Marcella visszavonta hatalmas pszionikus energiáját Corbin belső birodalmából. A terminál azonnal csendült egyet, visszhangot verve a csendes, steril szobában.

"Vance kisasszony, ön sikeresen, hatvanöt százalékkal csökkentette a szennyezettségi szintet. Tisztítson meg még egyet, és több mint egy napi vitalitáspontot szerezhet. Csak így tovább."

Marcella érezte, ahogy őszinte mosoly húzza mosolyra az ajkát. Egyetlen kezeléssel több mint fél napnyi extra élettartamot szerezni fantasztikus üzlet volt.

Corbin pislogva kinyitotta a szemét. A rontás sűrű ködje szertefoszlott az elméjéből. Megpillantotta a nő meleg arckifejezését, és a lélegzete is elakadt. Sötét pír kúszott fel pikkelyes nyakán, és megült az arcán. Szíve vadul kalapált a bordái alatt.

*A pletykák nem mások, mint ócska hazugságok.* Csendes áhítattal bámult a nőre. *Vance kisasszony nem csupán erőfeszítés nélkül tisztítja meg a rendszeremet. Rám mosolyog. Hol van az a gonosz temperamentum, amiről mindenki beszél? Gyengéd, és a rezonanciája hihetetlen. Sosem hallottam még olyan nőstényről, aki szeme rebbenése nélkül egy teljes hatvanöt százalékkal vitte volna le a szennyezettséget. A legtöbb nőstény fukarkodik az energiájával, és alig bír tíz százalékot kipréselni magából.*

Marcella megkocogtatta a rezonanciaplatform üveg vezérlőpaneljét. A nehéz fémbilincsek sziszegve kioldódtak, elengedve a férfi csuklóját és bokáját. "Minden kész."

Corbin feltápászkodott, és kihúzta a harapásvédőt a szájából. Érdes, kígyószerű pikkelyei mintha megújult, egészséges fénnyel csillogtak volna, most, hogy a mérgező iszap többé nem nyomta el természetes vitalitását. Hangja beleremegett a nyers érzelembe. "Nagyon köszönöm, Vance kisasszony."

Marcella odasétált az elegáns munkaasztalhoz, és helyet foglalt az ergonomikus székében. "Nincs mit. Ez a munkám."

*És ez tart életben,* tette hozzá gondolatban, némán.

Corbin sután ácsorgott a tolóajtó mellett. Vetett még egy utolsó, áhítatos pillantást a nő felé, mielőtt kicsusszant a folyosóra. Egy másodperccel később termináljának digitális háttere felvillant egy villogó borravaló-értesítéssel.

Marcella felvonta a szemöldökét. Nyolcszáznyolcvannyolc érdempont és tízezer galaktikus kredit.

*Ez hihetetlenül nagylelkű.* A legkisebb bűntudat nélkül fogadta el az utalást. Egy lánynak sosem lehet túl sok pénze egy ilyen veszélyes világban. A terminál emellett megjelenítette a hivatalos rendszerkifizetését is: hatvanöt érdempontot és hatszázötven galaktikus kreditet. Ilyen gördülékenyen pénzt keresni mámorító érzés volt.

A túlélésért kétségbeesetten küzdő hím teriánok általában a Rezonanciatrony előtt táboroztak, puszta esélyt remélve arra, hogy felszabadul egy időpont. Így amikor Marcella megérintette a következő klienst behívó gombot, a nehéz ajtó alig néhány perccel később már csúszott is szét.

