Damian tekintete megkeményedett a nő dacossága láttán. – Akkor próbáld meg – mondta jeges hangon.

Serena felhorkant. Sarkon fordult, és büszkén, merev testtartással elviharzott. Maga mögött hagyta a csendes folyosót, és visszalépett a fő bankettterem fényűző káoszába. Tekintete végigsiklott a méretre szabott öltönyök és csillogó ruhák tengerén, Tessát keresve a hatalmas teremben. Látnia kellett, mi van a barátnőjével, és el akarta hagyni ezt a fojtogató közeget.

Mielőtt azonban rátalált volna, egy hirtelen árnyék állta el az útját.

Egy ezüsttálcát egyensúlyozó pincérnő egyenesen belé ütközött. Az ütközés erejétől egy teli pohár sötétvörös bor egyenesen Serena mellkasára fröccsent. A hideg folyadék azonnal beitta magát a bordó estélyi ruha finom anyagába, és úgy terjedt szét rajta, mint egy friss zúzódás.

– Mrs. Sinclair, nagyon sajnálom! – dadogta a pincérnő remegő kézzel, miközben az üres borospohár a csiszolt márványpadlóra gurult. Könnyek gyűltek a szemébe. – Igazán sajnálom!

Serena lenézett a tönkretett selyemre. Visszanyelte feltörő bosszúságát. – Semmi baj. Csak átöltözöm egy tiszta ruhába.

Elfordult, és egyenesen a hatalmas liftek felé vette az irányt.

Egy lágy csengőhang jelezte a fülke érkezését. A fényesre csiszolt acélajtók szétcsúsztak. Egy magas, tekintélyt parancsoló alak lépett ki rajta. Damian éles tekintete azonnal a nő mellkasán éktelenkedő sötét foltra tévedt.

Serena visszatartotta a lélegzetét. Megpróbált elosonni mellette az üres liftbe, de a férfi áthelyezte a testsúlyát, és gúnyos félmosollyal elállta az útját.

– Mi történt a ruhájával, Mrs. Sinclair?

Serena szorosan ökölbe szorította a kezét. Minden találkozás ezzel a faragatlan alakkal gúnyolódásba torkollt. Megemelte az állát. – Mr. Sinclair, emlékszik még arra, hogy ön a Sinclair Vállalat vezérigazgatója? Tekintélyes pozíciót tölt be. Nem érzi magát olcsónak, hogy ilyen kárörvendő arckifejezéssel áll itt?

– Ó, szóval a feleségem iránti gondoskodás olcsó dolog? – Végigmérte a nőt, ártatlan kíváncsiságot színlelve. – Akkor ezek szerint Mrs. Sinclair is olcsó nőnek tartja magát?

A liftajtók lassan csukódni kezdtek. Serena, aki egyetlen másodpercet sem akart tovább vesztegetni a férfi elmejátékaira, átfurakodott a széles vállak mellett, és beviharzott a fülkébe. Békés válást akart, e nélkül a folyamatos súrlódás nélkül. Mégis, a férfi száján kicsúszó minden egyes szó mintha arra lett volna kitalálva, hogy felbosszantsa, és felgyújtsa benne a vágyat, hogy kiverje belőle a lelket is.

Az acélajtók összezárultak, elzárva előle a férfi önelégült arcát.

Kint a folyosón, ahogy a lift lassan elindult felfelé, Damian a feszült pincérnőre emelte a tekintetét. – Szép munka – mormolta.

Az emeleten Serena a tükörképét bámulta az egész alakos tükörben, megdöbbenve a csereként kapott ruhákon.

Elméletileg a nagy banketttermekben különféle méretű estélyi ruhákat tartottak készenlétben vészhelyzetekre. A szekrény ehelyett bizarr választékot kínált. Végül kénytelen volt beérni az egyetlen ruhadarabbal, ami ráment: egy vastag, hosszú ujjú felsővel és egy nehéz, bokáig érő nadrággal. Gyorsan átkutatta a szekrény többi részét.

A többi ruha ugyan a mérete volt, de mind egytől egyig rémségesen festett. Idejétmúltak, előnytelenek és nevetségesek voltak. Egyetlen szó csengett a fülében, pontosan az a sértés, amit Damian odalent használt.

Groteszk.

Nyár közepe volt. Még a birtok légkondicionálása mellett is fojtogató volt a vastag ujjú felső és a nehéz nadrág. Ebben a szerelésben visszamenni a partira felért egy társadalmi öngyilkossággal. Ma volt az idős Sinclair mérföldkőnek számító kerek születésnapja, tele befolyásos emberekkel. Ha úgy jelenik meg, mint egy puritán, ő lesz az este vicce.

Damian gonosz mosolya villant fel az elméjében. A szeme tágra nyílt.

– Az a rohadék!

Ő tervelte ki. Minden oka megvolt azt hinni, hogy a férfi utasította a pincérnőt a bor kiloccsantására. Ő szervezte meg az egészet, hogy beleerőltesse ebbe a rémséges ruhába, és bolondot csináljon belőle az elit tömeg előtt. Ez kicsinyes bosszú volt. Korábban zavarba hozta a Mercer család szeretőit, és a férfi így vett elégtételt.

