Marcellának nem volt vesztegetni való ideje. Figyelmen kívül hagyta a rendszer kitérő ujjongását, és előhívta a holografikus munkaportál felületet. Meg kellett terveznie a másnapi beosztását, de ujjai megdermedtek a ragyogó vezérlőpanel felett. A képernyő sarkába rejtve egy bizonyos funkció megragadta a tekintetét.

A *Kollektív Rezonancia* szavak éles kék betűtípussal villogtak.

Az elméje kiürült. A megbánás súlyos hulláma csapódott a mellkasának. Az összes óra, amit a kliensek egyenkénti kezelésével töltött, lepergett a szeme előtt.

"Szóval a kollektív rezonancia egy létező funkció. Annyi időt pazaroltam el ma!" Marcella csikorgatta a fogát, és a levegőt méregette. "Rendszer, miért nem szóltál előre a kollektív rezonanciáról?"

A rendszer egy másodpercig némán maradt, mielőtt hebegő, gépies választ adott volna. "Sajnálom, Vance kisasszony. Kiment a fejemből. Tekintse a mai negyvenkilenc teriánt puszta gyakorlásnak, hehe."

Marcella a szemét forgatta. Jelenlegi helyzetében az idő szó szerint az életet jelentette. Egyetlen másodpercet sem engedhetett meg magának elpazarolni, de a hibán való rágódás nem forgatta volna vissza az idő kerekét. Megérintette a képernyőt, hogy hozzáférjen az új menühöz.

"Csak most az egyszer. Többet ne forduljon elő."

A rendszer érzékelte változó hangulatát, és azonnal hízelgésre váltott. "Vettem! Vance kisasszony, ön őszintén szólva a legjobb ember a bolygón. Senki más a közelébe sem ér!"

"Hízelgő," motyogta Marcella az orra alatt.

Megnyitotta a kollektív rezonancia ülések jelentkezési oldalát. Ujjai a digitális billentyűzeten repkedtek. Létrehozott egy új csoportot ötven elérhető hellyel. A természetfeletti képességszintet az 1-csillagos kategóriában maximalizálta, és a megkövetelt szennyezettségi szintet kilencven és kilencvenöt százalék közé állította be.

Megállt, és megkocogtatta az állát. Fel kellett készülnie a magasabb szintű kliensekre is. Átlépett az egyéni rezonancia fülre, és megnyitott két exkluzív időpontot. Ezeket a 2-csillagos természetfeletti képességszintre zárolta, megtartva a kilencven és kilencvenöt százalék közötti szennyezettségi szinteket.

Abban a pillanatban, hogy rányomott a közzétételre, az AetherWeb őrületbe robbant. A csillagközi hálózat küzdött, hogy megbirkózzon a hirtelen megugró forgalommal.

*„Ahhh! Kollektív rezonancia! Elcsíptem egy helyet Vance kisasszony ülésén!”*

*„Te jó ég, Vance kisasszony végre észrevett minket, 2-csillagos teriánokat. Kaptam egy rezonancia időpontot!”*

*„Én is kaptam egyet. Hála istennek, hogy a rezonanciarendszerre voltam tapadva.”*

*„Kijelentem, itt és most. Vance kisasszony hivatalosan a legkeményebben dolgozó és legelhivatottabb nőstény valaha. Negyvenkilenc 1-csillagos hímmel rezonált egyetlen nap alatt, és a szennyezettségi szintjük hatvan-hatvanöt százalékkal csökkent.”*

*„Ez tényleg rendben van így? Ha Vance kisasszony csak tíz százalékkal csökkentette volna minden hím terián szennyezettségi szintjét a rezonancia során, ma legalább háromszáz teriánt tudott volna kezelni. Kiégeti magát értünk!”*

*„Fogd be. Minden a nőstény akaratát követi. Amit Vance kisasszony akar, azt megkapja. Ha nem kaptál helyet, az egyszerűen a te balszerencséd.”*

*„Komolyan, cipzárazd be. Ha Vance kisasszony úgy dönt, hogy nem dolgozik a Rezonanciatronyban azért, mert te panaszkodtál, a csillagközi rendszer minden teriánja a nyomodba ered.”*

Marcella ignorálta a görgető szövegfalakat, és leállította a portál felületét. Fogta a táskáját, és elindult kifelé a Hangolási Központból.

Egy elegáns, önvezető légkocsi várt rá a járdaszegélynél. A jármű az új, S-szintű státuszához tartozott. Bácsúszott a plüss bőrülésbe, és egy hosszú sóhajt engedett ki. Az ajtók légmentesen záródtak, kizárva a nyüzsgő utca zaját.