A következő egy órában úgy működött, mint egy jól olajozott gépezet. Újabb hat egycsillagos hím teriánt irányított a hideg fémplatformra. Mindegyikük a teljes vad őrület határán tántorgott be a szobába. Némelyiküknek cakkos macskafülei rángatóztak a kíntól, míg mások nehéz, pikkelyes farkukat vonszolták a padlón. Belső monitorjaik veszélyes, rikító vörös fénnyel villogtak a kilencvenöt százalékos szennyezettségnél. Ketyegő időzített bombák voltak. A nő minden alkalommal kezdeményezte a kapcsolatot, és elárasztotta fertőzött ereiket az ő S-szintű, zöld pszionikus energiájával. A rendszereikben lévő aljas fekete füst úgy olvadt el, mint a hó a tűző napon. A monitorok minden alkalommal biztonságos harminc százalékra zuhantak, és megnyugtató zöldre váltottak.

Távozáskor szinte imádták a földet, amin a nő járt. Kivétel nélkül mindannyian nagylelkű borravalót adtak, minden egyes digitális utalás súlyosabb volt az előzőnél. Kevesebb mint kilencven perc alatt Marcella több vagyont halmozott fel, mint amennyit a Kék Bolygón egy egész évnyi kimerítő fizetés és bónusz jelentett volna.

Míg ő dolgozott, az AetherWeb kaotikus őrületbe süllyedt. Két hatalmas, felkapott téma sajátította ki a fő fórumot.

*„Vance kisasszony rezonanciája után a szennyezettségi szintem 95%-ról 30%-ra esett!”*

*„Mikor nyílnak meg újra Vance kisasszony rezonancia-időpontjai foglalásra?”*

A hozzászólások ezrével árasztották el a felületet.

*„Most vicceltek velem? 95-ről le 30-ra? Vance kisasszony szó szerint egy istennő.”*

*„A szennyezettségi szintem 95%-on, a piros tartományban van. Bestiaisten, kérlek, könyörülj a lelkemen. Hadd foglaljak egy rezonancia időpontot Vance kisasszonyhoz.”*

*„Miért mind 1-csillagos teriánok? Vance kisasszony, kérjük, nézzen ránk, 2-csillagos teriánokra is! Nekünk is szükségünk van önre!”*

*„Vance kisasszony, térden állva könyörgöm, nyissa meg a foglalási jelentkezési csatornát. Kiürítem a bankszámlámat egy borravalóért!”*

Tudomást sem véve az általa okozott digitális összeomlásról, Marcella hátradőlt a székében, és a következő lépésén gondolkodott. A rendszer csendült egyet az elméjében, és materializálta a holografikus műszerfalát.

*Vitalitáspontok: 5,1 nap.*

*Karmapontok: 0,7.*

*Elérhető Célpontok: Minden hím terián.*

*Elérhető Partnerek: Dante Alarie, Cassian Vane, Xander Croft, Ryker Vossen, Kaelen Bellerose.*

A rendszer gépies hangja némi bátorítással csendült fel. "Vance kisasszony, a pszionikus energiafogyasztása jelenleg csak tíz százalékon áll. Bőségesen elegendő energiája van a rezonancia ülések folytatásához."

Marcella a hátralévő rongyos öt napnyi élettartamot bámulta. A mellkasában kúszó rettegés elfojtotta a pihenés minden gondolatát. "Rendben."

Előhívta a konfigurációs beállításokat. Ujjai a virtuális billentyűzeten repkedtek. Tizennégy hely. Egycsillagos természetfeletti képességszint. A szennyezettségi szint a kilencven és kilencvenöt százalék közötti veszélyzónára korlátozva.

Rányomott a megerősítésre. A helyek alig két másodperc alatt eltűntek a képernyőről.

Marcella pislogva nézte az üres várólistát. *A kattintási sebességük egyenesen rémisztő.*

Töltött magának egy friss csésze feketekávét a sarki gépből. Alig itta meg az első kortyot, amikor a nehéz ajtó kinyílt.

Egy lihegő hím terián esett be a szobába. "Vance kisasszony!"

Marcella letette a bögréjét a poháralátétre. "Ez gyors volt?"

Dalton Rhys kifújta magát, és szégyenlős vigyort villantott. "Vance kisasszony, én valójában a Rezonanciatronynak dolgozom."

