Édesanyja halála után Bates néni bánt vele a legjobban. Gyakorlatilag a saját lányaként szerette. Azonban az előző életében hallgatott Chloe Mercer szavaira, és azt hitte, hogy szolgálóként Bates néni anyáskodása csak egy kísérlet az ő irányítására.

Ezt követően nagyon rideg lett Bates nénivel, és megkövetelte, hogy a nevén ne szólíthassa. Ehelyett a tisztelet jeleként hozzá kellett tennie a "kisasszony" címet.

Ennek ellenére Bates néni még mindig nagyon jól bánt vele. Előző életében, miután börtönbe került, Bates néni többször is meglátogatta.

"Bates néni, jöjjön be!"

Marcella Astor bűntudattal telt szívvel felelt a kopogásra, és párnáját magához ölelve meredt az ajtóra.

"Cella kisasszony, az ifjú mester azt mondta, hogy szinte semmit sem evett a vacsoránál. Épp most melegítettem fel..."

Bates néni belépésének pillanatában lelkesen kezdett beszélni, de miközben mondta a magáét, megijedt, hogy Marcella Astor esetleg felidegesíti magát, ezért óvatosan elharapta a mondat végét.

"Köszönöm, Bates néni. Megiszom, amíg forró."

Marcella Astor lecsusszant az ágyról, elvette a tejet Bates néni kezéből, és azonnal inni kezdte.

Bates néni hitetlenkedve meredt Marcella Astorra. "Talán megigézték a fiatal kisasszonyt? Miért lett hirtelen ilyen szófogadó?"

"Cella kisasszony, maga..."

"Bates néni, a jövőben csak szólítson Cellának. Korábban éretlen voltam. Tudom, hogy csak a legjobbat akarja nekem. Megértem."

Bates néni megriadt. Az előtte álló, finoman kisminkelt és elegáns Marcella Astorra nézve mintha a múlt bájos, udvarias és kedves lányát látta volna.

Marcella Astor megértette, hogy Bates néni talán nem tud azonnal alkalmazkodni a változásához, és nem is tervezte túlságosan erőltetni a dolgot. Ahogy telt az idő, Bates néni lassan majd úgyis rájön.

"Ó, igaz. Bates néni, ez az ágytakaró és szőnyeg túlságosan is ronda.

"Kérem, segítsen találni valakit, aki holnap mindezt kicseréli. Ahogy a polcokon lévő furcsa kiegészítőket és a szekrényben lévő furcsa ruhákat is...

"Szabaduljon meg mindentől. A normál stílusú bútorzat megfelel... Bates néni? Min gondolkodik?"

Szavai felénél Marcella Astor észrevette, hogy Bates néni kábultan mered rá. Meglebegtette a kezét az arca előtt, és Bates néni magához tért.

"Semmi gond, mindjárt elintézem. Kisasszony... Cella, maga most már igazán felnőtt, megérett" - mondta Bates néni vörös szemekkel.

"Az embereknek végül fel kell nőniük, és meg kell tanulniuk, milyen embereket érdemes megbecsülni, és milyen embereket érdemes szeretni."

Marcella Astor sokatmondóan, halvány mosollyal válaszolt. Egyszerre felelt Bates néninek és beszélt hangosan, hogy saját maga is hallja.

...

Azon az éjszakán Bates néni segített Marcella Astornak kicserélni az ágytakaróját, a szőnyegét, sőt, még a függönyeit is.

A hófehér ágytakaró és a világosrózsaszín függönyök végre olyan hatást keltettek, mintha a szobája egy normális lány élettere lenne.

Miközben Marcella Astor zuhanyozás után elégedetten csodálta a szobáját, hirtelen meghallotta, hogy kinyílik az ajtó, és Chloe Mercer lépett be.

"Cella, alszol..."

Belépve és meglátva a teljesen megváltozott szobát, Chloe Mercer a döbbenettől elfelejtette a mondandóját.

Marcella Astor összevonta a szemöldökét. "Chloe unokanővérem, nem tudod, hogy kopogni kell, mielőtt bejössz?"

Chloe Mercer hozzászokott Marcella Astor egyenes hangneméhez, és nem érezte úgy, hogy bármi baj lenne. Mint mindig, egyenesen besétált, kihúzta Marcella Astor székét, és leült.

"Cella, mi mindig is ilyenek voltunk."

"Mindig is ilyenek voltunk..."

Marcella Astor hidegen felnevetett magában. "Tényleg azt hiszi, hogy ő is az Astor család része?"

Úgy tűnt, az első dolga az kell legyen, hogy elűzze Chloe Mercert az Astor családból...

