Az Elysium Lounge súlyos basszusa a mellkasának feszült abban a pillanatban, hogy belépett. A klub, mely a város leghírhedtebb játszótereként volt ismert, csak úgy zsongott a villódzó neonfények alatt egymáshoz dörgölőző testektől. Tökéletes hely volt egy házasság tönkretételére.

Cora elfoglalt egy bárszéket a letisztult márványpultnál. Az asztalhoz csapott egy felespoharat. A borostyánszínű whisky végigégette a torkát, táplálva a megfontolatlanság ereiben fellángoló tüzét. Jelt adott a pultosnak, hogy töltsön még egyet. Az alattomos terv kikristályosodott az elméjében. Az anyósa olcsó inkubátornak nevezte. Declan beszennyezte az ágyukat. Ő pedig tízszeresen fogja ezt viszonozni. Ha már egy idegent használ fel arra, hogy bosszúbabát nemzzen, akár magasra is teheti a lécet. Az apa kiléte nem számított, de a gyerek lenyűgöző lesz, ha egy genetikailag megáldott példányt talál magának.

Megfordult a bárszéken, tekintete végigpásztázott a zsúfolt tánctéren. Másodpercekkel később megakadt a szeme egy tornyosuló sziluetten.

A férfi tekintélyt parancsoló testalkata még a kaotikus stroboszkópfénynél is uralta a termet. A VIP-részleg közelében állt, elegáns ruhába öltözött férfiak és elbűvölő nők áthatolhatatlan fala vette körül. Bár az árnyékok elrejtették a vonásait, a belőle áradó nyers erő mágnesként vonzotta.

*Ő jó lesz.*

Cora felhajtotta a második felest, az alkohol már zsongott a fejében. Vett egy megnyugtató, mély lélegzetet, a vállára vetette a haját, és megigazította a ruhája nyakkivágását. Tűsarkújában magabiztosan lépdelve átvágott a vonagló tömegen a célpontja felé.

Ahogy csökkent a távolság, Cora félrelépést színlelt. – Ó, annyira szédülök...

Előredőlt, szándékosan az idegen kemény mellkasának vetve a súlyát.

Abban a pillanatban egy pár nagy, erős kéz kulcsolódott a derekára. A férfi könnyed erővel kapta el. Az ismeretlen öleléshez préselődve Cora torka kiszáradt. A gazdag, férfias feromonok hulláma elárasztotta. Cédrus, pézsma és színtiszta dominancia. Az illat megzavarta az érzékeit, gyorsabban megfosztotta a józan eszétől, mint az olcsó whisky.

– Csodás illatod van... – mormolta a férfi közelségétől megrészegülve.

Körülöttük egyöntetű zihálás hallatszott. A kiöltözött kíséret és a kigyúrt testőrök döbbenten bámultak rá. Ki merészelte leszólítani ezt a férfit egy nyilvános helyen?

– Hölgyem, kérem, türtőztesse magát.

A hangja olyan volt, akár a jéghideg penge.

Cora jéggé dermedt. A fagyos, ismerős baritontól heves borzongás futott végig a gerincén. Hátravetette a fejét, kábult arckifejezése merő pánikba csapott át.

Egy éles metszésű arcba süllyedő, dermesztő, feneketlen szempárba bámult. A szíve megállt. Pislogott, ajkai rémülten nyíltak szét.

– G-Gideon bácsi? – dadogta, a szavak alig préselődtek ki az ajkai között.

*Te jó ég. Mi történik?* A város összes férfija közül gyakorlatilag Declan nagybátyját támadta le.

Mindenki ismerte Gideon Lockwoodot. Ő volt Wallace Lockwood fogadott fia, és a Lockwood Group birodalmának vitathatatlan örököse. A város leghatalmasabb, legkelendőbb agglegénye volt. Anyósa folyamatosan azon mesterkedett, hogy Gideon kegyeibe férkőzzön Declan karrierje érdekében, de a férfi könyörtelen és érinthetetlen volt. Soha nem méltatta őket figyelemre. Emiatt Cora korábban csak futólag látta őt.

Közelről férfimodelleket idéző vonásai megdöbbentőek voltak, de távolságtartó aurája egyenesen rettegéssel töltötte el. Hideg tekintetét úgy érezte, mintha egyenesen a koponyájába hasítana, és olvasna piszkos kis tervében.

– Gideon bácsi... S-sajnálom – suttogta lángoló arccal.

Az ismerős megszólítást hallva Gideon éles szemöldöke összerándult. Sötét szemeiben felismerés villant. Amit gyorsan undor követett. Elengedte a lány derekát, és hátralépett. Egyáltalán nem tűrte a manipulatív nőket, akik csak úgy a nyakába vetették magukat. Szó nélkül elfordította széles vállát, készen arra, hogy otthagyja a lányt a tömegben.

Cora pánikja az egekbe szökött, de egy új, kétségbeesett elszántság lett úrrá rajta. *Várjunk csak.* Ha bosszúra vágyik, mi lenne jobb módja annál, mintha a Lockwood család igazi királyához kötné magát? Ha behálózna egy ilyen aranybányát, az tönkretenné Declant.

– Gideon bácsi, várjon!

Előrelendült. Gideon megtorpant, és jeges közönnyel pillantott le rá.

Cora az alsó ajkába harapott, és könnyeket erőltetett a szemébe. Minden csepp sebezhetőségét bevetette, amivel csak rendelkezett. – Én... olyan levertnek érzem magam ma. Túl sokat ittam. – Felpislogott rá, a hangja remegett. – Nem aggódik, hogy teljesen egyedül hagy egy ilyen lepukkant bárban? Ez nem biztonságos a számomra.

Gideon arca kőmaszk maradt.

Látva, hogy a férfi nem reagál, Cora még rátett egy lapáttal az alakításra. Felszisszent, áthelyezte a testsúlyát, és lehajolt, hogy megdörzsölje a bokáját. – Különben is, azt hiszem, kificamítottam a bokám, amikor megbotlottam... Nagyon fáj.

Gideon ajka félmosolyra húzódott, a szeme megcsillant.