A nő megértően felvonta a szemöldökét. *Hazai pálya előnye.*

A férfi szkennerje kilencven százalékos szennyezettségi szintet mutatott. Marcella a foglalkoztatási státuszától függetlenül nem keresett kiskapukat az alapvető biztonsági protokollokon. A fémplatformhoz irányította, és megbizonyosodott róla, hogy a vastag harapásvédő szilárdan rögzítve van a fogai között, mielőtt kezdeményezte volna a mély pszionikus kapcsolatot.

Percekkel később a tisztítási folyamat befejeződött. A nehéz fémpántok mechanikus sziszegéssel oldottak ki. Dalton hirtelen felült, és az új, harminc százalékos státuszát mutató digitális monitort bámulta. Remegett, szemében kövér könnyek gyűltek össze, és potyogtak le az arcán.

"Vance kisasszony, ön egy csodatévő! Mindenemet önnek adom borravalóként. Még az életemet is feláldozom önért!"

Marcella teljesen némán bámult rá.

*Nyugodj meg, haver. Csak azt kapjuk egymástól, amire szükségünk van.*

A maximális hatékonyság érdekében a délelőtti időpontokat a Rezonanciatronyban vagy annak közelében tartózkodó hímekre korlátozta. Lehajtotta a fejét, és hadba vonult a szennyezettség ellen. Mire az óra elütötte a delet, egyetlen, megszakítás nélküli etapban megtisztított további tizennégy egycsillagos hímet.

Példátlan munkamorálja sokkhullámot küldött végig az AetherWeben. A nőstény teriánok egyszerűen nem dolgoztak ilyen keményen. A Rezonanciatrony személyzete szinte sírt az örömtől. Egy ezüst kocsit toltak be a szobájába, megrakva egy extravagáns, gőzölgő ebéddel.

A személyzet vezetője mélyen meghajolt. "Vance kisasszony, tiszta szívünkből köszönjük a kemény munkáját. Ezt a prémium ebédet kifejezetten az ön számára készítettük. Ha bármire szüksége lenne, kérjük, ne habozzon parancsolni nekünk. Jó étvágyat kívánunk."

Marcella bólintott, és elfogadta az ételt. Kicsomagolta az ebédet, amely tökéletesen átsütött prémium idegen húsokat, élénk, egzotikus zöldségeket és egy gőzölgő tál illatos húslevest tárt elé. Királyi lakoma volt, éles ellentétben a kimerítő küzdelemmel, amihez hozzászokott. Ahogy belevágott a zsenge húsba, és bekapta az első ízletes falatot, ismét előhívta a műszerfalat.

*Vitalitáspontok: 13 nap.*

*Karmapontok: 2,1.*

A többi statisztikát figyelmen kívül hagyta, és lenyelte a falatot. "Rendszer, mit gondolsz, meg tudok keresni egy teljes hónapra való vitalitáspontot ma?"

A rendszer hangja szédültnek tűnt. "Vance kisasszony, ön abszolút képes rá! A hatalmas pszionikus erejének eddig mindössze harminc százaléka fogyott el. Ön zseniálisan teljesít."

Marcella szorosabbra fogta a fémvilláját. Végre megértette az S-szintű besorolás puszta, rémisztő nagyságát. A közelgő halála miatti fojtogató szorongás egy töredéknyit enyhült. Egy egész hónapnyi élet biztosítása egyetlen nap alatt mindent megváltoztatott.

"Rendben, akkor ma délután is folytatom a darálást."

Módszeres sebességgel fejezte be az étkezést. Félretolta az üres tányérokat, és visszahívta a munkafelületet. A determináció vad aurája sugárzott belőle. Ismét módosította a paramétereket.

Huszonnyolc hely. Egycsillagos besorolás. A szennyezettség kilencven és kilencvenöt százalék között.

Megnyitotta a csatornát. A helyek azonnal elpárologtak.

Az AetherWeb egy második, digitális sikoltozásba torkolló őrületbe robbant be.

