Valeria a Simon vállán lévő gesztenyebarna hajszálat bámulta. Abban a töredékmásodpercben a zöldségeket aprító férfi idegennek tűnt. Az árulás és a düh úgy tekeredett a mellkasára, hogy a lélegzetét is elállította. Ordítani akart. Meg akarta ragadni a gallérjánál fogva, és ott helyben kicsikarni belőle az igazságot.

Ehelyett fagyos mosolyt erőltetett magára. Valeria könnyed, futó mozdulattal megveregette a férfi vállát, közben észrevétlenül lecsippentette a hosszú hajszálat, és az öklébe zárta.

"Itt semmi hasznom sincs. Inkább megnézem Hazelt."

Sarkon fordult, és még azelőtt kisietett a konyhából, hogy a maszkja lehullhatott volna. Szinte botladozva ment végig a folyosón, a szíve hevesen vert a bordái mögött. Benyitott a lánya szobájába.

"Na, kicsim, ess neki a leckének! Anya ma veled tart."

Hazel furcsa pillantást vetett rá az íróasztala mellől, de egy szót sem szólt, csak visszatemetkezett a tankönyveibe. Valeria leült az ágy szélére. A gondolatai kaotikus zűrzavarban kavarogtak. Lassan kinyitotta az ujjait. Az az egyetlen gesztenyebarna szál úgy égette a tenyerét, mint egy feszültség alatt lévő drót. Rácsavarodott a tüdejére, minden lélegzetvételét vérző sebként éreztetve. Kié ez a haj?

Az agya lázasan pörgette az arcokat. Camilla festett gesztenyebarna fürtöket viselt. Az az új kolléganő, akivel a minap találkozott, ugyanezt az árnyalatot hordta. Még az a fiatal végzős hallgató is, akit Simon a múlt havi vacsorán mutatott be neki, pontosan ilyen színű hajjal büszkélkedhetett. Hirtelen minden nő gyanúsítottá vált, akit csak ismert.

Valeriának fogalma sem volt, hogyan élte túl az éjszaka hátralévő részét. Valahogy sikerült levezényelnie a szokásos reggeli rutint Simonnal, búcsúzóul puszit nyomott az arcára, majd elvonszolta magát az irodába.

Az asztalánál ülve a negyedéves jelentések és az e-mailek értelmetlen formákká mosódtak össze a monitorán. Képtelen volt összpontosítani.

"Vance asszony, itt van az értékesítési terv, amit kért."

Az asszisztense lépett be az irodába, és egy friss dossziét tett az asztalra. Valeria felriadt a kábultságából. Tekintete azonnal az asszisztens hosszú, hullámos, gesztenyebarna hajára tapadt. Valami elpattant benne. A fojtogató paranoia nyers ingerültségbe csapott át.

"Mi van most mindenkivel, hogy ilyen színűre festi a haját? Ez valami kötelező divathullám?"

Az asszisztens összerezzent, láthatóan megdöbbent a hirtelen ellenségességtől. "Ööö... idén ez a felkapott szín. Jól érzi magát, Vance asszony?"

Valeria a halántékát dörzsölte, és intett a kezével, hogy a lány elmehet. "Nem, semmi baj. Csak kérek egy percet egyedül."

Az ajtó kattanva csukódott be. Valeriának sokkal többre volt szüksége egy percnél. Elővette a telefonját, és megnyitott egy inkognitóablakot a böngészőben. Ujjai sebesen repkedtek a képernyőn, diszkrét szakembert keresve. Tíz percen belül talált egy jó nevű magánnyomozót, kitöltötte az adatlapot, és átutalt egy vaskos előleget.

A nap hátralévő része csigalassúsággal telt. Mire Valeria végre hazaért, a házat pirított fokhagyma és rozmaring illata lengte be. Simon, mint mindig, készen várta a vacsorával. Az asztalnál ült Hazellel, arca meleg és kedves volt.

Valeria leült vele szemben, a szíve pedig kettészakadt. Az egyik fele kétségbeesetten hinni akart abban, hogy a férfi soha nem árulná el. Kell, hogy legyen ésszerű magyarázat. A másik fele azt sikította, hogy a férfi túlságosan rafinált, és mindvégig bolondot csinált belőle.

A kétely úgy burjánzott benne, mint a mérgező gyom, megfojtva minden szép emléket. A hiányzó festmény, a drága bőrápolási márka, a gyanús órarend, Camilla arcátlan hazugságai, és az az egyetlen szál haj. A bizonyítékok hegyként tornyosultak, ránehezedve a vállára.

Másnap reggel Valeria bement az irodába, és még csak meg sem kísérelte kinyitni a mappákat. A tekintetét a telefonja képernyőjére szegezte. Előző éjjel, miközben Simon aludt, telepített egy rejtett nyomkövető alkalmazást, amit összekötött a férfi autójával. Soha nem gondolta volna, hogy a saját házasságában kell majd kémkednie.

A térképen lévő digitális pont mozogni kezdett. Az app mutatta, ahogy Simon kiteszi Hazelt az általános iskolánál. Aztán irányt váltott.

Valeria visszafojtott lélegzettel figyelte a kijelzőt. Nagyjából fél órával később a férfi autója begördült egy parkolóba. Közelében sem volt az egyetemi campusnak. A GPS-koordináták messze a harmadik körgyűrűn túlra mutattak, egy eldugott helyre.

Adrenalin árasztotta el az ereit. Valeria felkapta a kulcsait az asztalról, és kirohant az irodából. Beindította az autóját, fejében pedig élénk képek kavarogtak arról, mit találhat ott. Addig szorította a kormányt, míg az ujjpercei el nem fehéredtek. Mi van, ha rajtaüt Simonon és Camillán? Mi van, ha egy másik nő az? Mi az ördögöt kellene tennie akkor?