SLOANE SZEMSZÖGE

A lakásom sötétjében ülök, forr a vérem. Magam mögött hagytam a ropogó tüzet, kétségbeesetten vágyva a csendre. Tudom, hogy Jaxon részéről kedves dolognak kellett volna lennie, hogy ilyen későn felhívott, hogy megnézze, jól vagyok-e. Csak arra nem számítottam, hogy annyira berág, amikor meghallja a háttérben a motorosok hangoskodását. Birtokló dühe afelett, hogy ennyi férfi van a házamban, azonnal elrontotta a kedvemet. Hogy meneküljek a hívás egyre fokozódó feszültsége elől, gyorsan megittam pár italt a zajos vendégeinkkel. Aztán csendben visszavonultam a különálló, földszinti lakásom menedékébe.

Magamra zárom a bejárati ajtót. Levetkőzöm, és egy hosszú, forró zuhannyal mosom le magamról a nap feszültségét. Kilépve egy bő pólót és egy rövidnadrágot húzok magamra. Leülök a matracom szélére, fogom a táskámat, és megpróbálom átrágni magam a végzős házi feladataimon. Kimerülten attól, hogy a szavak összefolynak előttem, elpakolom a könyveimet. Lekapcsolom az éjjeli lámpát, és bemászom a nehéz takarók alá.

Nem tudom, mennyi idő telt el, miközben a vaksötétben pihenek. Kintről egy másodpercre felerősödik a zene basszusa. Hirtelen a bejárati ajtóm záródásának jellegzetes, fémes kattanása térít magamhoz. A szívem a bordáimnak verődik. Kifejezetten emlékszem, hogy bezártam azt az ajtót. Mégis, tagadhatatlanul bent van valaki az otthonomban. Arra kényszerítem a testem, hogy mozdulatlan maradjon. Hegyzem a fülem, hogy kövessem a rövid folyosón besurranó rosszindulatú suttogásokat. A lopakodó léptek elhagyják a fürdőszobát. Megállnak a ruhásszekrényemnél, mielőtt egyenesen a hálószobám közepe felé indulnának. A matrac besüllyed, ahogy valaki rátérdel. Érzem, ahogy egy jelenlét veszélyesen közel hajol az arcomhoz.

Puszta reflexből, villámgyors mozdulattal becsúsztatom a kezem a párnám alá. Ujjaim szorosan rákulcsolódnak az elrejtett késem hideg markolatára. Brutális erővel pördülök meg, rávetve magam a behatolóra. Vipert a matrachoz szegezem. A borotvaéles pengét erősen a lüktető torkának nyomom. A másik kezem satu módjára szorítja a tarkóját, hogy ne tudjon kiszabadulni.

– Meg akarod magyarázni, mégis mit a faszt csinálsz? – követelem, hangom halálos sziszegés a sötétben.

Angel rémült hangja hasít át az árnyékokon a szoba sarkából: – Sloane! Engedd el!

– Pofa be! Mindjárt sorra kerülsz. – Meg sem rezzenek, és meg sem szakítom a szemkontaktust a foglyommal.

A rémült Angel azonnal megfordul, és kimenekül a lakásomból. Kirohan az udvarra, és teli tüdőből segítségért kiált.

Pillanatokkal később katonai bakancsok nehéz dobbanásai rázatják meg a padlódeszkákat. A bátyáim, Stryker és Ronan fegyvert rántva rontanak be a hálószobám ajtaján. Sokkolva dermednek meg a látványtól, ahogy az ágyban ülök, és egy halálos pengét szorítok Viper torkához.

– Mi a fasz ez? – üvölti Stryker, miközben a tekintete ide-oda cikázik köztünk.

– Miért nem kérdezed az asszonyodat? Ő tört be – válaszolom hidegen, anélkül, hogy lazítanék az acél szorításán.

Ahelyett, hogy egy cseppnyi magyarázattal is szolgálna, Viper gúnyosan felhorkant alattam: – Kinyírnátok már ezt a ribancot? Az elnök asszonyát fenyegeti!

Egy milliméterrel mélyebbre nyomom a pengét a torkába. – Én nem tartozom elszámolással azoknak a motorosoknak, és neked meg aztán kurvára nem.

Maddox óvatosan közelebb lép, és felemeli a kezét, hogy nyugodtan biztosítson róla, a helyzetet ellenőrzés alatt tartják. – Sloane. Tedd le a kést. Megvan.

Megbízva a bátyámban, simán elhúzom a kést. Lelerúgom Vipert az ágyam széléről. Szánalmas kupacként landol egyenesen Stryker lábainál. A dühös és megalázott Stryker karon ragadja, és kirángatja a hideg éjszakába.

Visszacsúsztatom a késemet a rejtett hüvelyébe a párnám alá. Kilendítem a lábam az ágyból, és követem őket ki az udvarra. Szótlanul állok, és figyelem, ahogy ők ketten kegyetlen ordibálásba kezdenek. A nő dühében visít, amiért a férfi nem védte meg vakon a becsületét velem szemben. A férfi pedig tajtékzik, amiért volt pofája a saját otthonomban megtámadni engem, miközben mi biztosítunk menedéket a klubjuknak.

Gage mellém lép, és végigméri a testem, hogy megbizonyosodjon róla, nem esett bajom. – Bántott?

– Nem. Nem kapott rá esélyt – jelentem ki szenvtelenül.

Mellette Ronan puszta hitetlenkedéssel méreget. – Te mindig egy késsel a párnád alatt alszol?

Habozás nélkül állom átható tekintetét. – Évek óta.

A robbanékony ordítozás az udvaron eléri a forráspontot. Azzal tetőzik, hogy Viper lendületet vesz, és egy hangos csattanással pofon vágja Strykert. A hang azonnal magára vonja a birtokon lévő összes motoros elborzadt figyelmét.

Stryker hatalmas teste meg sem rezzen. Tekintete élettelenné és üressé válik. Lassan elfordítja a fejét.

Stryker halálos nyugalommal adja ki a parancsot: – Shiv. Vidd be Vipert a városba. Maradj vele a buszállomáson, amíg fel nem száll a következő kifelé tartó buszra.

Viper arcán pánik söpör végig. Kétségbeesetten nyúl a férfi felé. – Kicsim, tudod, hogy nem gondoltam komolyan.

Stryker undorodva hátralép. – Soha többé nem akarlak látni. Ne hívj, és ne keress fel. Csak tűnj el.

Shiv előlép, és fizikai erővel rákényszeríti a várakozó motorja hátuljára. Ahogy rögzítik a helyét, Viper hátrafordul, és tiszta gyűlölettől fűtött, mérgező pillantást vet rám. Zavartalanul, széles, gúnyos vigyorral mosolygok, és játékosan integetek neki, miközben a motor életre kelve felbőg. Elhurcolják a sötétségbe.

Ronan közelebb lép. Hatalmas alakja fölém tornyosul az árnyékokban, hangjából őszinte aggodalom árad. – Biztosan jól vagy?

Felnézek rá, arckifejezésem kővé keményedik. – Sokkal több kell annál a ribancnál, hogy megijesszen.

Anélkül, hogy megvárnám a válaszát, hátat fordítok az egész tömegnek. Egyenesen visszasétálok a lakásom árnyékai közé, és bevágom magam mögött a nehéz ajtót, visszazárva magam a sötétbe.