volt az Alfájuk igazi társa, és amúgy is oly nehéz élete volt korábban.

Eközben Kaelia ezüstkanállal a szájában született. Akármilyen nagyszerű Luna is volt, az emberek úgy gondolták, hogy ez nem nagy dolog, hiszen erre született, és erre képezték ki. Senki sem értette, mennyit dolgozott és áldozott fel azért, hogy elérje ezt a tökéletességet.

Nadi hirtelen ismét Kael karjaiba vetette magát.

– Köszönöm! – nyafogta, Kaelnek pedig legszívesebben megfojtotta volna. Ha Umbra, a farkasa itt lett volna, mindennek gyorsan véget vethették volna. De Umbra nem volt a közelben, Kael pedig tudta, hogy ez most a színészi képességek csatája.

Eközben Nadi folytatta. – Biztos voltam benne, hogy az a rémálom, amiben eddig éltem, itt is megismétlődik! De te olyan kedves vagy! Bármilyen munkát hajlandó vagyok elvégezni! Akármilyen nehéz is, akár a személyes szobalánya is leszek, ha kell.

Az asztalfőn a férje, Torin összeszorított állkapoccsal figyelte őket. Kaelnek nehezére esett visszatartani a nevetést, mivel a férfi nézéséből tudta, hogy egész éjjel a behatoló után kutatott. Torin gyűlölte a gondolatot, hogy a társa takarítónő legyen. Ráadásul a felesége sem úgy viselkedett, ahogy elvárta tőle. Kael biztos volt benne, hogy egy életre sokkolta a férfit.

Szokj csak hozzá, szerelmem.

– Ne légy nevetséges, Nadi! – Kael felszisszent, és még azt is magára erőltette, hogy egy apró könnycsepp gördüljön le az arcán. Végül is a legrosszabb ellenségét ölelgetni borzalmas volt, és egy része tényleg sírni akart. – Már eleget szenvedtél, és a szívem szakad meg érted. A képességeidnek megfelelő munkát fogok neked adni, és ha azok jelenleg nem elegendőek egy tisztességes munkához, akkor elküldünk tanulni a helyi főiskolára. Minden rendben lesz. Ne aggódj. Itt nem fognak rosszul bánni veled. A mi falkánk igazságos. Torin és én éveken át építettük. Mindenki azt kapja, amit megérdemel. És te is azt fogod kapni.

Az ómega a homlokát ráncolta, de gyorsan visszanyerte az uralmát magán. Vajon tudta, hogy ez egy ígéret volt?

– Én vagyok a legszerencsésebb lány a világon – mondta, és ártatlanul elmosolyodott, megrebegtetve a szempilláit. – Nem csoda, hogy a társam – mármint az Alfa – ennyire szerelmes beléd, Luna. Most már látom, hogy amit az emberek rólad mondanak, az mind igaz.

– Ó, erről majd később mesélned kell! – kuncogott Kael, és visszanyomta Nadit a székre, amin eddig is ült. Szerencsére a lány nem kockáztatta meg, hogy a Luna székét foglalja el, vagy azt, amelyik közvetlenül Tor mellett volt. Hamarosan persze elfoglalja majd, de legalább ma még nem kellett ezzel a problémával is megküzdenie.

– Boldogan megteszem! – rázta meg Nadia a vörös fürtjeit, a rajta lévő túlméretezett póló pedig „véletlenül” lecsúszott a válláról, amitől Torin vágyakozó tekintettel meredt rá. Az átkozott kötelék máris működésbe lépett. Az idejük egyre fogyott.

– Mellesleg – jelentette ki Kaelia, miközben kortyolt a kávéjából, amely a szokásosnál is keserűbbnek tűnt –, külön költségvetést kell biztosítanunk Nadiának.

Az egész terem ismét elcsendesedett.

– Biztos ebben, Luna? – szólalt meg Corbin Béta. – Ő csak egy ómega, és...

– Ő nem csak egy ómega – vágott a szavába Kaelia, magasra emelve az állát, miközben egy tökéletes mosolyt erőltetett az arcára. – Ő az Alfánk társa. Az Alfa nem utasította el őt, és most már ő is a falkánk része. Ennek megfelelően kell kinéznie, úgyhogy itt az ideje, hogy kidobjuk a kinyúlt pólókat és a farmereket.

– Ez nagyon kedves öntől, Luna – szólt közbe Tessa, aki képtelen volt tovább csendben maradni. – Néhányan talán azt mondanák, hogy túl kedves. Mármint, figyelembe véve...

