Siena szemszöge

Dante zavart meg.

Ott állt az ajtóban, lazán a keretnek támaszkodva, arcán lusta mosollyal.

„Dante” – sóhajtottam, a szívem hevesen vert, ahogy kihúztam magam, remélve, hogy nem árultam el túl sokat. Napok óta egyedül voltam ebben a villában. Mindig azon tűnődtem, hová tűnt, de senki sem vette a fáradságot, hogy válaszoljon. Evés. Fürdés. Alvás. Csak ez számított számomra. „Visszaj