– Milyen aljas! – motyogta, miközben belemarkolt a csúnya felső anyagába.

Düh lángolt a mellkasában. A nadrág cipzárja felé nyúlt, készen arra, hogy visszavegye a borfoltos estélyijét. Inkább viselt tönkretett selymet, semhogy hagyja Damiant nyerni.

Mielőtt kigombolhatta volna a gallért, megrezdült a telefonja.

Tessa neve villant fel a képernyőn. Serena felvette.

– Serena, ments meg! Én... Ááá!

Tessa kétségbeesett sikolya visszhangzott a hangszóróból, amit egy hangos puffanás követett. A vonalat betöltötte a kemény padlón csörömpölő telefon hangja.

Serenában meghűlt a vér. – Tessa! Hol vagy?

Éles tárcsahang sípolt. A vonal megszakadt.

Újrahívta, de senki sem válaszolt.

Pánik markolt a mellkasába. A széken hagyta a borfoltos ruhát, és kirohant a szobából, ügyet sem vetve arra, hogy még mindig a groteszk nadrágkosztümöt viseli. Azonnal meg kellett találnia Tessát.

Végigsprintelt a folyosón. Amint befordult a sarkon, hatalmas felbolydulásra lett figyelmes. A vendégek nagy csoportja elállta az útját, egy zárt VIP-társalgó előtt gyülekezve és fojtott hangon pletykálva.

– Ez komoly? Tényleg ilyen durva volt a verekedés? – suttogta egy nő.

– Pokolian. Még csukott ajtón keresztül is lehet hallani a hangokat – kuncogott egy férfi.

– Milyen illetlenség, hogy ilyesmi történik az idős Sinclair születésnapi partiján!

– Vajon ki lehet az a szégyentelen nő...?

Szörnyű előérzet mardosta Serena gyomrát. A pletykák tökéletesen egybeestek Tessa váratlan hívásának időzítésével. Átfurakodott a suttogó tömegen.

Elérte a sor elejét, és szélesre tárta az ajtót. A bent elé táruló látvány letaglózta.

Tessa földbe gyökerezett lábbal állt a szoba közepén. Arca sápadt volt, minden szín kifutott belőle. Kifejezése megmerevedett, szeme tágra nyílt a tiszta pániktól. Megbénulva meredt a padlóra.

Serena követte barátnője tekintetét, pupillái összeszűkültek.

Egy gazdagnak tűnő fiatalember feküdt eszméletlenül a padlón. Szemei fennakadtak, a feje vérzett. Homlokán sötét vér csorgott végig, a fehér szőnyegre csöpögve, és hátborzongató glóriaként terülve szét körülötte. A bámészkodók levegő után kapkodtak, és rémülten hőköltök hátra.

Serena azonnal cselekedett. Térdre vetette magát a vérző férfi mellett, és ellenőrizte a légzését. Megkönnyebbülten fújt ki egy levegőt; még élt. Előkapta a telefonját, tárcsázta a segélyhívót, és egy textil szalvétát szorított a fejsebre, hogy elállítsa a vérzést.

Csak ezután nézett fel a halálra rémült barátnőjére. – Tessa, mi történt?

Tessa megremegett. Átkarolta magát, és remegő hangon kezdett dadogni.

– Egy... egy pincér jött oda hozzám az imént. Azt mondta, a társalgóban vársz rám. De amikor ideértem, észrevettem, hogy egy idegen van itt helyetted, és ő... megpróbált molesztálni!

Tessa egy zokogáson fuldokolt. – Harcoltam és küzdöttem, hogy elmeneküljek.

Tessa elmagyarázta, hogy megpróbálta felhívni Serenát, de a férfi kikapta a kezéből a telefont, és a padlóhoz vágta.

– Bepánikoltam – sírt Tessa, aki még sosem élt át ilyen rémisztő pillanatot. – Felkaptam a lámpát, és hozzávágtam, hogy leüssem.

Serena elméje sebesen járt. Tessa ártatlan volt. Ez volt az első alkalom, hogy Tessa elkísérte őt egy vacsorapartira, és senkivel sem volt haragban a vendégek közül.

Valaki szándékosan tervelte ki ezt a csapdát. Valaki belevitte őt egy erőszakos helyzetbe, hogy tönkretegye a hírnevét és megalázza Serenát.

Serena tekintete vad oltalmazással villant meg. Felnézett az ajtóban pletykálkodó tömegre.

Éles tekintete a tömegben álló Chloéra szegeződött.

– Te voltál az! – vádolta Serena.

A bűntudat szikrája villant át Chloe szemén. Kinyitotta a száját, hogy megcáfolja a vádat, de egy hirtelen zűrzavar megzavarta a tömeget.

– Félre az útból! Engedjenek át!

Egy kecses, kimért középkorú nő tört utat magának a vendégek között.

Amikor meglátta a véráztatta szőnyeget és a padlón fekvő eszméletlen fiatalembert, a döbbenettől egy pillanatra megtántorodott. Aztán előrerohant, térdre vetette magát a vérző test mellett, és hisztérikusan jajgatni kezdett.

– Declan! Drágaságom! Mi történt veled?!