– Megteszem, amit tudok – vágott vissza Kael, és egy figyelmeztető pillantást vetett a legjobb barátnőjére. Tessa, ahogy mindig, most is szavak nélkül megértette. – Tisztázzuk ezt egyszer és mindenkorra. Nagyon is komolyan gondoltam, hogy Nadival megfelelően kell bánni itt. Nem akarom, hogy bárki zaklassa őt csak azért, mert mi hárman egy különös helyzetben vagyunk. Nem kívánok neki rosszat, és zéró toleranciát fogok tanúsítani bárkivel szemben, aki bármilyen módon ártani próbál neki.

Ezzel úgy kezdte enni az omlettjét, mintha mi sem történt volna, miközben lopva elkapta falkatársai pillantásait.

Megvolt. Azok a tekintetek, amikkel régen Nadit illették. Most őt jutalmazták velük. Csak ezúttal több volt bennük a tisztelet, mint a szánalom.

A múltban Kael is pontosan ugyanezeket a dolgokat tette. Ám az volt a hibája, hogy nem jelentette be mindezt mindenki előtt. Végül Nadi kijátszotta őket, és elhitette velük, hogy Kael minden adandó alkalommal rosszul bánt vele.

Elkapta Torin tekintetét, és egy apró mosolyt küldött felé, amitől a férfi összerezzent. Legalább pontosan azokat a reakciókat kapta, amiket akart. Első napra a visszatérés után ez elég jó volt.

Közvetlenül a reggeli után Tessa behúzta a Luna-irodába, és gondosan kulcsra zárta az ajtót. A szoba hangszigetelt volt, így bizalmasan beszélgethettek anélkül, hogy félniük kellett volna a lehallgatástól.

– Mi a fenét csinálsz? – szisztegett a barátnőjére Tessa. – Isten hozottat mondasz a társának?! Újra és újra ragaszkodnod kellett volna ahhoz, hogy elutasítsa!

– Ó, T. – Kael felsóhajtott, és nem tudta megállni, hogy újra megölelje a lányt. Még mindig mandulaillata volt, amitől a Luna összetört szíve egy kicsit melegebbnek érezte a világot.

– Te ostoba tökéletes Luna! Nem lehetsz ennyire kedves! – szipogott Tessa. – Egész életedben szeretted őt! Megjelölt téged, az Istennő szerelmére! Mégis mit gondolt?!

– Tudom – sóhajtott Kael ismét, majd hátralépett. – De az a hajó már elment. Senki sem harcolhat a kötelék ellen. Ezt a csatát abban a pillanatban elvesztettem, amikor találkozott vele, és nem utasította el.

– Annyira nyugodtan beszélsz erről! El sem hiszem! – Tessa döbbenten csóválta a fejét, és a puszta aggodalom tükröződött az arcán.

Kael néhány másodpercig eltöprengett a gondolaton. Legbelül tudta, hogy ha bárkire rábízhatja ezt a titkot, az csakis az a személy lehet, aki gyermekkora óta a legjobb barátnője.

– Mondanom kell neked valamit. – Kaelia megfogta Tessa kezét, és a fotelhez vezette, ő maga pedig az íróasztala szélére ült. – De szükségem lesz arra, hogy nyitottan állj ahhoz, amit most mondani fogok.

Beszélt és beszélt, és minél többet mondott el, a barátnője annál sápadtabb lett. Tessa saját halálának részleteit kihagyta. Arra nem volt szükség. Tudta, hogy a kis töredékek is, amiket most megosztott vele, épp elegendők lesznek számára.

Amikor befejezte, Tessa vörös szemekkel nézett rá. – Ez...

– Hihetetlen, tudom – sóhajtott Kaelia.

– Szörnyűséges! – A barátnője megfogta a kezeit, és erősen megszorította őket. – Kael! Ez borzalmas! Amin keresztül kellett menned...

– Várj, vagyis egyáltalán nem kételkedsz abban, amit az imént mondtam? – kérdezte a Luna felvont szemöldökkel. Arra számított, hogy több időbe telik majd meggyőzni a legjobb barátnőjét.

– Egy ilyen pillanatban nem viccelnél ilyesmivel. – Tessa hátradőlt a székében. – Amennyire tudom, még tegnap őrülten szerelmes voltál Torinba. De most... annyira nyugodt vagy, hogy az már ijesztő. Bár ez sok mindent megmagyaráz. Egy ekkora szerelmet nem lehet csak úgy egy nap alatt kiheverni.

