"Hivatalosan bejelentem Alaric Sinclair és Marcella Astor eljegyzését!"

Sinclair Nagyapa azonnal elővett egy pár gyűrűt, amit sokkal korábban készített elő, és ünnepélyesen átadta mindkettőjüknek.

"Ricky, nem húzod fel a gyűrűt Marcella ujjára?"

"De igen."

Marcella Astor üres tekintettel meredt, ahogy Alaric Sinclair megfogta a kezét, és gyengéden felcsúsztatta a gyűrűt a gyűrűsujjára, miközben körülöttük azonnal meleg tapsvihar tört ki.

Ebben az életében végre sikerült eljegyeznie magát Alaric Sinclairrel, az idősebbek jóváhagyásával és a barátaik áldásával.

Ekkor felcsendült egy lágy és romantikus dallam, és mindenki egyszerre elindult a táncparkett felé. Mielőtt Marcella Astor magához térhetett volna, egy melegség ölelte körül a derekát, és a férfi erőteljesen Alaric Sinclair karjaiba sodorta.

Bal keze könnyedén a férfi vállán nyugodott, jobb kezét pedig a férfi természetesen összefonta az övével. A tenyerén érzett melegség egy pillanatra elvakította.

Az előző életében minden Alaric Sinclairrel töltött pillanat feszült és agresszív volt, ebben az életben azonban egymást átölelve táncolhattak.

Az emlékek zuhatagként villantak át az elméjén: minden értelmetlen zaklatása, a férfi kezdeti csendes elfogadása, a tűrőképességének vége, a sötétségbe való süllyedése, és végül az a reménytelen elengedés.

"Nem figyelsz."

Hirtelen egy jeges hang hallatszott a feje felől. Az ördög azonnal észrevette az érzelemváltozását.

"Tessék?"

Marcella Astor egy megszokott félelemérzést érzett, és a teste ösztönösen megremegett.

Ez az apró mozdulat azonban lecsökkentette a környező légnyomást, és hidegség töltötte be a levegőt. Marcella Astor felemelte a szemét, és látta, hogy a férfi ismét azzá a jéghideg, előítéletes férfivá vált a pokolból.

Hirtelen a zene jazz downtempo-ra váltott. A férfi erőteljesen megrántotta, és szorosan az ölelésébe zárta. Lehúzta a fejét, és ránézett.

"Félsz tőlem?"

"Hogyan is félhetnék? Csak eszembe jutott az a sok butaság, amit tettem, és úgy éreztem, hogy nagyon ostoba voltam."

Marcella Astor egy kifogás után kapkodott. Valahányszor hazudott, hajlamos volt fecsegni.

Abban a pillanatban, hogy hazudott, meg is bánta. Ilyen szánalmas trükkök, Alaric Sinclair már azelőtt átlátna rajtuk, mielőtt egyáltalán mondana valamit. Hogyan is rejthetné el előle?

Ahogy az várható volt, a körülötte lévő láthatatlan sötétség azonnal pusztítást végzett körülöttük, még a közelben lévő táncosok és vendégek is öntudatlanul egy méterrel odébb húzódtak.

Marcella Astor lehunyta a szemét, és anélkül, hogy bármi másra gondolt volna, önként megölelte a férfit, és a fejét a mellkasára hajtotta.

"Ha továbbra is ilyen megfélemlítő leszel, még a végén tényleg félni fogok tőled!"

Marcella Astor szíve vadul vert, miután kimondta az igazat, de a pillanatokkal ezelőtti, majdnem irányíthatatlan sötétség nagyrészt eloszlott.

"Nem szabad félned tőlem."

"Rendben, akkor neked nem szabad megijesztened engem."

Marcella Astor halkan beszélt, és ezzel egyidejűleg a szíve mélyéből egy sóhajtás szakadt fel.

Ki gondolta volna, hogy néhány szó és egy kacérkodó tett azonnal át tudja változtatni a hirtelen haragú ördögöt egy megnyugtatott óriási fenevaddá, csendessé, sőt még gyengéddé is?

Miért vitatkozott és szállt mindig szembe Alaric Sinclairrel a múltbeli életében?

Ebben a pillanatban Marcella Astor hirtelen egy gyűlölettel és féltékenységgel teli pillantást érzett a háta mögül.

Anélkül, hogy el kellett volna fordítania a fejét, már tudta, hogy kié ez a pillantás.

"Chloe Mercer, megőrülsz a féltékenységtől, ugye?"

Miután a tánc véget ért, Alaric Sinclair nem akarta elengedni Marcella Astort. Csak akkor engedte el a kezét, amikor a személyi asszisztense, Cyrus Vance odalépett, és halkan mondott valamit a fülébe. Fürkésző tekintete azonban továbbra sem hagyta el a lány arcát.