*„Aaaah! Vance kisasszony rezonancia ülései újra megnyíltak, és én mégis lemaradtam!”*

*„A fenébe, ki halmozta fel a helyeket? Azonnal veszek egyet. Ezer érdempont és százezer galaktikus kredit. Mondd az árat!”*

*„A francba vele, én tízezer érdempontot és egymillió galaktikus kreditet ajánlok!”*

*„Miért vannak a beállítások 1-csillagos hímekre zárolva? Vance kisasszony, könyörgöm, vessen egyetlen pillantást ránk, 2-csillagos teriánokra!”*

Marcella ignorálta a zajt. Az óra elütötte a délután kettőt, az ajtó pedig kinyílt, feltárva a következő kliensét.

A délután a romlott erek megtisztításának ismétlődő, nagy téttel bíró ritmusába mosódott. Férfit férfi után irányított a platformra. A teriánok belső birodalmainak sötét füstje erőfeszítés nélkül megadta magát az ő ragyogó zöld pszionikus energiájának. A szoba folyamatosan zümmögött a pirosról zöldre váltó orvosi szkennerek hangjától. Az ózon és a steril fém halvány szaga töltötte be a levegőt. Szinte meg sem állt vizet inni. Az idő kifolyt az ujjai közül, ahogy átküzdötte magát a hatalmas várólistán.

Közvetlenül este öt előtt a nehéz fémpántok utoljára sziszegtek fel, és nyíltak ki. Marcella nézte, ahogy a negyvenkilencedik kliens kisétál a rezonanciaszobából, hatalmas borravalót hagyva maga után.

Hágyott a székében. Az adrenalin végül bezuhant, nehéz, sajgó fáradtságot hagyva a csontjaiban. Pszionikus energiatartalékai hetven százalékra merültek.

A rendszer lágyan csendült fel, érzelmi támogatást nyújtva az adatok mellett. "Vance kisasszony, köszönjük a mai, hihetetlenül kemény munkáját!"

A holografikus műszerfal felvillant.

*Vitalitáspontok: több mint harminc napra biztosítva.*

*Karmapontok: 4,9.*

Marcella a harminc napot bámulta. A szoros, fájdalmas csomó a mellkasában feloldódott. A pszichológiai megkönnyebbülés mély hulláma mosott végig rajta, amiért megérte a brutális fizikai kimerültség. Kikapart egy hónapnyi életet ennek az őrült világnak a torkából.

Megdörzsölte lüktető halántékát. "Rendszer, mikor fog a pszionikus energiám teljesen felépülni ebből?"

"Vance kisasszony, egy jó éjszakai alvás ma este helyreállítja a tartalékait."

A benne lakozó könyörtelen túlélő bólintott. "Rendben. Akkor holnap is folytatom."

"Vance kisasszony, talán megfontolhatná, hogy tartson egy kis megfelelő pihenést." A rendszer valójában aggódónak tűnt, bár a gépies tónus alatt extázisban volt. Egy gazdatest, aki hisztérikus rohamok nélkül őrli végig a feladatokat, ritka csoda volt.

Marcella csendben felhorkant. *Arról van szó, hogy nem akarok pihenni? Nem, az én ketyegő időzített bomba életem nem engedi. Már csak a puszta emléke is annak, hogy milyen közel voltam a halálhoz, égeti a tüdőmet.*

Megköszörülte kiszáradt torkát, és a következő akadályra terelte a figyelmét. A napok megkeresése nagyszerű volt, de maximalizálnia kellett a hatékonyságát.

"Kíváncsi vagyok. Hány kétcsillagos hím teriánnal tudnék sikeresen rezonálni, ha elégetném a pszionikus energiám hetven százalékát?"

A rendszer adatbázisa tartalmazta a pontos számításokat, de szándékosan rejtve tartotta az információt. Marcellának magának kellett tesztelnie ezeket a határokat.

"Meg tudja csinálni, Vance kisasszony!"