Ez igaz volt. Kaelia nem tudta biztosan, hogy a Torin iránt érzett összes szerelme elillant-e már, de egyértelműen nem az a lány volt többé, aki egy évvel ezelőtt. Huszonöt éves volt, de úgy érezte, mintha már sokkal többet élt volna. A szenvedés és a megtört szív ilyet tesz az emberrel.

– Nem zavar, hogy ez mennyire őrülten hangzik? – Kael meg akart győződni róla, hogy egy oldalon állnak.

– Hiszek a Holdistennőben. – Tessa megvonta a vállát. – Lehet, hogy ő is azt akarta, Torin egy olyan nővel legyen, mint Nadia. De azt sosem fogom elhinni, hogy egy ilyen halált szánt volna neked! Bárki másnak, de neked nem!

– Annyira hiányoztál. – Kael nem bírta tovább, és újabb ölelést adott Tessának. Egy kis időre elcsendesedett, és megígérte magának, hogy jöjjön bármi is, a legjobb barátnőjét mindenképpen megmenti. Nem fogja őt újra elveszíteni.

– Szóval, mi a terv? – Tessa ösztönösen csatába induló üzemmódba kapcsolt. Ő is egyike volt az alulértékelt farkasoknak. Luna asszisztensének hívták, de mindketten utálták ezt a címet. Tessában tiszta Béta vér csörgedezett, és le tudott volna győzni egy Alfát, ha igazán keményen próbálkozik. Talán nem bármelyik Alfát, de a legtöbbet biztosan. Néhány farkas túlságosan sokat gondolt magáról, és mindig alábecsülték a csinos lányokat.

– A terv az, hogy elválunk, és visszavesszük a falkánkat – mosolygott Kael, tudva, hogy most már nagyszerű szövetséges áll mellette. – Az Elefántcsont Holdat.

– Ez egyáltalán lehetséges? – füttyentett egyet Tessa. – Úgy értem, ha gyorsan teherbe esel Torintól, és aztán megöljük őt, mindezt megkaphatnánk...

– Köszönöm, nem – tört ki a nevetés Kaelből. – Istennőm, te annyira vérszomjas vagy!

– A kezem már viszket, hogy levágjam a fa...

– Megvagy! – A Luna a kezébe temette az arcát, próbálva elfojtani egy újabb kitörő kuncogást.

– Tudod mit, van egy ötletem! – kiáltott fel hirtelen Tessa. – Mi lenne, ha a Likánoktól kérnénk segítséget?! Ez talán...

– Voltam ott, megcsináltam. A királyuk egy seggfej – vágott vissza Kael forgatva a szemét.

– Hogy te micsoda?! – A barátnője álla a padlóra esett.

– Volt egy Likán, aki tartozott nekem, és megkértem, hogy szervezzen le egy beszélgetést a királyukkal. Fogalmad sincs, milyen arrogáns volt! – magyarázta Kael.

– Rosszabb, mint Torin? – kuncogott Tessa.

– Rosszabb, mint Torin – erősítette meg Kael.

– Rendben, mi a következő lépés? – A Béta lány nem volt az a feladós típus, és többek között ez volt az oka annak is, hogy egyáltalán barátok lettek.

– Egyszerű, igazából. Annyi Alfa támogatását kell megszereznem, amennyiét csak tudom. – Kaelia hangosan kifújta a levegőt, mielőtt folytatta volna. – Így amikor a válás jogerőre emelkedik, nekem adják majd a szavazatukat, amikor felvetem a kérdést az Alfa Tanácsban. És fel fogom vetni.

– Mit gondolsz, hányan fognak támogatni? – kérdezte nyersen Tessa, miközben elővette a telefonját a zsebéből. – Számíthatsz azokra az Alfákra és falkákra, ahol az unokatestvéreim Béták. Őket majd elintézem.

– Még nem tudom biztosan, de tudom, hol csapjak le először. – Kael dobolt az ujjaival az íróasztal hideg fáján, várva, hogy Tessa elszakítsa a tekintetét a telefonjától, és rápillantson.

– Mondd már! – A lány őszintén érdeklődőnek tűnt.

– Az év legfontosabb eseménye mindjárt itt van a nyakunkon – mosolyodott el gúnyosan Kaelia. – Az éves Alfa Bál.