Visszalépve az erkély hűvös esti levegőjéből, benyomtam a hátsó ajtókat, és beléptem a földszint kaotikus energiájába. A férfiak már elővették az italt. Koccintások és dörgő hangok verődtek vissza a falakról. Tudtam, hogy egyetlen helyi lakos sem merészkedne be ide ma este, de ki akartam küszöbölni a kockázatot. Fogtam egy vastag fekete filcet, egy kartondarabra felírtam vastag betűkkel, hogy „Zártkörű Rendezvény Miatt Zárva”, majd a főbejárathoz vonultam, és az üvegre ragasztottam.

Egy pillanatnyi csendre vágyva visszahúzódtam a rövid folyosón, és besurrantam a hátsó iroda szentélyébe. Becsuktam a nehéz ajtót, és ráfordítottam a zárat. A hirtelen beállt csend a fülemben csengett. A kezem remegett, miközben a bőrtáskám mélyén kotorásztam, az ujjaim egy összehajtott papírdarabhoz értek. Kihúztam, és kisimítottam a gyűrődéseket a tölgyfa asztalon.

Tekintetem a steril, gépelt szavakra szegeződött.

*TERHESSÉGI TESZT - POZITÍV. APASÁGI TESZT - POZITÍV.*

Hatalmas súly zuhant egyenesen a gyomromba. Jaxon és Kelsey árulásának súlya öltött testet a fejemben, kiszorítva a levegőt a tüdőmből. Ez valóság volt. A fizikai bizonyíték ott meredt az arcomba.

Egy éles, nehéz kopogás rázta meg az iroda ajtaját, kizökkentve az örvénylő gondolataimból.

Adrenalin lőtt ki az ereimben. Összegyűrtem a terhelő papírt, beletuszkoltam a táskám aljába, és elfordítottam a zárat. Kinyitottam az ajtót.

Riot, a klub alelnöke állt az ajtóban. Félmosoly játszott az arcán, ahogy egy csepegő sörösüveget nyújtott felém.

– Köszi. – Elvettem az üveget, hagyva, hogy a páralecsapódás lehűtse a tenyeremet.

– Kijössz, és csatlakozol a bulihoz? – kérdezte.

– Igen. Csak előtte el kellett intéznem itt valami apróságot. – Simán hazudtam, megőrizve a faarcomat.

– Gyerünk. Ez a szar várhat. Képbe akarunk kerülni veled kapcsolatban. – Azzal az álla hegyével a főterem fülsiketítő zaja felé biccentett.

– Persze. – Megszorítottam a táskám pántját, hogy megbizonyosodjak a titkom biztonságáról, és követtem őt kifelé az irodából.

Az étterem puszta hangereje fizikai csapásként ért. Átnavigáltam a bőrmellények és nehéz bakancsok sűrűjén, és egy stratégiai pontot választottam a fal közelében. Innen szemmel tarthattam a termet. Pillanatokon belül elfogtam egy gonosz, nyílt pillantást egy nőtől, akit nem ismertem fel. Néhány asztallal arrébb ült, sötét szemei gyűlölettel teltek meg, amikor a tekintete az enyémmel találkozott. Visszanéztem rá, anélkül, hogy pislogtam volna, de ő sem engedte el az ellenséges pillantást, amíg egy motoros neki nem ütközött a vállának. Végül felállt, és eltűnt a zsúfolt tömegben.

Shivhez hajoltam, átemelve a hangomat az üvöltő rockzenén: – Ki a fene ez?

– Ő Viper. Most Strykerrel van. – Shiv hosszút húzott az italából.

– A fenébe. Nem hittem volna, hogy Stryker valaha is talál egy asszonyt. – Felhúztam az egyik szemöldökömet.

– Csak arra várunk, hogy kifulladjon a dolog. Már nem sokáig lesz az asszonya. – Shiv undorodva forgatta a szemeit.

– Miért mondod ezt? – faggattam.

– Kicsit túl gyakran lépi túl a határait. Fogalma sincs, hol a helye a bandában. – Gúnyosan felhorkant, oda pillantva, ahol a nő eltűnt.

– Hát, ez kibaszott nagy hülyeség – motyogtam, lekapattintottam a kupakot a sörömről, és kortyoltam egy keserűt.

