KAELIA SZEMSZÖGE

Az ajtó nehéz puffanással csapódott be, és én kettesben maradtam vele.

Ronan jelenléte olyan volt, mint egy mentőöv, egy védőgát köztem és a vihar között, ami maga a Király volt. De most – most csak mi ketten voltunk. Az ő dühe. Az én remegő dacom. És a csend.

Istennő, az a csend.

Nyomta a fülemet, és sűrű, fojtogató füstként töltötte meg a tüdőmet. A szoba túloldalán állt, mellka