Marcella Astor leült az ágy szélére, törülközőjével a kezében. Arckifejezése nyugodt volt, és könnyedén szólalt meg.

"Olyan késő van, szükséged van valamire tőlem?"

"Cella, miért vagy olyan hideg velem? Még mindig haragszol rám?

"Esküszöm, hogy semmi sincs Caleb Ramsey és köztem. Nem járunk!"

Hogy őszinteségét bizonyítsa, Chloe Mercer úgy tett, mintha le akarna térdelni. Azt hitte, Marcella Astor biztosan reagál majd erre, de váratlanul Marcella Astor semmit sem tett, hogy megállítsa.

Tekintetük találkozott, de Marcella Astor nem mondott semmit. Csak nyugodtan figyelte Chloe Mercert.

Chloe Mercer térdei a levegőben lebegtek, és a hangulat kimondhatatlanul kínossá vált.

"Cella, tényleg azt akarod, hogy letérdeljek előtted?" - kérdezte Chloe Mercer szánalmasan.

Könnyek csillogtak a szemében, miközben Marcella Astort nézte.

"Te akartál letérdelni. Én nem kényszerítettelek rá" - mondta Marcella Astor gorombán, anélkül, hogy megadta volna neki a kellő tiszteletet.

A valóságban épp el akarta hányni magát az undortól.

Csak ketten voltak itt. Semmi szüksége nem volt arra, hogy ártatlan arckifejezést öltsön, hiszen senki sem látta.

Chloe Mercer a fogát csikorgatta, de a felszínen úgy tett, mintha mi sem történt volna, és visszatért a székébe.

"Őszintén szólva, tényleg egyáltalán semmit sem érzel Caleb iránt? Még az ördög Alaric Sinclair arca előtt is el akart vinni magával!

"Ő igazán szeret téged!"

Ahogy az várható volt, csak azért jött, hogy kipuhatolja az érzéseit!

"Én már eljegyeztem magam. Tudod, milyen ijesztő Alaric Sinclair. Sajnos... Talán nem volt megírva a sorsban, hogy Caleb Ramsey és én együtt legyünk."

Marcella Astor szándékosan sajnálatot színlelve sóhajtott egyet. Arcán még a szomorúság nyoma is felfedezhető volt.

"Nem! Te és Caleb Ramsey a mennyben köttetett pár vagytok. Amíg kitartotok, senki sem választhat el titeket. Cella, bátornak kell lenned!"

Látva Marcella Astor hangulatát és reakcióját, Chloe Mercer fellélegzett. "Szóval Marcella Astor még mindig táplál érzelmeket Caleb Ramsey iránt. Ma csak színlelt Alaric Sinclair előtt."

Chloe Mercer bátorítóan beszélt, és ahogy mondta a magáét, egyre izgatottabb lett.

Marcella Astor nem akarta tovább hallgatni a fecsegését. Megjátszott boldogtalansággal fúrta arcát a párnájába, hogy elrejtse türelmetlenségét, és legyintett a kezével.

"Chlo unokanővérem, túl fáradt vagyok. Ne mondj többet. Hagyj egy kicsit egyedül gondolkodni."

"Cella..."

Chloe Mercer még mondani akart valamit, de Marcella Astor már nem szólt többet.

Attól is tartott, hogy ha túl sokat beszél, azzal gyanút ébreszt Marcella Astorban, ezért felállt és így szólt: "Akkor most megyek. Cella, ne legyél olyan szomorú. Segíteni fogok neked kitalálni valamit."

Az ajtó megnyikordult, és Chloe Mercer távozáskor becsukta maga mögött az ajtót.

A folyosón Chloe Mercer ártatlan tekintete elsötétült. Azonnal elővette a telefonját, és Caleb Ramsey számát tárcsázta, miközben a saját szobája felé sétált.

Benn a szobában Marcella Astor felemelte a fejét, és hidegen elmosolyodott az ajtó irányába.

Ha elmondaná az igazat, és elzavarná Chloe Mercert a házból, az túl könnyű kibúvó lenne számára!

Tízszeresét, százszorosát fogja Chloe Mercerrel átéltetni annak a nyomornak, amit az előző életében szenvedett el!

"Chloe Mercer, van bőven időm. Játszani fogok veled!"

Marcella Astor öntudatlanul a mellkasához kapott, szokásból a könnycsepp alakú drágakövet keresve, de nem talált semmit.

"A fenébe! A családi örökségem még mindig az ördögnél van!"

Marcella Astor riadtan felkiáltott, és arca elsápadt. Azonnal a telefonja után kutatott, mielőtt eszébe jutott volna, hogy a telefonját már eldobta...