Audrey kora reggel bement az ügyvédi irodába.

– Audrey, végre itt vagy. Mr. Frost ma őrjöng. Rád számít, hogy helyrehozod a dolgokat. Nadia és Simon tegnap teljesen elszúrták azt a bírósági ügyet – suttogta neki Tessa, Audrey asszisztense.

Audrey bólintott, és bekopogott a tárgyalóterm ajtaján.

– Szabad – szólt ki egy hang bentről.

Amint kinyitotta az ajtót, látta, hogy Nadia Crawford és Simon Hayes teljesen letörten néznek maguk elé, miközben a menedzserük, Dominic Frost arca kőkemény volt, egyértelműen túl dühös ahhoz, hogy egyáltalán megszólaljon.

– Jó reggelt, Audrey. Hogy ment az első tárgyalás tegnap abban az Apex Capital-féle garanciaszerződési vitában, amit te vittél? – kérdezte Dominic.

Audrey leült, és válaszolt: – Főnök, az első tárgyalás simán ment. A másik fél ügyfele nyitott az egyezségre.

– Helyes. Ti ketten tényleg tanulhatnátok Audrey-tól. Talán akkor nem kellene mindennap vérnyomáscsökkentőt szednem. Rendben, ti ketten elmehettek. Audrey, te maradj még egy kicsit – mondta Dominic.

Audrey vett egy mély lélegzetet. – Főnök, van valami, amit meg szeretnék beszélni önnel.

Amikor a sztáralkalmazottjáról volt szó, Dominic mindig extra türelmet tanúsított. – Hallgatom.

– Mivel az Astral Entertainmenttel kötött jogi tanácsadói szerződésem ebben a hónapban lejár, arra gondoltam, hogy átadom a projektet Simonnak vagy Nadiának. Mit gondol? – kérdezte Audrey.

Az Astral Entertainment a Hawthorne Csoport leányvállalata volt, és Adrian volt az, aki az egészet irányította.

Mivel szakítottak, Audrey egyszerűen csak el akart vágni minden szálat, ami a férfihoz kötötte.

Dominic összeráncolta a homlokát: – Te voltad az, aki behozta az Astral Entertainmentet. Biztos, hogy át akarod adni? Audrey, tiszta a fejed ma?

Az Astral Entertainment önmagában nem volt nagy dolog, de a mögötte álló Hawthorne Csoport hatalmas lehetőséget jelentett.

Dominic azért hívta ma be Audrey-t, mert remélte, hogy lesz esélye kapcsolatba lépni a Hawthorne Csoport vezetőivel.

Ha az irodájuk meg tudná szerezni a Hawthorne Csoport bármelyik alapvető üzleti fiókját, az jelentős hosszú távú nyereséget jelentene.

Csak maroknyi beavatott tudott Audrey és Adrian eljegyzéséről. Valenport elit körein kívül senkinek fogalma sem volt a Hawthorne családhoz fűződő kapcsolatairól, arról meg pláne nem, hogy az apja a ZenithTech vezérigazgatója.

– Főnök, tudom, mit beszélek. Őszintén szólva, csak azért kaptam meg a szerződést, mert az exbarátom megmozgatott pár szálat az érdekemben. Most, hogy szakítottunk, tényleg nem tartom helyénvalónak, hogy továbbra is benne maradjak – mondta Audrey.

Ez volt az első alkalom, hogy Dominic rájött, Audrey barátja valójában az Astral Entertainmentnél dolgozik.

– Nem úgy volt, hogy hamarosan összeházasodtok? – bökte ki Dominic.

Audrey keserűen elmosolyodott. – De szakítottunk.

Dominic elgondolkodott ezen egy darabig, ujjával az asztalon dobolva. Végül így válaszolt: – Rendben. Ha lejár a szerződés, én magam intézem az átadást.

*****

Mire Audrey befejezte a munkáját, észrevette, hogy már fél tizenkettő van.

A telefonja képernyője még mindig üres volt, egyetlen üzenet sem jött Adriantől.

Magában felhorkant: "Tudtam. Sosem vette komolyan."

– Audrey, még mindig tartod a könnyű ebédeket? Már így is elég vékony vagy. Nem kell amiatt aggódnod, hogy beleférsz-e a menyasszonyi ruhába – kötekedett vele az egyik munkatársa.

Audrey elmosolyodott: – Nincs több diéta. Bármit is esztek, számoljatok velem.

Valaki megjegyezte: – Hű, Drey, három hónapnyi szigorú diéta után végre feladod?

– Csak már nincs szükségem a menyasszonyi ruhára – válaszolta Audrey. – Menjünk. Ha nem indulunk el most, megint itt ragadunk, a liftre várva.

Mindenki értetlenül nézett egymásra.

"Várjunk, mit ért azon, hogy nincs szüksége menyasszonyi ruhára? Nem úgy volt, hogy a hónap végén férjhez megy?" – pillantottak össze zavartan.

*****

Adrian egész éjjel fent maradt, és Giselle-lel beszélgetett, csak akkor feküdt le, amikor a nap már feljött.

A nappali kanapéján dőlt ki, Giselle pedig csak pár lépésre volt tőle a hálószobájában, és valahogy jobban aludt, mint az elmúlt időkben bármikor.

