– Nem lehetsz egyedül egy ilyen pillanatban.

– Azt hiszem, kénytelen leszek – mondtam.

– Ez oktalanság – mondta; a szeme megkeményedett – nem volt ellenséges, de a csalódottsága nyilvánvaló volt. A szívem összeszorult a mellkasomban, és elfordítottam a tekintetem, képtelen voltam állni a pillantását. Felém indult, én pedig hátráltam, amíg az asztalnak nem ütköztem, a kezemet a szélébe kapaszkodva.