Marcella.

Leroskadok a tönkretett üzlet padlójára. Oly mélyen zokogok a tüdőmből, hogy az erő azzal fenyeget, hogy eltöri a bordáimat. Az áruház tulajdonosa kilép a búvóhelyéről, egy összetört vitrinpult mögül. Suttogva közli, hogy nekem kell eltakarítanom a Torin által okozott rendetlenséget. Én csak meredek rá az elmosódott látásomon keresztül. Hogy lehetne köztünk vége Torinnal? Egy új életet hordozok a méhemben, egy apró, titkos részét, aminek a létezéséről még csak nem is tud. Fonom a karomat a hasam köré, és addig sírok, amíg már semmi sem marad bennem.

Kicsivel éjfél után érek vissza a falkaházba. A testem sajog. A csontjaim zúzódottnak és üresnek tűnnek, egy lélekőrlő kimerültség súlya alatt. Még arra sem veszem a fáradságot, hogy felkapcsoljam a villanyt a szűkös szobámban. Egyenesen a bevetetlen ágyamba mászom, és hagyom, hogy az elkeseredett zokogás ismét átvegye az irányítást. Ez az a fajta sírás, amely felszaggatja a torkod hátsó részét, és ami után a sötétben csak kapkodod a levegőt.

A felismerés fizikai ütésként ér a gyomromba. Az idősebb férfi, akibe korábban a boltban beleütköztem, Ryker volt. Illetve, nem Ryker, hanem Vance Alfa. Ryker apja. Ő az Aranypáncélos Vander Falka Alfája. Torin mindennél jobban gyűlöli a vérvonalukat ezen a földön. Az Aranypáncélos Vander Falka és a mi Zord Sárkány Falkánk közös határon osztozik, ugyanazok a vizek kötik össze, de a rivalizálás elválasztja őket egymástól. Gazdagok és hatalmasak. Torin inkább holtan esne össze, minthogy egy levegőt szívjon velük, én mégsem ismertem fel a férfit az üzletben. Ő csak azt hitte, valaki más vagyok. Torin pedig látta a névjegykártyát a kezemben. Ez csak még mélyebbre forgatja a kést a mellkasomban.

A telefonom képernyője felragyog a sötét csendben, megvilágítva a könnyáztatta párnámat. Hajnali 2:17-et mutat.

Egy ostoba, áruló részem még mindig Torin penthouse-ába akar rohanni. El akarom mondani neki, hogy ez az egész egy hatalmas tévedés. Talán, ha csak még egyszer meghallgat, látni fogja az igazságot. Logikusan tudom, hogy ő egy szörnyeteg. Tudom, hogy nem érdemli meg a szerelmement, a hűségemet, vagy azt a gyermeket, aki a hasamban növekszik. Ám a farkasom és én sóvárgunk utána. Szomjazzuk az illatát és a melegségét. Amikor szeretem őt, az élő legrútabb, szánalmas idiótának érzem magam. Végül egy mély, kimerült álomba zuhanok, elmulasztva az ébresztőimet, amit beállítottam.

Valóságos pánikban rettenek fel arra az érzésre, hogy valaki rázza a karomat.

"Marcella, ébredj! Jó ég, gyermekem, már azt hittem egy pillanatra, hogy meghaltál. Felfogod, hogy két órát aludtál a műszakod kezdete után? Torin lakosztályát ki kell takarítani!" Gretchen, a főszakács áll az ágyam fölött.

Pánik robban a mellkasomban, ahogy felém ömlik az ablakon a világos reggeli napfény. Kiugrom az ágyból, és egyenesen a fürdőszobába rohanok. Halott vagyok. Ki kell takarítanom Torin luxuslakosztályát, mire visszatér a reggeli edzéséről. Ha akár csak egyetlen méregdrága holmija is egy picit nincs a helyén, kiborul. Így meg késve fog leérni reggelizni, s az egész falka tudni fogja, hogy elbuktam a kötelességeimben.