Amikor végül felébredt, észrevette, hogy már dél van.

Ekkor jutott eszébe, hogy ma kellett volna kiváltania a házassági engedélyt Audrey-val.

Arra számított, hogy látni fog egy üzenetet Audrey-tól, amiben magyarázatot követel, de amikor feloldotta a telefonját, semmi sem volt a lánytól – csak pár sms a barátaitól.

Adrian megdörzsölte a halántékát, és felkelt.

Nem ébresztette fel Giselle-t, aki még mindig aludt. Ehelyett hagyott neki egy cetlit, és visszasietett a villájába.

Adrian berontott, szinte betörve az ajtót.

– Mr. Hawthorne, hát visszatért – üdvözölte Martha.

Adrian körbepillantott, és megkérdezte: – Hol van Audrey? Még alszik?

Martha megállt, kissé bizonytalanul. – Mrs. Hawthorne-nak üzleti úton kellene lennie.

"Újabb üzleti út? Megbeszéltük, hogy ma kiváltjuk a házassági engedélyt" – gondolta Adrian kissé bosszúsan.

De azért egy kis megkönnyebbülést is érzett.

Ha tényleg megint cserbenhagyja, Audrey biztosan jelenetet rendezett volna.

Adrian a kanapéra dobta a kabátját, és lazán megkérdezte: – Mondta, hogy mikor jön vissza?

Brenda hezitált, nem tudta biztosan, mit is mondjon. Arra gondolt: "Meg kellene mondanom neki, hogy Mrs. Hawthorne azt mondta, soha többé nem jön vissza?"

– Mr. Hawthorne, ezt nem mondta. Talán fel kellene hívnia, és megkérdeznie tőle. Nem tűnt túl boldognak, amikor elment – mondta Martha.

Adrian visszagondolt arra, ami tegnap este történt.

"Adtam neki egy ajándékot. Mégis mi a fenén lehet még mindig kiakadva? Még arra sem vette a fáradságot, hogy szóljon, üzleti útra megy. Őszintén szólva, ha valakinek bosszúsnak kellene lennie, az én vagyok" – gondolta Adrian sértődötten.

– Rendben, értem – válaszolta Adrian.

Martha látta, hogy a férfi egyszerűen csak megrántja a vállát, és még csak fel sem hívja a lányt, így csak sóhajtani tudott magában.

"Ki tudja, Mr. Hawthorne és Mrs. Hawthorne valaha is összeházasodnak-e" – tűnődött Martha.

*****

Audrey-nak sikerült beugrania a bizományi boltba, hogy eladja a nyakláncot.

– Hölgyem, ez a darab gyakorlatilag vadonatúj. Biztos benne, hogy meg akar válni tőle? Még ha érintetlen is, nem tudom megadni az eredeti, bolti árát – mondta a tulajdonos.

Audrey csak elmosolyodott: – Bármi is az, amit ön igazságosnak tart, megfelel nekem.

A tulajdonos megvizsgálta, pötyögött valamit a számológépén, majd azt mondta: – 150 000 dollár. Ez a legtöbb, amit ajánlani tudok.

– Jól hangzik. Itt a számlaszámom – válaszolta Audrey.

– Rendben. Ha hoz még ehhez hasonló vadonatúj darabokat, gondoskodom róla, hogy legközelebb még jobb árat kapjon – mondta vigyorogva a tulajdonos.

"Legközelebb?" – tűnődött Audrey, némi iróniával a gondolataiban.

Megrázta a fejét, és azt válaszolta: – Nem lesz legközelebb.

A bolt el volt dugva egy sikátorban, így Audrey egyszerűen csak a szomszédos étterem előtti egyik helyen parkolta le az autóját.

De amikor a piros autójához lépett, meglátott egy horpadást az ajtón.

Az ablaktörlő alá egy cetli volt becsúsztatva. [Sajnálom, a sofőröm véletlenül belement az autójába. Nem hagyott meg sürgősségi elérhetőséget, kérem, keressen meg, ha ezt látja.]

A kézírás meglepően rendezett volt – egyértelműen egy férfié.

Audrey tárcsázta a cetlin lévő számot. Abban a pillanatban, ahogy a vonal másik végén lévő személy azt mondta: "Halló", a szíve majdnem megállt.

A hang annyira ismerős volt, ugyanazzal a távolságtartó, érzelemmentes tónussal.

Audrey szeme tágra nyílt a meglepetéstől, és megkérdezte: – V-Vance bácsi?

Rövid szünet következett, mielőtt a férfi válaszolt: – Audrey.

Úgy tűnt, mintha valami leesett volna neki. – Várj, az a piros autó a tied volt?

Audrey tehetetlenül elmosolyodott. – Igen, de ne aggódjon emiatt, Vance bácsi. Majd megcsináltatom, amikor elviszem az autót a kötelező szervizre.

– A Brio kávézóban vagyok. Látod a kávézót pont veled szemben? Gyere fel a második emeletre – mondta a férfi.

Audrey kínosan felnevetett. – Öhm, Vance bácsi, csak élvezze az idejét. Én már megyek is.

Egy rövid szünet után Vance gyengéden megszólalt: – Hé, akarod, hogy lemenjek és elébéd menjek?

Audrey felsóhajtott: – Mindjárt ott vagyok.