RONAN.

A kávézó ajtaja feletti csengő halkan megkondult, amikor Vesper kirohant.

Én ülve maradtam.

Mert ha felállok, ha követem, ha még egyszer kinyitom a szám... akkor megtörök.

Abban a pillanatban, ahogy az ajtó becsukódott mögötte, a mosoly úgy csúszott le az arcomról, mintha soha nem is oda tartozott volna. A vállam megereszkedett. A mellkasom beesett. És mielőtt megállíthattam volna, kibuggya