Vittoria

Csendre ébredtem.

Nem olyan csendre, amely megnyugtat.

Hanem arra a fojtogató fajtára, amely a mellkasodra nehezedik.

Kinyitottam a szemem a szobám lágy puhaságára.

Lassan felültem; a vállamban lüktető fájdalom az elmúlt napok káoszára emlékeztetett.

Hangokat hallottam lentről – halkak, dörmögők, visszafogottak voltak.

Dante: csatlakozz hozzánk a reggelinél, meg kell beszélnünk néhány dol