Nagy könnycseppek gördültek le Chloe Mercer arcán. Ezzel a szánalomra méltó arckifejezéssel a férfiak könnyedén elhitték volna bármit, amit mond.

Ha nem tudta volna pontosan, milyen is valójában Chloe Mercer, Marcella Astor szíve is megesett volna rajta.

Minden e látszólag ártatlan arc miatt történt, amellyel az előző életében olyan csúnyán rászedték!

Vajon Chloe Mercer nem csak színlelte az ártatlanságot? Hiszen ő volt az, aki valóban ártatlan!

"Unokanővérem, túlságosan makacs voltam korábban. Milyen összetört lehettél, hogy átadtad nekem Caleb bátyámat, csak hogy boldoggá tégy engem!

"De most már minden jobb. Tényleg nem szeretem őt többé, úgyhogy nem kell tovább fenntartanod ezt a színjátékot.

"Valójában te és Ca- bátyám... nem, Caleb Ramsey nagyszerű párt alkottok!"

"Sok boldogságot kívánok nektek. Egy szemétláda és egy szajha, legyetek boldogok együtt örökké!"

Mondandója felénél Marcella Astor úgy érezte, hogy a "Caleb bátyám" túlságosan gusztustalan ahhoz, hogy kimondja, ezért azonnal a férfi nevének használatára váltott.

Ebben a pillanatban öntudatlanul is Alaric Sinclair ölelésében pihent, így lemaradt arról a kis döbbenetről, amely a férfi szemében átsuhant.

"Nem így van! Tényleg nem így van! Cella, hallgasd meg, mit akarok mondani..."

Chloe Mercer arca elsápadt az ijedtségtől. Ez egyértelműen egy Marcella Astornak állított csapda volt. Hogyan sülhetett el visszafelé?

Azonban ez a pánik csak egy másodpercig tartott, mielőtt Chloe Mercer ismét ártatlannak és szánalomra méltónak kezdett mutatkozni.

"Hapci!"

Marcella Astor szándékosan tüsszentett egyet, megszakítva Chloe Mercer szavait. Felemelte a fejét, pislogott nagy szemeivel, és szánalomra méltóan nézett Alaric Sinclairre.

"Azt hiszem, megfáztam..."

Alaric sötét szemei kissé összeszűkültek. A következő másodpercben menyasszonyként kapta karjaiba Marcella Astort, és elindult a terem felé.

Az egész incidens során Chloe Mercert teljesen levegőnek nézték, mintha ott sem lett volna.

"Mivel minden megoldódott, menjünk be gyorsan. Különben a benti vendégek nem fogják tudni, mi folyik itt."

Sinclair nagyapa könnyedén szólalt meg, és az idősebbek követték befelé. Teljesen figyelmen kívül hagyták a könnyes szemű Chloe Mercert.

Diane Lombard aggódva pillantott a lányára, majd gyorsan sarkon fordult, és követte Arthur Astort, hogy távozzanak.

Eddigi életében Chloe Mercert még sosem hagyták ennyire teljesen figyelmen kívül!

Ahogy dühösen bámulta a távolodó Alaric Sinclairt, aki Marcella Astort vitte a karjaiban, szorosan ökölbe szorította a kezét. Hosszú körmei a tenyerébe vájtak, de még a vért sem vette észre.

"Marcella Astor, a mai szégyenem csakis a te lelkeden szárad. A következő napokban kamatostul adom vissza!"

"Chloe! Miért tagadtad le ilyen hevesen a kapcsolatunkat Marcella Astor előtt? Tényleg nem szeretsz engem?"

A Chloe Mercer mögött álló Caleb Ramsey dühösen kérdőre vonta.

Az még rendben volt, hogy Marcella Astor, az a nő, akit nem szeretett, letagadta ezt, de ha Chloe Mercer teszi ugyanezt, azt már nem bírná elviselni.

"Még mindig nem érted a szívemet?"

Chloe Mercer könnyes szemmel fordult meg, és szánalmat keltően nézett Caleb Ramsey-re.

"Mindez a te érdekedben történik! A fenti helyzetben, ha nem vonom ki magam a képből, mit gondolt volna?

"Mi lett volna a családi vállalkozásotokkal? Mi lett volna a tervünkkel?"

Könnyeit látva Caleb Ramsey szíve meglágyult. Azonnal az ölelésébe vonta a lányt, és próbálta megvigasztalni.

"Kicsim, minden az én hibám. Megőrjített a düh! A jövőben hallgatni fogok rád! Ne sírj."

Caleb Ramsey elől rejtve Chloe Mercer arca elsötétült, és könnyei már rég elapadtak.

Megvető pillantást vetett Caleb Ramsey-re. "Ez az idióta, még csak meg sem közelíti Alaric egyetlen hajszálát sem!"

Kezdetben Chloe Mercert megfogta Caleb Ramsey családi háttere. Így, miközben Caleb Ramsey-t arra használta, hogy tönkretegye Marcella Astort, titokban flörtölt is vele.

Azonban amint Alaric Sinclair megjelent, Chloe Mercer igazán megértette, mit is jelent gazdag családból származónak lenni, és mit is jelent igazi férfinak lenni.