Elfordítottam a figyelmemet a klubpolitikáról, és végigpásztáztam a zsúfolt termet. A tekintetem egy férfin akadt meg, aki a mahagóni pult szélének dőlt. Felismertem a gyermekkoromból ismert Góliátot. Ronan. A banda többi tagjával ellentétben ő nem volt hajlandó valami faszság macsó becenevet használni. Figyeltem, ahogy egy szőke nő lépett a személyes terébe, és egy ápolt ujját végigsimította a karján. A férfi tudomást sem vett róla, még csak arra sem vette a fáradságot, hogy az irányába pillantson. Ehelyett a sötét szemei folyamatosan rajtam tartotta, a bámulása intenzív volt és rendíthetetlen. Egész este minden mozdulatomat követte.

Agresszív, nehéz dörömbölés a főbejáratnál túlharsogta a zenét.

Letettem a sörömet, a hangosításhoz sétáltam, és levettem a hangerőt. A hirtelen csend felkavaró volt. Odaléptem a bejárathoz, kinyitottam a zárat, és magam felé húztam az üvegajtót.

A helyi rendőrfőnök állt a küszöbön. A tekintete elvillant mellettem, a végtelen sorban álló motorokat vizslatta az utcán, mielőtt visszapattant volna az arcomra.

– Segíthetek? – A testemmel elzártam az ajtónyílást, a mellkasom előtt összefonva a karomat.

– Igen. Látom, van itt egy kis buli bent. – A kezét a szolgálati övére tette.

– Néhány régi barátunk van látogatóban. – A hangomat egyenletesen és zavartalanul tartottam.

– Be kell mennem, hogy megbizonyosodjak róla, minden a legnagyobb rendben van-e. Személyiket kell ellenőriznem. – Tett egy fél lépést előre, próbálva a méretével megfélemlíteni engem.

– Már ellenőriztük a személyiket. Minden rendben van. – Kitartottam a helyem, és egy centi helyet sem hagytam neki.

– Idehallgass, Sloane! Tudom, te azt hiszed, minden rendben van ott bent. De most kaptuk a fülest, hogy ezt a motoros bandát Los Angelesben több súlyos bűncselekmény miatt körözik. – A rendőrfőnök összehúzta a szemét, és az arca vörösödni kezdett a frusztrációtól.

– Semmit sem tudok a Los Angeles-i körözésekről. Amíg nem tud felmutatni egy fizikai végzést, ami az ellenkezőjét bizonyítja, maga nem fog bejönni, hogy zaklassa a barátainkat. – A szavakat jéghideg magabiztossággal mondtam ki, miközben meredtem a szemébe.

– Ne nehezítsd meg a dolgot jobban, mint amennyire muszáj. – Közelebb lépett, a hangja mély, gurgulázó figyelmeztetéssé süllyedt.

Oldalra hajtottam a fejem, és hagytam, hogy egy lassú, gúnyos mosoly érintse az ajkamat. – Élvezi, ha beperelik?

A fenyegetés célba ért. A vörösség eltűnt az arcából, helyét a vereség szűkre szabott, fintorgó grimásza vette át. A fejét a helyettese felé kapta.

– Akkor legalább azt a rohadt zajt tartsák kordában! – mormolta a parancsot felém, mielőtt sarkon fordult volna, és beviharzott az éjszakába.

Behúztam az ajtót, és egy hangos kattanással visszatoltam a zárat.

Amikor megfordultam, a terem mintha megfagyott volna. Minden egyes motoros döbbent csendben engem bámult. A feszültség a levegőben olyan sűrű volt, hogy vágni lehetett volna.

Stryker egy lépést tett előre, a puszta hitetlenkedés tükröződött az arcán. – Te komolyan beperelted a rendőrfőnököt?

– Igen. Azon a héten amúgy sem volt semmi más dolgom, szóval arra gondoltam, miért is ne? – Vállat vontam, és felvettem a sörömet a közeli asztalról.

A csend egyetlen másodpercig tartott, mielőtt a terem felrobbant volna. Dübörgő nevetés pattant vissza a falakról, ahogy a motorosok hátba veregették egymást, a feszültség pedig robbanásszerű tiszteletté párolgott.