Merész sejtés villant át Declan elemző elméjén. A nyitott ablakhoz viharzott, két kézzel megragadta a párkányt, és kihajolt a szédítő mélység fölé.

Arra számított, hogy egy összeroncsolódott testet lát a betonon. Ehelyett éles, ragadozó tekintete megakadt egy fodrozódáson a közvetlenül lent elterülő szállodai medence csillogó kék vizében. Egy karcsú, atletikus nő hasította a sűrű vizet megdöbbentő kecsességgel. Hajlékony mozdulatai teljességgel összeegyeztethetetlenek voltak egy szellemi fogyatékos ember fizikális képességeivel. Erőteljes mozdulattal húzta ki csuromvizes, inas testét a medencéből, és megragadta a fém biztonsági korlátot. Hirtelen, dermesztő ösztöntől vezérelve megdermedt. Nagyon lassan visszanézett a válla felett.

Feltekintett az épület kolosszális magasságába, egyenesen Declan várakozó, héjaként fürkésző tekintetébe.

Pillantásuk összekapcsolódott a hatalmas távolságon át. Ez a lélektani ütközés katasztrofálisnak bizonyult Declan számára. A tűző délutáni napfényben a nő arca teljesen leplezetlen volt, lemosódott róla a nehéz smink és a műkosz, amely általában elfedte. Letaglózóan gyönyörű vonásaiból tiszta, ártatlan aura sugárzott, amely éles ellentétben állt halálos menekülési manőverével. A bénító, lélegzetelállító döbbenet pillanatában ezek a pontos vonások egybeestek egy mélyen őrzött, gyötrelmes emlékkel, amely a lelke legmélyébe égett.

Torka elszorult. – Val.

Képtelen lévén megfékezni az érzelmek és az adrenalin száguldó viharát, Declan elszakadt az ablaktól. – Fésüljék át a terepet! Mozgás! – vakkantotta döbbent embereire.

Kirohant a lakosztályból, szinte átszakítva a szálloda kanyargós folyosóit, és a lépcsőn száguldott le a földszintre. Mire azonban áttörte a medencére nyíló üvegajtókat, a nedves lábnyomok már felszáradtak a forró betonon. A nő megmagyarázhatatlan módon eltűnt.

Declan halántékán vastag ér lüktetett. – Katonai zárlat alá vonni az egész szállodakomplexumot! Senki sem távozhat! – parancsolta sötét, könyörtelen hangon a ziháló Callumnak.

Bár elit biztonsági erői a terület minden egyes centiméterét átfésülték, a keresés teljes kudarccal zárult. A fojtogató, elviselhetetlen csendet végül egy kétségbeesett telefonhívás törte meg. A Thorne-villából egy rémült cseléd jelentette, hogy Thorne asszonyt épségben megtalálták a birtok területén.

Declan arca a tiszta, halálos jég álarcává fagyott. – Szem elől ne tévesszék egyetlen másodpercre se, amíg vissza nem érek!

Felismerve főnöke néma, baljóslatú parancsát, Callum hátramaradt, hogy erőszakkal megszerezze és elemezze a környező biztonsági kamerák összes adatát. Declan megfordult, és vak dühében elviharzott a szállodából.

Egy gyötrelmes félórával később a feszült légkör már a Thorne-rezidencia nappalijában sűrűsödött.

Declan nehézkesen ült le a luxuskanapéra. Átható, vallató pillantása a duzzogó, komor arcú Valerie-re tapadt, aki dacosan a fényes keményfa padlón ült.

– A személyzet csupa idiótából áll! Ez a játék végtelenül unalmas, és egyáltalán nem vicces! – méltatlankodott dühösen Valerie, védjegyévé vált, magas, gyermeki hangján. Tágra nyílt szeme csillogó volt és ártatlan, nyoma sem látszott benne az egész városra kiterjedő embervadászatnak vagy a szállodai káosznak.

Declan nem volt hajlandó közvetlenül hozzá szólni, fagyos tekintetét inkább a kimerült Arthurra emelte. – Pontosan honnan szedték elő?

Arthur összeroskadt korábbi kudarca nyomasztó bűntudata alatt. – A régi melléképület mélyén találtunk rá összekuporodva, Thorne úr. Ez egy romos épület, amely jelenleg hatalmas, zsúfolt raktárként szolgál.

Declan egyetlen megjegyzés nélkül emésztette meg ezt a létfontosságú információt. Lassan visszafordította hideg, kíméletlenül elemző pillantását Valerie törékeny alakjára. Feszülten lajstromba vette a nő jelenlegi fizikai állapotát. Sűrű, meggyőző szürke por- és pókhálóréteg borította kócos haját, finom arcát, gyűrött ruháját és a cipőjét. Elméjében felidézte a háromszintes melléképület elrendezését. Évek óta elhagyatott, elszigetelt terület volt, amelyet a személyzet ritkán ellenőrzött, és ami a legfontosabb: teljes egészében a birtok azon kevés fennmaradó része közé tartozott, amely a kamerák holtterébe esett.

Ahogy tekintetével lyukat égetett a poros álcába, egy veszélyes, paranoiás gondolat kezdett keringeni a fejében.

*Mi van, ha tényleg teljesen észrevétlenül szökött meg a birtokról, pontosan abból a holttérből?*