Nem akart mást, csak beházasodni a Sinclair családba. Caleb Ramsey puszta gyaloggá vált a kezeiben.

Ahhoz, hogy tönkretegye Marcella Astort, el kellett viselnie az undorát, és vonzalmat kellett színlelnie, hogy boldoggá tegye ezt az idiótát.

Miért? Az az idióta Marcella Astor könnyedén megszerezhette Alaric Sinclairt, de miben is érhetett fel őhozzá?

"Hapci!"

Alaric Sinclair egy vendégszobába vitte Marcella Astort, hogy pihenjen. Miután letette, a lány azonnal egy újabb tüsszentést hallatott.

Tényleg megfázott? Vagy Chloe Mercer átkozta őt titokban?

Ebben a pillanatban egy öltönyzakó landolt a testén, amely még mindig meleg volt a férfi testhőjétől.

Még ő maga sem érezte, hogy fázna, de a férfi már rég észrevette ezt az apró változást.

"Köszön... Ah!"

Marcella Astor épp csak kifejezni akarta háláját, amikor őt és a zakót is határozottan belehúzták a férfi ölelésébe, mire a lány ijedten felsikoltott.

"Kis Marcie, megfáztál?"

Alaric hangja mély és vonzó volt, mint egy cselló mély hangja. Mély varázst hordozott. "Kis Marcie-nak" szólította, és minden szavát mélységes vágyakozás fonta körbe. Más volt, mint ahogy mindenki más hívta.

Marcella Astor nem tudta megállni, hogy fel ne emelje a tekintetét, mely egyenesen abba a mély szempárba, azokba az elegáns vonásokba és az enyhén összeszorított ajkakba ütközött...

"Dobban! Dobban!"

Hirtelen úgy dübörgött a szíve a mellkasában, hogy minden más hangot elnyomott.

Marcella Astor kissé összeráncolta a homlokát erre a furcsa és ismeretlen érzésre, amihez nem volt hozzászokva. Vajon ez az érzés...

Nagyon közel voltak egymáshoz, különösen mivel ő pont ekkor emelte fel a fejét, Alaric Sinclair pedig épp lehajolt. Alig milliméterek választották el őket, leheletük összekeveredett, és az intim atmoszféra lassan szétáradt a levegőben...

Marcella Astor kissé lehunyt szemmel, meredten bámult Alaric Sinclairre. Kicsit mámorosnak érezte magát.

"Cella! Menjünk... Te jó ég! Alaric Sinclair! Mit csinálsz a húgommal?!"

Jasper Astor épp csak bedugta a fejét az ajtón, amikor meglátta az előtte zajló jelenetet. Dühösen rontott be, és elhúzta onnan Marcella Astort, mielőtt a lány egyáltalán felfogta volna, mi történik.

Nem, nem húzták el teljesen. Alaric Sinclair szorosan fogta a másik kezét.

A férfi hideg tekintete pengeéles volt, amikor Jasper Astor arcára szegeződött. A gyilkos szándék nagyon is valóságosnak tűnt.

"Engedd el."

Marcella Astor egy pillanat alatt tisztán érezte, hogy a szoba hőmérséklete vagy tíz fokot zuhant. Libabőrös lett.

Jasper Astor is megbánta a döntését. Az imént látta, ahogy meggyalázzák a húgát, és nem bírta türtőztetni magát. Most már mindennek vége... Vajon meg fog halni?

"Cella, a vacsora véget ért. Most már indulnunk kellene..."

Épp amikor Marcella Astor már azt hitte, hogy neki és második bátyjának befellegzett, az ajtó kinyílt, és egy magas, jól öltözött, szelíd kisugárzású férfi lépett be. Ő volt Marcella Astor legidősebb bátyja, Rowan Astor.

Neve a "szerény úriemberből" származott, aki szelíd, mint a jáde. Rá is illett a neve.

"Bátyám!"

Marcella Astor ezeket a szavakat segélykiáltásként kiáltotta. Bátyja láttán azonnal megnyugodott egy kicsit.

"Mit csináltok itt mindannyian?"

"S-s-semmit..."

Kihasználva második bátyja és az ördög meglepettségét, Marcella Astor azonnal elengedte mindkettejük kezét.

Ebben a pillanatban a hőmérséklet ismét lezuhant a szobában.

Egy csepp hideg verejték jelent meg Marcella Astor homlokán, és kényszerítette magát, hogy gyengéden szóljon az ördöghöz.

"Ric bátyám, ha nincs más, én most hazamegyek."

A "Ric bátyám" szavaknak mintha különleges varázserejük lett volna. A férfi hideg és kemény szemének sarkai fokozatosan megenyhültek, és a szoba hangulata sem volt már olyan nyomasztó.

"Alaric, mi most hazavisszük Cellát" - mondta könnyedén Rowan Astor.

Alaric Sinclair nem válaszolt, csak bólintott.

A vendégszobából kilépve Marcella Astor nagyot sóhajtott, és öntudatlanul is megveregette a vadul verő szívét.

Az imént miért vert olyan hevesen a szíve, amikor szemtől szembe állt Alaric Sinclairrel?