A rendszer abban a pillanatban csendült fel, amint a légkocsi becsatlakozott az égi forgalomba. "Vance kisasszony, az öt társa kérvényezte a Holokom számának hozzáadását. Ne felejtse el jóváhagyni őket. Ha lefekszik velük, az megnövelheti a pszionikus erejét!"

Marcella félrenyelte a nyálát, és a kezébe köhögött. "Pajkos rendszer."

"Én csak azt tükrözöm vissza, ami ön."

Megdermedt. A rendszernek tulajdonképpen igaza volt, és a nő nem tudott jó ellenérvet felhozni. Elfogadta saját szégyentelen természetét, és előhívta a Holokom eszközét. Megérintette a ragyogó képernyőt, és jóváhagyott négyet az új társ-kérelmek közül. Kaelen nem vette a fáradtságot, hogy küldjön egyet, Xander pedig egyetlen szó nélkül küldte el a kérelmet. Xanderét csak elolvasta, de nem válaszolt, és inkább a bejövő üzenetekre koncentrált.

Dante az egész délutánt az AetherWeb felkapott híreinek figyelésével töltötte. A büszkeség hullámát érezte, ahogy nézte, amint a csillagközi közösség a nő könyörtelen munkamorálját dicséri. A Holokom hangerejét is maximumon tartotta, várva az értesítési csengőt.

Abban a pillanatban, hogy a nő jóváhagyta a kérését, Dante egy túlfűtött üzenetet lőtt ki.

*„Vance kisasszony, üdvözlöm! Dante vagyok. Alig várom, hogy hátralévő életünket együtt töltsük!”*

Marcella a szöveget bámulta. Még nem is találkozott vele személyesen. Fogalma sem volt, hogy jó a személyisége, vagy vonzó-e az arca. Egy életen át tartó együttlétet ígérni egy szöveges üzenetben nevetségesnek tűnt.

Egy semleges választ gépelt vissza. *„Üdvözlöm, Dante.”*

A lakásában ülve Dante a rövid választ meredten nézte. A csalódás éles nyilallása hasított a mellkasába, de gyorsan lerázta magáról. Biztosítania kellett a helyét a nő oldalán.

*„Vance kisasszony, holnap költözöm be önhöz.”*

Marcella elmosolyodott a képernyő láttán. *„Rendben!”*

A következő értesítésre lapozott. Cassian kiszámított stratégiával közelítette meg a helyzetet. Kihagyta az érzelmi kinyilatkoztatásokat, és egyenesen a hasznosságot célozta meg.

*„Vance kisasszony, itt Cassian. Keményen dolgozott ma. Ma este költözöm be. Mit szeretne enni? Épp a szupermarketben vagyok.”*

Csatolt egy nagy felbontású fotót a frissáru-részlegről. Élénkzöld zöldségek és prémium hússzeletek töltötték ki a keretet. Cassian tudta, hogy természetfeletti képességei és orvosi szakértelme értékesek, de a főzőtudománya volt a végső fegyvere. A leggyorsabb út egy nőstény szívéhez a gyomrán keresztül vezet. A közös étkezés megerősítette a köteléket egy hím terián és a nősténye között. Gondolkodott rajta, hogy meghívja egy elegáns étterembe, de ha a saját otthonában főz neki, az sokkal mélyebb intimitást teremt.

Marcella a fotót bámulta. A gyomra hangosan megkordult. Kihagyta a vacsorát, hogy befejezze a rezonancia várólistáját. Ha a férfi ma este be akar költözni és főzni, semmi okát nem látta a visszautasításnak.

*„Szia, Cassian! Sült csirkét, rántott halfilét, marhapörköltet, serpenyőben sült sertéskarajt és tyúkhúslevest kérek.”*

Cassian a húsospult közelében állt, és halkan felkuncogott. Imádta, hogy a nő nem színlelt udvariasságot, és nem volt álszerény az étvágyával kapcsolatban.

*„Rendben.”*

Marcella megnyitotta a harmadik üzenetfolyamot. Ryker szövege a habozás súlyos tónusát hordozta.

*„Üdvözlöm, Vance kisasszony. Itt Ryker. Az Aurelia Bolygó 3. szám alatt lakom. Nem fogok tudni azonnal beköltözni önhöz. Remélem, nem bánja.”*

A nő felvonta a szemöldökét. Az óvatos fogalmazás miatt inkább hangzott úgy, mint egy ideges újonc, semmint egy erős társ.

*„Üdvözlöm, Ryker. Egyáltalán nem bánom. Jó utat!”*

Ryker háromszor olvasta el az üzenetet. Hideg kígyóterián-vére hevesen áramlott az ereiben. A nő tényleg aggódott a biztonságáért. Felgyorsította a csomagolást, hevesen verő szívvel dobálta a nászajándékokat a poggyászába. Még mindig azon tűnődött, hogy egy olyan ragyogó nőstény, mint ő, valaha is képes lenne-e szeretni egy olyan hidegvérű lényt, mint ő, de az üzenete adott neki egy szikrányi reményt.

