Az elit sereglet szeme tágra nyílt a voyeurisztikus megdöbbenéstől, mohón itta magába a katasztrofális látványt. A dermesztő folyosón félig meztelenül álló, testére tapadó tönkretett kelmékbe burkolózó Camilla elvesztette a józan eszét. Elvetette gondosan csiszolt báját, és akár egy bosszúszomjas kísértet, úgy visított az előtte kuporgó nőre.

– Te nyomorult fogyatékos! Mi a fenét hordasz itt össze? Cafatokra tépted a ruhámat! – Camilla hangja végigdübörgött a visszhangzó folyosón, mellkasa zihált a dühtől.

A jómódú bámészkodók közül metsző, gúnyos suskorgás hullámzott végig. Camilla végigpásztázta az ítélkező arcokat, de tekintete Archibald Thorne dühös, ítéletnapi pillantásába ütközött. A gyomra kőként zuhant a mélybe. Felfogta, mekkora katasztrófa ilyen vulgáris jelenetet rendezni a Thorne családfő tiszteletre méltó nyolcvanadik születésnapi ünnepségén.

– Thorne úr, mindent meg tudok magyarázni. Ő támadt rám először – dadogta Camilla szánalmas védekezését, és tett egy kétségbeesett lépést előre.

Valerie nem hagyott neki időt a fellélegzésre. A helyszínen Oscar-díjas alakítást kanyarított. Térdei keményen csapódtak a szőnyegpadlóra, ahogy zokogó halommá roskadt. Remegő ujját felemelve egyenesen Camillára mutatott, miközben könnyek patakzottak végig az arcán.

– A hölgy rám kiabált! Lehülyézett! – jajveszékelt Valerie a néma folyosón.

A hangos, drámai jelenet a nyilvánosság szemében végleg megerősítette állítólagos szellemi fogyatékosságát, miközben Camillát tébolyult, kegyetlen zsarnoknak állította be. Látva unokamenye vigasztalhatatlan könnyeit, Archibald ösztönös dühből cselekedett. Elengedte sétapálcáját, letérdelt a padlóra Valerie mellé, és gyengéden simogatni kezdte a vállát.

– Valerie, ne bánkódj. Te vagy a legokosabb lány a világon.

A tömegben lévő buzgó talpnyalók azonnal rázendítettek, hogy hízelegjenek az öregúrnak, kétségbeesetten igyekezve a Thorne családfő kedvében járni.

– Természetesen! Thorne asszony a legokosabb!

– Ezt senki sem kérdőjelezhetné meg!

Valerie lebiggyesztette a száját, és vádolón végigmutatott a gazdag iparmágnások körén. – Mind hazugok vagytok! A hölgy lehülyézett, szóval biztosan hülye vagyok!

Archibald arca a tiszta, halálos tekintély álarcává merevedett. Talpra állt, és lenézett a reszkető, meztelenkedő nőre.

– Egyedül maga a hülye itt. Hol a biztonsági szolgálat? Takarítsák el a szemem elől ezt a szerencsétlent, de azonnal! – dörögte Archibald a személyzetnek.

Két hatalmas, fekete ruhás biztonsági őr tört át azonnal a tömegen. Közrefogták Camillát, és kíméletlenül megragadták csupasz karját. Pánik lett úrrá a vonagló testen, ahogy a vasmarkok a húsába vájtak.

– Nem ez történt! Hazudik! Épelméjű! – Camilla vadul kapálózott az őrök szorításában, és kétségbeesetten kiabálta figyelmeztetéseit a családfő felé.

Kétségbeesett vádaskodása csak még hangosabb, még szánalmasabb zokogási rohamot váltott ki Valerie-ből. A lárma felőrölte Archibald türelmének utolsó foszlányát is. Előlépett, hogy bevigye a megsemmisítő csapást.

– Mivel képes ilyen kegyetlenségre a nyilvánosság előtt, úgy veszem, hogy a Vance család a továbbiakban nem kíván együttműködni a Thorne-okkal. Azonnali hatállyal felbontunk minden üzleti kapcsolatot magukkal. Tekintse magát örökre kitiltottnak a színem elől! – mennydörgő hangja visszhangzott a márványfalakról, megpecsételve a nő sorsát.

A biztonsági őrök elvonszolták a megrökönyödött, kapálózó Camillát a rendezvényről. Az egyik megtermett férfi teketóriázás nélkül nehéz tenyerét a nő sikoltozó szájára tapasztotta, hogy elfojtsa a tiltakozását. Archibald pénzügyi kiátkozásának rémisztő súlya sokkhullámként söpört végig az összegyűlt vendégeken. Számos mágnás állt némán, azonnali fejben végzett számításokat végezve, hogy felbontsák saját szerződéseiket a süllyedő Vance családdal. Senki sem merte magára vonni a Thorne birodalom haragját.

Archibald háta mögött, a tömeg közvetlen tekintete elől rejtve, Valerie elzárta a könnycsapokat. Szemében leplezett ravaszság csillant, miközben az öregember szabott öltönyös hátát figyelte. A logika hibátlanul működött. Egy idióta logikusan sosem tudna hazudni, ami azt jelentette, hogy Camilla társadalmi felemelkedésről szőtt álmai mindörökre szertefoszlottak.

Később az éjszaka folyamán a Vance-rezidencián egy üvegváza csapódott a hálószoba falának, és tört szilánkokra.

A zilált, beesett szemű Camilla sikoltozó dührohamában módszeresen zúzta szét fényűző szobáját. Minden aprólékos tervét, amelyet Thorne asszonyként a jövőjére szőtt, hamuvá égette az a dadogó idióta. Letépte az ágyneműt az ágyról, és drága kozmetikumait a szobán keresztülhajította.

Martha rontott be a nyitott ajtón, a törött üveg zajára sietve. Szíve elszorult lánya széttépett ruhája és tönkrement sminkje láttán. Camilla a matrac szélére roskadt. Rázkódó zokogás közepette számolt be anyjának a parti katasztrofális eseményeiről.

Martha arca elernyedt a döbbenettől. – Mit beszélsz? Valerie nem halt meg? Csak úgy besétált a partira, és törvényes kötelék fűzi Declan Thorne-hoz?

Camilla olyan hangosan csikorgatta a fogát, hogy betöltötte a csendes szobát. Állkapcsa félelmetes fintorba rándult, ahogy a válláról lógó cafatos anyagra meredt.

– Nem halt bele a zuhanásba az első alkalommal, de nem követem el kétszer ugyanazt a hibát. Kész vagyok újra lemészárolni, hogy Declant magamnak követelhessem!