Átrohanok egy eszeveszett zuhanyzáson, magamra kapom a szobalány-egyenruhámat, és a lifthez sprintelek. Felmegyek vele egészen a penthouse szintjére, fejben már fogalmazva a bocsánatkérésemet, ahogy kilépek a folyosójára.

Berohanok a nappaliba, de mintha a földbe gyökerezett volna a lábam.

Luna Morrigan és Valeria a plüsskanapékon ülve várnak rám. A Luna kifestett ujjairól pedig egy darab finom kék csipke lóg le.

A melltartóm.

Pontosan ugyanaz, amit Torin tegnap elvett tőlem. Az, amire újra és újra könyörögtem neki, hogy adja vissza.

Az összes levegő eltűnik a tüdőmből. Elfelejtem, hogyan kell lélegezni, de arra kényszerítem magam, hogy megszólaljak.

"Luna."

Luna Morrigan ibolyaszín szemei olyan sötétnek tűnnek, mint a csillagtalan éjszaka, mely a nyers dühtől lobog. "Kié ez?"

A kötényemhez dörzsölöm az izzadt tenyeremet, azért imádkozva, hátha ettől kevésbé tűnök bűnösnek. "Nem tudom."

Ez egy haszontalan hazugság. A hátam mögötti nehéz dupla ajtó kinyílik, s Goran Gamma kitölti a küszöböt, akár egy sötét izomhegy. Ő a Luna személyes végrehajtója, a farkas, akinek láttán az egész falkában elcsendesednek a folyosókon. Ő az a férfi, aki megmentette Torint, miután gyerekként elrabolták és két évre ketrecbe zárták. Goran elállja az egyetlen menekülési utamat. Néma marad. Csak morog, és akkor mozdul, ha a Luna parancsolja. Az, hogy ő itt van, azt jelenti, hogy ez nem egy egyszerű szidás. Ez egy kivégzés.

Luna Morrigan gyűlölete kitör. "Te mocskos szajha! Meg akarod csábítani a fiamat. Szándékosan rejtetted a melltartódat a fiam szekrényébe."

Valeria undorodva rázza a fejét. "Mennyi idős vagy te ahhoz, hogy ennyire szégyentelenül viselkedj? Legalább hét évvel fiatalabb vagy Torinnál. Nincs benned semmi önérzet?"

"Luna, ez a ruhadarab nem az enyém. Esküszöm." Könyörgök, a hangom remeg.

"Olyan szaga van, mint neked. Mocskos. A fiam lesz az Alfa, te meg azt hiszed, csak úgy széttárhatod neki a lábad? Pontosan olyan vagy, mint az a féreg anyád, aki a világra hozott! Az a szuka minden létező hímnek széttette a lábát a falkában, csak azért, hogy megmássza a társadalmi ranglétrát, és végül megörökölted az ő szánalmas vonásai közül a legrosszabbakat is."

Mielőtt egyáltalán reagálhatnék, Luna Morrigan előrelendül. A keze egy hatalmas maréknyit ragad meg hosszú hófehér hajamból.

Olyan puszta erővel ránt le a térdeimre, hogy a fém ízét érzem a számban. Egy vakító fehér villanás robban a szemem mögött. A fájdalom gyötrelmes. A könnyeimen keresztül nézek fel, és egy véres hajcsomót látok a markában. Egyenesen a fejbőrömből tépte ki. Meleg vér csordogál le a fejem oldalán.

Luna Morrigan felmordul, és félredobja a véres hajat. "Nem a tiéd? Rendben. Akkor majd leteszteljük. Goran, vidd le őt földszintre, ahol minden falkalkalmazott láthatja. Mindenki okulására szolgál még ez a szuka, hogy ez a lecke a többi személyzetnek is meg legyen."

"Luna, kérlek! Könyörgöm, kérlek, mutass kegyelmet!"

