Draven szemszöge

Az ajtó nyikorogva feltárult, még mielőtt megszólalhattam volna.

Ronan lépett be, némán, mint mindig, de éreztem rajta az óvatosság halvány rezdülését, amely mindig elkísérte, valahányszor ilyen állapotban voltam. A kőpor és a vas szaga még mindig a bőrömhöz tapadt. Izmaim sajogtak az éjszaka brutális átalakulásától, minden lélegzetvétel törött üvegként karcolta végig a torkomat.