"Nyugi, el vagyok jegyezve veled. Nem fogok elszökni!"

Marcella Astor épp fel akarta emelni a kezét, hogy esküt tegyen, de hirtelen eszébe jutott a reggeli mennydörgés, amikor letette az esküt, és kínosan újra leeresztette a kezét.

Miközben figyelte, ahogy az ördög Alaric Sinclair felmegy a lépcsőn a második emeletre, Marcella Astor némán számolt magában.

"Három, kettő, egy!"

"Cella! Jól vagy?"

Egy émelyítően édes hang szólalt meg épp időben a háta mögött. Ahogy az várható volt, Chloe Mercer mindig három másodpercen belül pontosan meg tudta határozni a helyzetét.

A szája sarkában gúnyos mosoly húzódott, de amikor megfordult, nyugodt arckifejezéssel nézett Chloe Mercerre.

"Mi bajom is lehetne?"

Chloe Mercer Marcella Astorra meredt. Érezte, hogy valami nincs rendben. Kényelmetlenül megragadta Marcella Astor kezét, hogy demonstrálja a közelségüket.

"Az én hibám volt korábban. Nem tudtam semmilyen más jó kifogást kitalálni a késésedre. Csak az ajándék készítése jutott eszembe, mint kifogás. Szerencsére sikerült megoldanod a helyzetet. Ugye nem engem hibáztatsz?"

Chloe Mercer felvette az ártatlanság védjegyévé vált arckifejezését. Szemei ártatlanul tekintettek Marcella Astorra. Az előző életében, valahányszor Marcella Astor úgy érezte, hogy valami nincs rendben, amint szembesült ezzel az arckifejezéssel, mindig úgy döntött, hogy hisz Chloe Mercernek.

Marcella Astor hidegen felnevetett magában. "Sajnálom, de ebben az életemben az intelligenciám ismét a helyén van, így átlátok rajtad."

"Természetesen nem téged hibáztatlak. Valójában illendően meg kellene köszönnöm neked!"

Marcella Astor sokatmondóan beszélt.

Nem fogja azonnal felfedni Chloe Mercer valódi arcát; azzal túl könnyen megúszná! Rengeteg ideje volt. Visszaadja azt a sok fájdalmat és azt a sok keserűséget, amit a múltbeli életében elszenvedett, és Chloe Mercernek el kell viselnie!

Bár Chloe Mercer úgy érezte, hogy van valami furcsa a hangnemében, nem volt ideje gondolkodni rajta, és valójában meglehetősen elégedettnek érezte magát. Szóval Marcella Astor ugyanolyan ostoba volt, mint mindig is. Azt hitte, Marcella Astor okosabb lett!

"Akkor nyugodt lehetek. Amíg nem értesz félre, addig minden rendben van!"

Chloe Mercer hamis boldogsággal mosolygott.

Marcella Astornak nem volt kedve eljátszani ezt a hosszú és unalmas jelenetet vele, ezért türelmetlenül megkérdezte: "Kellettem valamire?"

Chloe Mercer és az édesanyja egy rossz természetű és arrogáns emberré kényeztették, így a jelenlegi hangneme egyáltalán nem ébresztett gyanút Chloe Mercerben.

Ahogy az várható volt, Chloe Mercer egyáltalán nem vette észre Marcella Astor hozzáállását. Óvatosan körülnézett, és hirtelen közelebb lépett. Halk hangon a lány fülébe súgta.

"Napközben nem voltál elérhető a telefonodon. Caleb Ramsey majdnem megőrül az aggodalomtól! Épp most vár rád a kertben, kint. Menj gyorsan, és keresd meg!"

Ezeket a szavakat hallva Marcella Astor hidegen felnevetett magában. Ahogy az várható volt, pontosan ez volt Chloe Mercer. Amikor az egyik terv kudarcot vallott, egy másik várta őt, ami véget nem érően addig folytatódott, amíg meg nem ölte!

"Cella! Miért habozol? Végre sikerült rávenned azt a rosszfiút, Alaric Sinclairt, hogy lazítson az őrségén. Ez az utolsó esélyed!

Nem akarsz elszökni Caleb Ramsey-vel? Már megvette a repülőjegyeket!"

Látva Marcella Astor tétlenségét, Chloe Mercer továbbra is szította a tüzet, sőt, még meg is húzta Marcella Astor kezét, hogy kivezesse a kertbe, erőszakkal magával vonszolva.

"Odabent majd figyelek, nehogy jöjjön valaki!"

