Dante

Öt másodpercet adtam magamnak. Ötöt, hogy levegőt vegyek, lenyeljem a vihart, és bezárjam az ajtót a vágy előtt, hogy utánaeredjek, és befejezzem, amit elkezdtünk.

Kiléptem, ő pedig a kocsi mellett állt, rám várva. Az arca nyugodt volt, de az ujjai a kis fekete táskája pántját csavargatták. Egyetlen árulkodó, ideges mozdulat. Ennyi épp elég volt ahhoz, hogy elhúzzam a számat.

Kinyitottam a k