Marcella lezárta a Holokomot, és hátradőlt. Xander és Kaelen üzeneteinek hiánya nem zavarta. Jobban szerette a lépcsőzetes érkezéseket. Öt domináns hím terián egyidejű kezelése rémálomnak tűnt. Ha egyenként kellett foglalkoznia velük, megvolt a lélegzetvételnyi ideje ahhoz, hogy megértse a személyiségüket.

A légkocsi megkezdte a süllyedést. Az Obszidián Völgy csillogó sziluettje bontakozott ki előtte. Csak az A-szintű és S-szintű nőstények rendelkeztek azzal az engedéllyel, hogy ezekben a prémium szektorokban élhessenek. A jármű átsiklott a biztonsági kapukon, és simán landolt egy hatalmas, modern menedékhely felhajtóján.

Egy S-szintű robotkomornyik várt rá a makulátlan bejárati lépcsőkön. A napot azzal töltötte, hogy minden csekély ingóságát átszállítsa a C-szintű rezidenciából ebbe a luxusbirtokba.

Marcella kiszállt a kocsiból. A Rezonanciatrony fáradalmai egy pillanat alatt elszálltak. Kikerülte a robotkomornyikot, és elkezdte felfedezni az új területét.

A rezidencia három kiterjedt emeletet foglalt magába. Egy buja, gondozott kert ölelte körbe a hátsó részét, ami egy csúcstechnológiás mélygarázshoz vezetett. Körbejárta az első emeletet, végighúzva a kezét az egyedi bútorokon a hatalmas nappaliban. A konyha csúcskategóriás gépekkel volt felszerelve, és egy elegáns étkezőhöz kapcsolódott. Egy csendes dolgozószoba és egy teljesen felszerelt edzőterem tette teljessé a földszintet.

Felfutott a lebegő lépcsőn a második emeletre. Egy hosszú folyosó nyúlt el előtte, tizenegy egyforma ajtóval szegélyezve. Bepillantott a folyosó végén lévő főhálószobába. Hatalmas volt, padlótól mennyezetig érő ablakokkal és egy luxus, saját fürdőszobával. A tíz vendégszoba tágas és makulátlan volt.

Folytatta az útját a harmadik emeletre. Ezen a szinten még öt vendégszoba kapott helyet, így a számuk tizenötre emelkedett. A legfelső emelet másik fele egy gyönyörű, üvegezett télikertbe és egy völgyre néző, fűtött úszómedencébe nyílt.

Marcella a télikertben állt, és elmosolyodott. Az elégedettség mély érzése öntötte el. Végre abban a fajta luxuskúriában élt, amiről a sivár előző életében csak álmodott.

Neki támaszkodott az üvegnek, és összefonta a karját. "De komolyan, miért van tizenöt vendégszoba? Arra céloz a rendszer, hogy tizenöt társat kellene befogadnom?"

Megrázta a fejét, és elhessegette a gondolatot. Majd kezeli a káoszt, ahogy az érkezik. Megfordult, és elindult vissza a lépcső felé. Ahogy leereszkedett a második emeletre, kipillantott a szemközti ingatlanra néző nagy folyosói ablakon.

A lélegzete elakadt. Egy hím terián állt a közvetlenül az utca túloldalán lévő rezidencia ablakában.

Marcella azonnal felismerte éles vonásait és impozáns kiállását. Garrick Foley volt az. A regény egyik férfi főszereplője, aki a női főszereplőhöz, Sylviához kötődött.

A szorongás éles rohamaként hasított a mellkasába. Közvetlenül a főszereplő gárdával szemben lakott. Pontosan azok az emberek lettek a szó szoros értelmében a szomszédai, akiket az eredeti teste kínzott.

A szája széle megrezzent. A főszereplő elkerülése most már lehetetlen volt. A szorongás ugyanolyan gyorsan elillant, ahogy jött, és hideg, pragmatikus magabiztosság vette át a helyét. A cselekmény már abban a pillanatban megváltozott, ahogy ebbe a világba érkezett. Az ő lélektöredéke zaklatta Sylviát és a társait, Sylvia pedig visszavágott. Az ő elméjében a számla ki volt egyenlítve.

"Amíg törődöm a saját dolgommal, és nem keverem a bajt, Sylviának semmi oka, hogy velem foglalkozzon."

Ott állt a folyosón, átbámult az üvegen, és tekintete összefonódott Garrick Foley-éval a csendes utca túloldaláról.