Miután ezeket a szavakat maga mögött hagyta, Chloe Mercer azonnal megfordult, és elfutott, mintha menekülne a helyzetből.

Marcella Astor hidegen bámult a sötét kertbe. Ez a jelenet pontosan olyan volt, mint az előző életében.

Sinclair Nagyapa és Alaric Sinclair ragaszkodására az eljegyzést még azután is megtartották, hogy a lány hatalmas zűrzavart okozott az eljegyzési vacsorán. Akárcsak most, Chloe Mercer is megjelent, és átadott egy üzenetet, látszólag jó szándékkal.

Akkor ő boldogan kiment a kertbe, hogy találkozzon Caleb Ramsey-vel. A szerelemtől elvakultan azonnal bevallotta az érzéseit Caleb Ramsey-nek, és még arra is hajlandó volt, hogy azonnal megszökjön vele.

Mindezeket azonban maradéktalanul hallotta Alaric Sinclair, aki nem sokkal ezután megjelent. Az az elborzasztó esemény, amit ez később okozott... Marcella Astor egyikre sem akart visszaemlékezni.

Tudta, mi történt, de hogy Chloe Mercer ne fogjon gyanút, nem utasíthatta vissza.

"Cella!"

Ahogy az várható volt, egy lágy és tiszta hang csendült fel a sötétségből.

Ez a hang azonban lúdbőrössé tette Marcella Astort, és megremegett az ordító dühtől. Legszívesebben odarohant volna, és letépte volna ennek a rongyos alaknak az arcát!

De ebben a pillanatban türtőztetnie kellett magát, és arra kényszerítette magát, hogy nyugodtan a hang irányába nézzen.

"Mit keresel te itt?"

Sietős léptek hangját követve egy fiatalember lépett elő a sötétségből. A halvány holdfény megvilágította az arcát, amely olyan szelíd volt, mint a jáde.

Caleb Ramsey megjelenése illett a nevéhez; olyan elegáns, mint egy jádefa a szélben, csodálatos megjelenésű.

Különben hogyan is szerethetett volna bele olyan mélyen Marcella Astor, a külsőségek szilárd híve? Egyes embereknél azonban a gyönyörű arc alatt csak egy mocskos szív rejlett!

"Cella, tudom, hogy utálsz. Én is utálom magam, amiért nem tudtalak elvinni ma nappal!"

Caleb Ramsey olyan arckifejezést öltött, amiről azt hitte, szomorú és fájdalmas.

"Miután megtudtam Alaric Sinclairről, felhívtalak, hogy gyere vissza a repülőtérre, hogy együtt elmehessünk, de nem tudtalak elérni a mobilodon. De nem adtam fel!"

Marcella Astor hidegen nézte Caleb Ramsey ügyetlen előadását. Kint amúgy is sötét volt, és a férfi nem láthatta az arckifejezését.

Természetesen Caleb Ramsey nem volt tisztában azzal, hogy mit gondol most Marcella Astor. Továbbra is el volt varázsolva a saját előadásától, miközben sokatmondó pillantást vetett Marcella Astorra.

"Tudom, hogy minden, ami az imént a teremben történt, nem az volt, amit akartál, ugye? Csak úgy tettél, mintha olyan jó lennél Alaric Sinclairhez, és mindenkit átvertél, hogy mindenki lazítson az őrségén.

Már megvannak a jegyek. Menjünk rögtön!"

Marcella Astor majdnem elhányta magát, miközben hallgatta a férfi szenvedélyes beszédét. Amikor épp ki akarta nyitni a száját, hirtelen hidegséget érzett a háta mögött.

Marcella Astor élesen érzékelte, hogy egy jeges tekintet irányul rá; az az ismerős hidegrázás, ami felülmúlta az éjszaka sötétségét... Alaric Sinclair!

Ahogy az várható volt, akárcsak az előző életében, Chloe Mercer csalta ide!

Látva, hogy a lány nem válaszol, Caleb Ramsey sietve kérdőre vonta.

"Cella, miért habozol? Mélyen szeretsz engem, nem igaz?"

Ahogy Caleb Ramsey ezt mondta, Marcella Astor tisztán érezte, hogy a mögötte lévő sötét aura hirtelen megmozdul. Úgy érezte, hogy egyetlen rossz szó is ahhoz vezetne, hogy a férfi azonnal egészben lenyelné, és még egyetlen csontja sem maradna meg!

Ebben a pillanatban döntött úgy Caleb Ramsey, hogy kihívja a sorsot maga ellen, és tényleg elindult felé. Még a kezét is kinyújtotta, hogy megfogja a lány kezét..."