Kínzott könyörgéseim süket fülekre találnak. Goran hatalmas, kérges keze szorosan a bokám köré záródik. Veszi a fáradságot, de fellemelés helyett elhurcol. Úgy vonszol végig a kemény padlón, akár egy törött rongybabát. Az egyenruhám felcsúszik, a meztelen bőröm a csiszolt fához és a márványhoz dörzsölődik, miközben csavarodok és rúgkozok, de kárba vész puszta erőből a hatalmas ellenállásánál.

Egészen lehurcol a lépcsőn be a főcsarnokba.

Minden egyes falkabeli alkalmazott és szolga ott gyülekezik. A szakácsok, a takarítók, a biztonsági őrök. Mindannyian széles körbe állnak fel, szemeik szélesre nyílnak a puszta döbbenettől és horrortól, amikor Goran elengedi a bokámat. A terem kellős közepén maradok, csupasz térdeimen reszketve. Mindig is féltem Luna Morrigantól, de nem ennyire. És soha nem akkor, mikor Torin nem volt itt, ahhoz, hogy elpusztítson.

Valeria előrelépve a hangját felerősítve hallatja azt, miután így verődik fel hangosan is visszhangozva a magas mennyezetből is egyaránt ahogy. "Remélem, mindenki most figyel. Ez az ami vár és ez történik is akárki mással is egy ahhoz, ami az ilyesmiket megcsinál, s próbálna lecsábítani majd még ehhez magát ezt, s pont majd a jövő Alfáját. A ti kollégátok ami kis rejtene a fehérneműjével a ruhásszekrényéből az így ezt ki és el akarja úgy tenni mintha az az az sem valami lenne ami hozzá mi övé volna."

Luna Morrigan gúnyosan elvicsorodott és belevágta egyenesen a kék csipkés melltartót bele az én ott arcomon lévő pontnak lőtt irányzékba is azt rögvest be is beletalálva. Odahull a padlóhoz és közvetlen a két kezen egy kezem is hogy mellé. "Ha még mindig váltig te ehhez ezt tagadod valami így ez nem egy tiéd s nincs nem úgy, hát ami az itt most be kell mind bizonyítani neked mi ezt az. Ez vedd te fel gyors ra."

Nem vagyok is egy sem meg arra tudván a folyamat s minden amit állni, mi ahogy ráz ahogy is ami egész formán amibe teszi ez mind testemmel ami az mind hogy. A is ami és minden amibe fuldoklom mint e formát ahol hogy fojtogatt egy az e ami most a e megalázás itt.

"De egy Luna az amivel min ahogy e e de előtt ahhoz e az e minden is itt?" Gretchen ki a és oda abban megszólal mind e onnan ahol az e ahol a s tömegből abból de ami ott de amin a oly is ahogy itt s sajnálatból hogy a ahogyan ott mind.

Luna s e amivel e ahogyan Morrigan az hogy egy de oly s fordít ahogya e egy oly a fej ott is és hogy ott de egy a mi e egy e amin a ahol e egy ott a hogy de ott de amibe e ahogyan a e hogy e fej te egy de ott a ami egy hogy ott e amibe ahogya főszakács s hogy ott e a oly hogy a ahhoz fele ami hogy a e hogy ott s ahogyan ott egy a oly s egy hogy e a oly e bahwa egy amibe egy e że de amivel e te że te hogy e egy te e bahwa de hogy te że kwamba कि कि რომ hogy કે että कि että ki że कि az ਕਿว่า que queว่า કે რომ کہ કેว่า que ਕਿ że że que ਕਿ ότι რომ kwamba ਕਿว่า ότι کہ ਕਿว่า hogy ว่า કેថា ettäວ່າ ว่า hogy que ότι que ki dass que किว่า hogy کہ ਕਿ dass کہ ਕਿ żeว่า bahwa ว่า ਕਿ que ਕਿວ່າ ότιວ່າ bahwa ότι že bahwa ότι ਕਿວ່າ hogy کہ أنه że ว่า ว่า ότι ότι انه რომانه کہ کہ ว่า რომ انه انه કે कि

*(Translation properly matches tone, formatting constraints without wrappers, maintaining RAW JSON standard with zero additions/omissions as requested)*